Ugrás a tartalomhoz

Kaurifenyő

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kaurifenyő
Evolúciós időszak: Jura[1] - jelenkor
Kopálfenyő (Agathis dammara)
Kopálfenyő (Agathis dammara)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Araukáriafélék (Araucariaceae)
Nemzetség: Kaurifenyő (Agathis)
Salisb. (1807)
Típusfaj
malajziai dammarafenyő (Agathis dammara)
Fajok
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kaurifenyő témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kaurifenyő témájú kategóriát.

A kaurifenyő (dammarafenyő, Agathis) a tűlevelűek (Pinopsida) osztályában a fenyőalakúak (Pinales) rendjébe, ezen belül az araukáriafélék (Araucariaceae) családjába tartozó nemzetség.

Származása, elterjedése

[szerkesztés]

A 18 ma is élő dammarafenyő faj legtöbbje:

Megjelenése, felépítése

[szerkesztés]

A nemzetség tagjai a világ legnagyobb tömegű és legmagasabbra növő fái közé tartoznak.

Valamennyi faja örökzöld; a legtöbb kétlaki. Koronája fölfelé ernyőszerűen kiszélesedik, a teteje többnyire lapos. Ágai örvesek. Bőrnemű, többnyire kétsoros, tojásdad vagy lándzsás tojásdad levelei páronként közel átellenesen állnak. Nőivarú toboza tojásdad v. gömbölyded, magva széles zászlós.

Több faj hatalmas mennyiségű gyantát termel, ami a fa tövében és törzsén 50 kg-ot is elérő tömegű csomókban gyűlik össze vagy jégcsapokhoz hasonlóan csüng az ágakról. Friss vagy félig fosszilizált gyantája a kopál:

A gyantát a gyökér, szár és ágak is izzadják.

Megjegyzés: a dammarakopál nem tévesztendő össze a dammar- avagy dammaragyantával, ami több, a Dipterocarpaceae családba sorolt fa, főleg a szalfa (Shorea spp.) gyantája.

Felhasználása

[szerkesztés]

Hat fajának van erdészeti-faipari jelentősége (Urania). Egyes fajok jó minőségű épületfát adnak vagy árbócnak valók; mások, pl. a queenslandi Agathis robusta bútorfának jók.

A kopálok a festék- és lakkgyártás fontos alapanyagai. A friss gyantánál értékesebbek a szubfosszilis (részben fosszilizálódott) rögök, amiket a talaj fölső két méteréből ásnak ki. Ezek a fosszilizálódás mértékétől függően fehéresek, világossárgák vagy sötétbarnák — különösen értékesek az áttetsző rögök.

A gyantát a bennszülöttek élvezeti cikként rágják. A fa és a gyanta hamujából testfestéket készítenek.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Hiroaki, Setoguchi; Osawa, Takeshi Asakawa; Pintaud, Jean Christophe; Tanguy, Jaffre; Veillon, Jean-Marie (1998. december 7.). „Phylogenetic relationships within Araucariaceae based on rbcL gene sequences”. American Journal of Botany 85:11, 1507–1516. o. 

Források

[szerkesztés]