Kanadai júdásfa

Kanadai júdásfa
	Virágzó kanadai júdásfa
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Csoport:	Valódi kétszikűek (Eudicots);
Csoport:	Core eudicots;
Csoport:	Superrosidae;
Csoport:	Rosidae;
Csoport:	Eurosids I;
Rend:	Hüvelyesek (Fabales);
Család:	Pillangósvirágúak (Fabaceae);
Alcsalád:	Lepényfaformák (Caesalpinioideae);
Nemzetség-; csoport:	Cercideae;
Alnemzetség-; csoport:	Cercidinae;
Nemzetség:	Júdásfa (Cercis); L. (1753)
Faj:	C. canadensis;
Tudományos név
	Cercis canadensis; L.
Szinonimák
	Cercis canadensis var. alba (Rehder) Bean; Cercis canadensis f. alba Rehder; Cercis canadensis f. glabrifolia Fernald; Cercis canadensis var. plena Sudw.; Cercis canadensis var. pubescens Pursh; Cercis dilatata Greene; Cercis ellipsoidea Greene; Cercis georgiana Greene; Siliquastrum canadense (L.) Medik.; Siliquastrum cordatum Moench;
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Kanadai júdásfa témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Kanadai júdásfa témájú médiaállományokat és Kanadai júdásfa témájú kategóriát.

A kanadai júdásfa (Cercis canadensis) a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjában a lepényfaformák (Caesalpinioideae) Cercideae nemzetségcsoportjában a júdásfa (Cercis) növénynemzetségbe tartozó faj.

Származása, elterjedése

A júdásfa (Cercis) nemzetség fajai nem a trópusi esőerdőkben, hanem az északi flórabirodalomban, a mérsékelt övben élnek — zömmel szubtrópusiak, de például a kanadai júdásfa (Cercis canadensis) Észak-Amerikában honos. Magyarországra (főleg parkokban, közterületekre) Dél-Európából telepítették be. A 20. század végén elkezdett kivadulni. Élőhelye Észak-Amerika nyirkos erdői.

Változatai

Cercis canadensis var. mexicana (Britton & Rose) M.Hopkins
Cercis canadensis var. orbiculata (Greene) Barneby
Cercis canadensis var. texensis (S.Watson) M.Hopkins

Megjelenése, felépítése

Kis vagy közepes magasságú (10 méteres) fa. Levelei kerekdedek, 10 cm hosszúak, 12 cm szélesek, szíves vállúak, ép szélűek. Felszínük élénkzöld, sima, fonákjuk sima vagy szőrős. Lombfakadáskor bronzszínűek, ősszel megsárgulnak. Kérge sötét szürkésbarna, fekete.

Virágai 1 cm hosszúak, rózsaszínűek, kis csomókban a vesszőkön, az idősebb (legalább második éves) ágakon és a törzsön is tömegesen jelennek meg. Lombfakadás előtt tavasszal vagy nyár elején nyílnak. Hüvelytermése lapos 7,5 cm-es zöld, majd éretten megbarnul.