Ugrás a tartalomhoz

Kay Starr

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kay Starr
Életrajzi adatok
Születési névCatherine Laverne Starks
ÁlnévKay Starr
Született1922. július 21.[1][2][3][4]
Dougherty, Oklahoma, USA
Elhunyt2016. november 3. (94 évesen)[4]
Beverly Hills, Los Angeles, Kalifornia
SírhelyWestwood Village Memorial Park temető
IskoláiMemphis Technical High School
Pályafutás
Műfajok
Hangszerénekhang
Díjak
  • csillag a Hollywoodi Hírességek Sétányán (1960. február 8.)
  • Oklahoma Music Hall of Fame (2002)
Tevékenység
Kiadók
Hangminta
Blue and Sentimental
Kay Starr weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kay Starr témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kay Starr (Dougherty, 1922. július 21. – Beverly Hills, 2016. november 3.), amerikai pop-, country- és dzsesszénekesnő.

Az egyetlen fehér nő, aki bluest tud énekelni.
– Billie Holiday[5]

Pályafutása

[szerkesztés]

Apja irokéz indián volt, anyja pedig ír. Amikor Kay három éves volt, a család Dallasba költözött, ahol apja öntözőrendszereket építtetett be épületekbe. A depressziós években, Mrs. Starks csirkéket kezdett tenyészteni az otthonuk mögötti tyúkólban. Kay itt kezdett el először énekelni kilenc évesen. Minden nap, amikor hazatért az iskolából, koncertet adott a csirkéknek. Nagynénje, aki felismerte tehetségét, és azt javasolta édesanyjának, hogy nevezze be a helyi rádió tehetségkutató versenyére.

Miután minden héten győztesen tért vissza, hetente háromszor, tizenöt perces rádióműsort adott heti három dollárért. A család három hónappal később Memphisbe költözött. Kiemelt énekes lett szombat esti jamboree programban. Katherine Starks ekkor változtatta meg a nevét Kay Starr-ra (a rajongói levelek állandó elírása miatt). 1937-1942 között a memphisi Peabody Hotelban énekelt John Venuti zenekarával. Közben olykor Bob Crosby és Glenn Miller zenekarával is szerepelt. Az első lemezfelvételei Glenn Millerrel készültek.

A középiskola befejezése után Los Angelesbe költözött. Wingy Manone, majd Charlie Barnet zenekarával énekelt. Tüdőgyulladás és túlterhelés következtében egy évet kihagyott, majd. 1947-ben leszerződött le a Capitol Recordshoz, azonban náluk némileg háttérbe szorult Peggy Lee, Ella Mae Morse, Jo Stafford és Margaret Whiting mögött.

1950 körül hallotta Pee Wee King(wd) country-énekes előadásában a „Bonaparte’s Retreat” című hegedűs előadását, aminek saját verzióját felvette Roy Acuff(wd)-fal, új szöveggel. Ez a lemez milliós eladási sikert ért el. Ebben az időben a kezdett a rock and roll hódítani. A korstílusra reagálva született „The Rock And Roll Waltz” című dal − egyesek szerint mint rock and roll paródiája.

1966-ban koncertturnéja volt az Amerikai Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban. Közben számos albumot készített független kiadóknál. 1966-ban koncertturnéja volt az Amerikai Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban. Közben számos albumot készített független kiadóknál.

rendszeresen szerepelt az NBC egyik tévéműsorában és több albumot is felvett. A nyolcvanas években Helen O’Connellel és Margaret Whitinggal együtt szerepelt a 3 Girls című revüben. 1993-ban Pat Boone-nal turnézott. 2001-ben Tony Bennettel született meg a „Blue and Sentimental” című száma, ami a Bennett Playin’ With My Friends: Bennett Sings The Blues albumon került kiadásra. Rendszeresen szerepelt az NBC egyik tévéműsorában és több albumot is felvett. A nyolcvanas években Helen O’Connelllel és Margaret Whitinggal együtt szerepelt a 3 Girls című revüben. 1993-ban Pat Boone-nal turnézott. 2001-ben Tony Bennettel született meg a „Blue and Sentimental” című száma, ami a Bennett Playin’ With My Friends: Bennett Sings The Blues albumon került kiadásra.

94 éves korában halt meg.

Lemezek

[szerkesztés]
  • Allez-Vous-En (1953)
  • Am I a Toy or a Treasure (1954)
  • Bonaparte's Retreat (1950)
  • Changing Partners (1953)
  • Come On-A My House (1951)
  • Comes A-Long A-Love (1952)
  • Fool, Fool, Fool (1952)
  • Fortune in Dreams (1954)
  • Good and Lonesome (1955)
  • Half a Photograph (1953)
  • The Headless Horseman
  • Hoop-Dee-Doo (1950)
  • If You Love Me (1955)
  • I'll Never Be Free (1950)
  • I Waited A Little Too Long (1952)
  • Kay's Lament (1952)
  • Little Things Mean A Lot
  • Mississippi (1950)
  • My Heart Reminds Me (1957)
  • Oceans of Tears (1951)
  • Oh, Babe! (1950)
  • Side by Side (1953)
  • So Tired (1948)
  • The Man Upstairs (1954)
  • The Rock and Roll Waltz (1956)
  • Wheel of Fortune (1952)
  • When My Dreamboat Comes Home (1953)
  • You Were Only Foolin' (1948)
  • Baby Me (Kay Starrin laulama Glenn Millerin orkesterin levytys, 1939)

Díjak

[szerkesztés]

Filmek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 29.)
  2. ↑ Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 14.)
  3. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ https://nokert.hu/mon-20140818-0845/1210/499/kay-starr-amerikai-pop-es-jazzenekesno-1922-2016

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kay_Starr&oldid=27154602”