Kancellár írás
Kancellár írás | |
Kancellár írással, kősztélére vésett szöveg pacskolata a Han-korból | |
Típus | logografikus |
Nyelvek | kínai |
Időszak | Hadakozó fejedelemségek korától máig |
Irány | fentről lefele, jobbról balra |
Rokon írásrendszerek | Nagy pecsétírás, Kaj-su |
A Wikimédia Commons tartalmaz Kancellár írás témájú médiaállományokat. |
Átírási segédlet | |
li-su | |
Kínai átírás | |
Hagyományos kínai | 隸書 |
Egyszerűsített kínai | 隶书 |
Mandarin pinjin | lìshū |
Wade–Giles | Li4-shu1 |
A kancellár írás (li-su ( )) a kínai írás egyik változata, amely a Hadakozó fejedelemségek korában alakult ki a pecsétírással párhuzamosan. A Han-korban vált általánosan elterjedtté és lett a korabeli kínai írás hivatalos stílusa. A korábban létezett stílusok közül a leginkább alkalmas az ecsetírásra, épp ezért a kínai kalligráfia máig népszerű formája.
Előzmények
[szerkesztés]A kínai írásjegyek legkorábbi formái bizonyíthatóan az. i. e. 13. századból származó, úgy nevezett jóslócsont feliratokon jelentek meg. A Sang ( )-dinasztia vége felé használt szertartási bronzedényre vésett szövegek, már, egy strukturáltabb, egységesebb írásformában, az úgy nevezett pecsétírással íródtak. A Csou ( )-korban a pecsétírás, időben és térben különböző változatai voltak a legelterjedtebbek. Csin Si Huang-ti ( ) rendeletére megalkották az addig használt pecsétírások különböző változatainak egységes, standard formáját, amelyet kis pecsétírásnak neveztek, a korábbi írásváltozatokra, mintegy összefoglaló névként ekkortól kezdve hivatkoznak úgy, hogy nagy pecsétírás. A rövid életű, ám a kínai írás máig használt alapjait kidolgozó, annak egységes rendszerét megalkotó Csin ( )-dinasztia bukásával a pecsétírások korszaka is véget ért.
Kialakulása
[szerkesztés]A Csin ( )-dinasztia idején kidolgozott egységes írásforma, a kis pecsétírás elvitathatatlan érdeme, hogy egy átgondolt, összefogott rendszert alkotott a kínai írásjegy szabványosított formai megjelenítésére. A hátránya azonban, hogy ez még mindig magánban hordozta a karcolással, véséssel kialakított formajegyeket, és ezért nehézkes volt az ecsettel történő írása. Az ecset feltalálását a hagyomány ugyan az Első Császár egyik tábornokának, Meng Tien ( )nek tulajdonítja, de régészeti bizonyítékok igazolják, hogy ecsetet, ecsetszerű íróeszközt már az i. e. 3. század előtt is használtak Kínában. Ugyancsak régészetei leletek bizonyítják, hogy a kancellár írás, ecsetíráshoz kialakított korai formája már a Hadakozó fejedelemségek korában is létezett.[1] Az i. e. 5-4. századtól kezdve, valamint a Csin ( )-dinasztia idején a pecsétírások feltehetően csak a hivatalos, méltató vagy díszes szövegek rögzítésére használhatták, míg a mindennapos gyakorlatban a kancellár írással írtak.[2]
A hagyomány tudni véli a kancellár írás megalkotóját is, aki Cseng Miao ( ) 程邈 (i. e. 240-i. e. 207.) volt.[3] Csin Si Huang-ti ( ) kishivatalnokának életének részleteiről alig maradt fenn bármi említésre méltó, annyit lehet tudni róla, hogy az Első Császár bebörtönöztette, és a börtönévei alatt alkotta meg a kancellár írást.[4]
Elnevezése
[szerkesztés]A „kancellár írás” kínai megnevezésében (li-su ( )) szereplő li 隸 írásjegy jelentése: 'szolga', 'rabszolga', 'alávetett (személy)'. A szónak az írásfajta megnevezéséhez kapcsolásának miértje bizonytalan. Vannak, akik azt feltételezik, hogy Csao Miao ( ) bebörtönzésének történetére utalhat a név.
A kancellár írásnak magyarul nincs egységes megnevezése, de a legtöbb változat a kancellár, illetve a kancellária szavak valamelyikét használja, lásd: kancelláriai írás, [5] kancellista írás[6], kancelláriai stílus[7], ezenkívül még találkozni az írnokírás, hivatali írás[8], illetve a hivatalos írás, hivatalnoki írás[9] változatokkal is.
Használata
[szerkesztés]A kancellár írás a Han-korban vált hivatalos írásstílussá. Az ekkor bevezetett hivatalnoki vizsgarendszer (amely intézmény 1905-ig fennmaradt) keretei között lebonyolított írásbeli vizsgák alkalmával a jelöltek kancellár írással megfogalmazott dolgozatban kellett számot adni tudásukról.[10]
Amikor i. sz. 175-ben Ling 靈 császár (156-189) elrendelte, hogy a legfontosabb konfuciánus szent könyv teljes szövegét felállított kőtáblákra véssék, a korszak ünnepelt kalligráfusának, Caj Jung ( )nak a kancellár stílust használó kézírása volt a minta.[11]
A kancellár írás jellegzetes szögletességét a későbbi formák is megőrizték. A kis változtatással megalkotott „szabályos” vagy „standard” stílus, az úgy nevezett kaj-su ( ) megjelenéséig, és annak 7. századi bevezetéséig Kína hivatalos írásstílusának számított.[12] Jelentőségét azonban kínai és japán kalligráfiában mindmáig megőrizte.
Megjegyzések
[szerkesztés]Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ Qiu 2000 59., 104. o.
- ↑ Qiu 2000 107. o.
- ↑ Qiu 2000 103. o.
- ↑ Gáncs 2009 83. o.
- ↑ Gáncs 2009 83. o.
- ↑ Miklós 1973 62. o.
- ↑ Ferenczy 2003 16. o.
- ↑ Blunden-Elvin 1995 182. o.
- ↑ Gáncs 2009 83. o.
- ↑ Kwo 1981 28. o.
- ↑ Tokaji 2013 15., 17. o.
- ↑ Ferenczy 2003 17. o.
Források
[szerkesztés]- ↑ Blunden-Elvin 1995: C. Blunden - M. Elvin. A kínai világ atlasza. Budapest, Helikon 1995. ISBN 963 208 348 2
- ↑ Ferenczy 2003: Ferenczy Mária (szerk.). A Tíz Bambusz csarnoka. Könyv- és nyomdászattörténeti kiállítás a Kínai Nemzeti Könyvtár kincseiből. [Kiállítási katalógus] Budapest: Országos Széchényi Könyvtár, 2003.
- ↑ Gáncs 2009: Gáncs Nikolasz. Shodó. Az ecset útja. Budapest: [Magánkiadás], 2009. ISBN 978-963-06-8524-5
- ↑ Kwo 1981: Kwo Da-Wei: Chinese Brushwork in Calligraphy and Painting. Its History Aesthetics and Techniques. New York, Dover Publications, 1981. ISBN 0-486-26481-5
- ↑ Miklós 1973: Miklós Pál. A sárkány szeme. Bevezetés a kínai piktúra ikonográfiájába. Budapest: Corvina Kiadó, 1973.
- ↑ Qiu 2000: Qiu Xigui. Chinese Writing. Translation of 文字學概論 by Mattos and Norman. Early China Special Monograph Series No. 4. Berkeley: The Society for the Study of Early China and the Institute of East Asian Studies, University of California, Berkeley. ISBN 1-55729-071-7.
- ↑ Tokaji 2013: Tokaji Zsolt. A kínai könyv története. Budapest: Quattrocento 2013. ISBN 978-963-366-279-3