Kabók Lajos
Kabók Lajos | |
Született | 1884. szeptember 29. Szeged |
Elhunyt | 1945. január 11. (60 évesen) Budapest[1] |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Tisztsége |
|
Kabók Lajos, néhol Kabok (Szeged, 1884. szeptember 29. – Budapest, 1945. január 11.[2]) géplakatos, szociáldemokrata politikus, országgyűlési képviselő, szakszervezeti vezető.
Élete
[szerkesztés]Kabók Ignác és Rózsa Anna gyermekeként született. Fiatalon géplakatosként dolgozott, 1906-ban csatlakozott a vasmunkás-mozgalomhoz. 1910. október 23-án Budapesten, a Ferencvárosban házasságot kötött Iványi Rozáliával, Iványi Mihály és Jó Katalin gyermekével.[3]
1918-tól a Vas- és Fémmunkások Központi Szövetségének budapesti titkára volt. A Tanácsköztársaság idején a jobboldali szakszervezeti vezetők közé tartozott. Később a Szociáldemokrata Párt vezetőségi tagjaként bekerült az országgyűlésbe.
1922-ben a tatabányai kerületben kapott mandátumot, 1926-ban és 1931-ben a budapesti déli kerület képviselőjévé választották. Bár az 1935-ös választáson nem nyert mandátumot, 1939-ben negyedszer is megválasztották. 1945 január elején a nyilasok elhurcolták és meggyilkolták.
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
- Holokauszt Emlékközpont
- Kabók Lajos. Petőfi Irodalmi Múzeum (Hozzáférés: 2015. október 9.)
- Életrajza a Magyar Országgyűlési Almanach 1939-1944-ben. Hungaricana, hozzáférés: 2024. február 20.
További információk
[szerkesztés]- Kabók Lajos magyar postabélyegen
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János
- Keresztény magyar közéleti almanach I-II. [3. köt. Erdély. 4. köt. Délvidék.]. Fel. szerk. és kiadó Hortobágyi Jenő. Bp., 1940
- Magyar politikai lexikon. Szerk. T. Boros László. (Bp., 1929)
- Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-
- Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub
- K. L. utolsó napjai (Népszava, 1945. júl. 20.)