Ugrás a tartalomhoz

Kaliforniai lopódarázs

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kaliforniai lopódarázs
Kifejlett példány
Kifejlett példány
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak
Osztály: Rovarok
Rend: Hártyásszárnyúak
Család: Kaparódarazsak
Alcsalád: Sceliphrinae
Nem: Chalybion
Faj: C. californicum
Tudományos név
Chalybion californicum
(Saussure, 1867)
Szinonimák
  • Pelopeus californicus Saussure, 1867
  • Sphex caeruleus Linnaeus, 1763
  • Sphex cyaneus Fabricius, 1775
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kaliforniai lopódarázs témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kaliforniai lopódarázs témájú kategóriát.

A kaliforniai lopódarázs (Chalybion californicum) a rovarok osztályának hártyásszárnyúak (Hymenoptera) rendjébe, ezen belül a kaparódarazsak (Sphecidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

[szerkesztés]

A faj alapvetően Észak-Amerikában őshonos, ahol főleg az Amerikai Egyesült Államokban, valamint Mexikó északi részétől egészen Dél-Kanadáig terjedő területen megfigyelhető. Leginkább az Egyesült Államok Michigan tagállámának környékén található meg. Eredeti élőhelyéről már elkerült a Hawaii-szigetekre, a Bermuda-szigetekre és Peruba is.

Első európai előfordulását Horvátországban figyelték meg, majd pedig Olaszország északi részén is azonosították. Magyarországi jelenléte valószínűleg a szomszédos Horvátországban élő populáció terjeszkedésének köszönhető.

Megjelenése

[szerkesztés]

Teste fémesen kék árnyalatú, kékeszöld vagy feketés is lehet. A 9-13 milliméter méretű hímek lényegesen kisebbek a 20-23 milliméter közötti nőstényeknél. A potrohnyél kifejezetten rövid és karcsú, a szárnyak sötét árnyalatúak.

A lárva 1 hüvelyk hosszú, krémszínű, lábatlan és megjelenése csontkukacra hasonlít.

Életmódja

[szerkesztés]
Vadmurok virágzatán

Növények nektárjával táplálkozik és néhány vadvirág, mint a sóskaborbolya és a vadmurok beporzó rovara. A kifejlett nőstények keresztespókféléket és törpepókféléket (így gyakran fekete özvegyfajokat is) fognak el, amik fehérjedús élelemként szolgálnak a fejlődő lárvák számára. A pókokat vagy saját hálójukban kapják el, vagy kicsalogatva az óvóhelyükről ejtik őket zsákmányul. Ezután fullánkjukkal mozgásképtelenné teszik a pókokat, hogy előkészítsék a lárváknak. A faj nem számít agresszívnek és csak akkor használja fullánkját, ha arra kényszerítik.

Nyár folyamán a nőstények gyakran foglalják el más sárfészket építő darazsak vagy méhek, leginkább a feketenyelű lopódarázs fészkét. Fészkük gyakran láthatóak épületek vagy hidak árnyékos részein. A nőstények vizet hordanak a lezárt fészekhez, hogy megpuhítsák annak sárfalait, és nyílást vágjanak a sejtekbe. A résen keresztül a nőstény eltávolítja a nem kívánt faj petéjét a neki betárazott pókokkal együtt. Az üres sejtet frissen hozott megbénított pókokkal tölti fel újra, s lerakja saját petéjét az egyikre, majd ismét lezárja a nyílást. Az utód a sejtben elfogyasztja a neki szánt pókokat, majd egy vékony selyemgubóban bábozódik be. A telet a fészekben tölti, s a következő tavasszal kifejlett rovarként bújik elő. A fajnak egy évben több nemzedéke is lehet.

Magányos életmódot folytató faj, a nőstények egyedül alakítják ki és gondozzák a fészküket. Azonban megfigyelték, hogy mindkét nem egyedei csoportokban gyülekeznek alacsony fényviszonyok között, például éjszaka vagy felhős nappalokon, épületek vagy sziklák árnyékában.

Források

[szerkesztés]