Ugrás a tartalomhoz

Karl von Bülow

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Karl von Bülow
Született1846. március 24.[1][2][3][4][5]
Berlin
Meghalt1921. augusztus 31. (75 évesen)[1][3][4][5]
Berlin
SírhelyInvalidenfriedhof
Állampolgárságanémet
OrszágNémet Birodalom Német Birodalom
Rendfokozatatábornok
Csatái
Kitüntetései
  • Pour le Mérite
  • Fekete Sas-rend
  • Knight Grand Cross of the Royal Victorian Order
  • Ferenc József-rend nagykeresztje
  • Albert-rend
  • Friedrich-rend
  • Order of Saint Stanislaus, 1st class
  • Románia Csillaga érdemrend
  • Knight grand cross of the order of the crown of Italy
  • Knight Commander of the Order of Albrecht the Bold
GyermekeiVicco Bülow-Schwante
SzüleiBernhard Ernst von Bülow
A Wikimédia Commons tartalmaz Karl von Bülow témájú médiaállományokat.

Karl Wilhelm Paul von Bülow (Berlin, 1846. március 24.Berlin, 1921. augusztus 31.) német tábornagy, az első világháborúban a 2. hadsereg parancsnoka.

Pályafutása

[szerkesztés]

Karl von Bülow nagy múltú porosz katonacsaládban született 1846. március 24-én. Katonai szolgálatát 1864-ben kezdte a 2. gyalogos gárdaezrednél. Részt vett az 1866-os osztrák–porosz háborúban, ahol Königgrätznél kitüntette magát. Az 1870-es porosz–francia háborúban megkapta a másodosztályú Vaskeresztet. 1877-től századosként a vezérkarnál szolgált, 1893-ban pedig ezredessé léptették elő és megkapta a 4. gárdaezred parancsnokságát. 1897-ben vezérőrnagyként a hadügyminisztériumhoz került, 1901-ben pedig már mint altábornagy lett a 2. gárdahadosztály parancsnoka. Egy évvel később a vezérkarnál volt hadbiztos, majd 1903-tól a III. hadtest parancsnokságát bízták rá. 1912-ben vezérezredessé léptették elő és rábízták a III. hadtest felügyelőségét (General-Inspekteur).

Az első világháborúban

[szerkesztés]

A háború kitörése után Bülow 1914 augusztusában a nyugati fronton a 2. hadsereg parancsnokságát kapta meg, amely a Schlieffen-terv alapján a német hadsereg támadó jobbszárnyához tartozott. Augusztus 7-én Bülow megszállta Liège-t, augusztus 22-23-án pedig elfoglalta Namur erődjét. Továbbhaladva visszaverte a Charles Lanrezac által vezetett francia 5. hadsereget Charleroi-nál augusztus 23–24-én, majd öt nappal később a pikárdiai Saint-Quentinnél ismét vereséget mért rájuk.

A 2. hadseregtől jobbra (és nyugatra) elhelyezkedő 1. hadsereg az előrenyomulás közben egyre inkább elszakadt a 2. hadseregtől, ezért Bülow arra utasította annak parancsnokát, Alexander von Kluckot, hogy csökkentse a két hadtest közötti 40 km-es rést. Kluck ennek következtében nem a Schlieffen-tervben szereplő útvonalon, Párizst délnyugatról megkerülő útvonalon haladt, hanem a francia fővárost délkeletről igyekezett megkerülni. Bülow szeptember 4-én átkelt a Marne folyón, de 5-én komoly ellenállásba akadt. A gyorsan megerősített francia 5. hadseregnek sikerült behatolni a két német hadsereg közötti résbe és bekerítéssel fenyegette a hosszú előrenyomulásban elfáradt németeket. Az első marne-i csatában a franciák megállították a német előrenyomulást és Bülow védelmi pozícióba vonult vissza az Aisne folyó mögött. Később a Schlieffen-terv megváltoztatása és a visszavonulás miatt a német közvélemény Bülowot hibáztatta a haditerv kudarcáért.

Karl von Bülowot 1915 januárjában tábornaggyá léptették elő. Két hónappal később szívrohamot kapott és 1916 elején végleg visszavonult. Berlinben élt egészen 1921-es haláláig.

Kitüntetései

[szerkesztés]
  • Fekete Sas-rend (lánccal) (Poroszország)
  • Királyi Koronarend, 1. osztály (Poroszország)
  • Vaskereszt, 2. osztály (Poroszország)
  • Szolgálati kereszt (Poroszország)
  • Katonai Érdemérem, 1. osztály (Poroszország)
  • A Hohenzollern-ház Hercegi Rendjének 1. osztályú érdemkeresztje (Poroszország)
  • I. Berthold-rend, 2. osztály (Baden)
  • Katonai Szolgálati Nagykereszt (Bajorország)
  • Vend Koronarend aranykoronás nagykeresztje (Mecklenburg)
  • Oldenburgi Peter Friedrich Ludwig Herceg Érdemrend tiszteletbeli nagykeresztje (Oldenburg)
  • Rutakoszorús Rend (Szászország)
  • Albert-rend, 2. osztály (Szászország)
  • Frigyes-rend, 2. osztály (Württemberg)
  • Lipót-rend (Belgium)
  • Katonai szolgálati kereszt gyémántokkal ékesített nagykeresztje (Bulgária)
  • Királyi Viktória-rend nagykeresztje (Nagy-Britannia)
  • Szent Kincs-rend nagykeresztje (Japán)
  • Szent Móric- és Lázár-rend (Olaszország)
  • Olasz Koronarend nagykeresztje (Olaszország)
  • Vaskorona-rend (Ausztria)
Karl von Bülow sírja
  • Ferenc József-rend nagykeresztje (Ausztria)
  • Románia Csillaga érdemrend (Románia)
  • Román Koronarend nagykeresztje (Románia)
  • Szent Szaniszló-rend, 1. osztály (Oroszország)
  • Kardrend nagykeresztje (Svédország)
  • Medzsidije-rend, 2. osztály (Törökország)
  • Vaskereszt, 1. osztály (Németország)
  • Hanzakereszt (Lübeck)
  • Pour le Mérite (Németország)
  • A Hohenzollern-ház Királyi Rendjének főparancsnoki keresztje kardokkal (Németország)

Családja

[szerkesztés]

Karl von Bülow 1883-ban vette feleségül Molly Krachtot (1864-1945). Három gyermekük született, Alexandra (1884-1953), Busso (1886-1915) és Vicco von Bülow-Schwante (1891-1970).

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. https://en.wikisource.org/wiki/1922_Encyclop%C3%A6dia_Britannica/B%C3%BClow,_Karl_von
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b BnF-források (francia nyelven)

Források

[szerkesztés]
  • Heinz Kraft: Bülow, Karl von. In: Neue Deutsche Biographie (NDB). Band 2, Duncker & Humblot, Berlin 1955, ISBN 3-428-00183-4, S. 736 f. (Digitalisat)
  • Wilhelm Groener: Das Testament des Grafen Schlieffen. Operative Studien über den Weltkrieg. Berlin 1927
  • Karl-Friedrich Hildebrand, Christian Zweng: Die Ritter des Ordens Pour le Mérite des I. Weltkriegs. Band 1: A–G. Biblio Verlag, Osnabrück 1999, ISBN 3-7648-2505-7, S. 221–223.

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Karl von Bülow című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.