Közönséges júdásfa

Közönséges júdásfa
	Virágai
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Csoport:	Valódi kétszikűek (Eudicots);
Csoport:	Core eudicots;
Csoport:	Superrosidae;
Csoport:	Rosidae;
Csoport:	Eurosids I;
Rend:	Hüvelyesek (Fabales);
Család:	Pillangósvirágúak (Fabaceae);
Alcsalád:	Lepényfaformák (Caesalpinioideae);
Nemzetség-; csoport:	Cercideae;
Alnemzetség-; csoport:	Cercidinae;
Nemzetség:	Júdásfa (Cercis); L. (1753)
Faj:	C. siliquastrum;
Tudományos név
	Cercis siliquastrum; L.
Szinonimák
	Cercis florida Salisb.; Cercis siliquosa St.-Lag.; Siliquastrum arbor-judae Medik.; Siliquastrum orbiculatum Moench; Cercis × yaltirikii Ponert;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Közönséges júdásfa témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges júdásfa témájú médiaállományokat és Közönséges júdásfa témájú kategóriát.

Levélbolhák *(Cacopsylla pulchella)* egy júdásfa levelén

A közönséges júdásfa (Cercis siliquastrum) a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába, a lepényfaformák (Caesalpinioideae) alcsaládjának júdásfa (Cercis) nemzetségébe tartozó típusfaja. Dél-Franciaországban eredetére utalva júdeai fának nevezték, így ragadhatott rá a júdásfa elnevezés – a néphiedelem szerint Iskarióti Júdás egy ilyen fára akasztotta fel magát. E szerint az elképzelés szerint virágai Krisztus vérét szimbolizálják, a lapos magvak pedig a Jézus beárulásáért kapott ezüstpénzeket. Valójában a fa az Arbor Judae (júdeai fa) név eltorzulásából válhatott júdásfává, ez a fa elterjedt volt Jeruzsálem környékén.^[1]

Származása, elterjedése

Dél-Európában és Délnyugat-Ázsiában, a keleti mediterrán területeken honos, de már évszázadokkal ezelőtt meghonosodott a Földközi-tenger nyugati partvidékén is. Betelepítették az Atlanti-óceán több szigetére is: Madeirán a sziget déli oldalán, a 300–600 m magasságtartományban kialakított kertekben, egyebek között a Palheiro Gardens botanikus kertben nő.

Alfaja

Cercis siliquastrum nothosubsp. yaltirikii (Ponert) Govaerts

Megjelenése, felépítése

Legfeljebb 10-12 méter magas, kis termetű fa vagy nagyobb cserje. Koronája laposan ívelt, szabálytalan, többnyire szélesen (10 méterre) szétterjedő. Nem túl erős ágai kifelé állnak vagy ívesen felfelé terjeszkednek. A fiatal vesszők kérge vörösesbarna, az ágak és a törzs színe sötétebb, csaknem fekete. A törzs kérge repedezik. A néha paraszemölcsös hajtások színe antociánoktól sötét barnásvörös. A vöröses színű, keskeny, csúcsos rügyek mintegy 4 mm hosszúak.

Az ép szélű vagy enyhén karéjos, kopasz levelek hosszú nyélen ülnek. Szórt állásúak, a csúcsnál lekerekített, néha kicsípett szív alakúak. Kb. 10 cm hosszúak, csaknem ugyanilyen szélesek, nagyobb levélerei tenyeresen tagoltak. A levelek színe fénylő közép- vagy sötétzöld, fonákuk világosabb, néha szinte kékeszöld. Ősszel megsárgulnak.

Tavasszal könnyen felismerhető látványos, mélyrózsaszín, hímnős virágairól. Ezek csészéje ötfogú, öt ragyogó bíbor rózsaszínű, 1–2 cm hosszú, szabad szirmú pártával, tíz szabadon álló (össze nem nőtt) porzószállal. A virág pillangós jellegű, a felső három sziromlevél keskenyebb a két alsónál. A virágok 3-8-asával ülnek közvetlenül az ágakon vagy akár a törzsön (kauliflória). Méhek porozzák be.

A termés 5–9 cm hosszú, vékony csúcsban végződő lapos hüvely, éretten bíborbarna vagy kárminvörös. A következő tavaszig a fán marad, majd a szél terjeszti.

Virágképlete:

Ca⁵Co⁵A¹⁰G¹.^[2]

Életmódja, élőhelye

Lombhullató növény, melynek virágai jóval rügyfakadás előtt nyílnak: eredeti termőhelyén március-áprilisban, Madeirán például május–júliusban.

Magyarországon kedvelt dísznövény: sövénynek, bokornak, fának is ültetik. A Mediterráneumban a parlagon hagyott területeken, vasutak mentén is megtelepszik.

Képek

Kérge
Levelei
Habitusa
Virágai
Törzsön virágzás
Fehér virágú fajta
Termése

Jegyzetek

↑ cite web |url=http://herbaria.plants.ox.ac.uk/bol/plants400/Profiles/CD/Cercis |title=Cercis siliquastrum |accessdate=2017-08-28 |format= HTML |work=Oxford Plants 400
↑ Michael Hickey, Clive John King: Common families of flowering plants, ISBN 0-521-57609-1

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Cercis siliquastrum című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

Bruno P. Kremer: Fák: Őshonos és betelepített fafajok Európában. Ford. Dani Tivadar, illusztrálta Hans Held. Budapest: M-Érték Kiadó Kft. 2006. = Természetkalauz, ISBN 963 7304 80 0 ISSN 1219-3178
Terra.hu
Cercis siliquastrum L. Plants of the World Online

További információk

Júdásfa - Cercis siliquastrum ismertetés és fotó
Susanne Lipps: Madeira. A Botanical Melting Pot! Oliver Breda Verlag, Duisburg. p. 26. ISBN 3-938282-09-6
Cercis siliquastrum L. The Plant List

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] te web |url=http://herbaria.plants.ox.ac.uk/bol/plants400/Profiles/CD/Cercis |title=Cercis siliquastrum |accessdate=2017-08-28 |format= HTML |work=Oxford Plants 400

[2] Michael Hickey, Clive John King: Common families of flowering plants, ISBN 0-521-57609-1

[1]

[2]