Közönséges halpióca
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Piscicola geometra Linnaeus, 1758 | ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Közönséges halpióca témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges halpióca témájú kategóriát. |
A közönséges halpióca (Piscicola geometra) a nyeregképzők (Clitellata) osztályának ormányos nadályok (Rhynchobdellida) rendjébe, ezen belül a halpiócafélék (Piscicolidae) családjába tartozó faj.
Előfordulása
[szerkesztés]A közönséges halpióca egész Európában gyakori.
Megjelenése
[szerkesztés]A közönséges halpióca igen karcsú, 10 centiméter hosszúra megnövő piócafaj. Testének keresztmetszete kör alakú. Tapadókorongjai jóval szélesebbek, mint a környező testrész. Színe világoszöld vagy sárgás, fekete vagy barna foltokkal kontrasztosan tarkított. A hátsó tapadókorong sugarasan sötét csíkos. Négy hosszúkás szeme felül, az elülső tapadókorongon ferdén, négyzet alakba rendeződött.
Életmódja
[szerkesztés]Ez a halpiócafaj a dús növényzetű patakok, folyók és tavak lakója. Elviseli a nagyobb sótartalmú vizeket is, ezért a folyamok félsós vizében is megtalálták már. A közönséges halpióca különböző halfajok (szélhajtó küsz, csuka, sügér stb.) vérét szívja. Naphosszat ferdén előremeredő testtel pihen a vízinövényeken. Ha egy arra úszó hal a közelébe ér, azonnal rátapad, és néhány napig vagy hétig rajta marad. Élénk mozgású állat.
Szaporodása
[szerkesztés]A közönséges halpióca petéit 1-1,5 milliméter hosszú kokonokban vízinövényekre helyezi.
Források
[szerkesztés]- Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6
