Kövér Lajos (drámaíró)
Kövér Lajos | |
Az ország tükre 1863. 181. l. | |
Született | 1825. március 11. Réthát |
Elhunyt | 1863. április 11. (38 évesen) Pest |
Állampolgársága | magyar |
Házastársa | Kövérné Komlóssy Ida |
Gyermekei | Kövér Ilma |
Foglalkozása | |
Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert (29/1-1-9) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Kövér Lajos témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Kövér Lajos (Réthát, Temes vármegye, 1825. március 11. – Pest, 1863. április 11.) ügyvéd, színműíró. Kövér Ilma írónő apja. Örmény származású birtokos kisnemes. Lásd a Réthát sváb falu cikkelyt.
Életpályája
[szerkesztés]Az erdélyi örmény nemesi Kövér család leszármazottja. [1] [2] Vagyonos szülőktől származott. Aradon tanult, majd jogot hallgatott Nagyváradon (1841–1842) és Pesten. Joggyakorlaton néhány hónapot az 1843–1844-es pozsonyi országgyűlésen is töltött, azután ügyvédi vizsgát tett. 1845-ben Temes megyében tiszteletbeli alügyész lett és ellenzéki szónokként is szerepelt. Az 1848–1849-es szabadságharc idején beállt honvédnek, 1849 májusában hadnaggyá léptették elő. A szabadságharc után besorozták, az 1849–1850 éveket Itáliában, katonáskodással töltötte. 1851-ben tért haza, s ettől kezdve irodalmi tanulmányoknak szentelte ideje nagy részét. 1853-ban Este és reggel című vígjátékával sikert aratott, minek hatására színműíró lett és Pesten telepedett le. 1861-ben feleségül vette Komlóssy Ida színésznőt. Szerkesztette a Trombitát és a Jövőt, de a két lap fölemésztette életerejét és vagyona jó részét is, a színműírástól pedig elvette kedvét a kritika. Közbejött betegségét csak súlyosbította műveinek egyre hanyatló sikere.
Művei
[szerkesztés]Gyorsan és könnyen dolgozott. Színdarabjait gyakran játszották a vidámnak egyáltalán nem nevezhető 1850-es évek idején. A Nemzeti Színházban 1852-től 1863-ig tizenhárom vígjátékát és öt tragédiáját adták elő. Színműveiben a francia iskolát, különösen Eugène Scribe nyomdokait követte.
Legjobb színművei a Hűség hűtlenségből és a Hódítás falun, a legnagyobb sikert azonban A szép marquisnő című darabjával érte el. Ez Balzac egyik művének hatásos színpadra alkalmazása, mely sokáig kedvelt darabja maradt a hazai színháznak. Más darabjai szellemesség és finomság híján inkább csak színpadi technikában, sablonjaiban emlékeztetnek a francia mintákra.
Drámai munkáinak gyűjteménye még életében megjelent: Kövér Lajos színművei címmel, négy kötetben (Pest, 1860).
Emlékezete
[szerkesztés]- A Kerepesi úti temetőben helyezték örök nyugalomra 1863. április 14-én (29/1-1-9).
- Nevét utca viseli 1879 óta Budapest XIV. kerületében.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Kövér család
- ↑ Gudenus János József, Örmény eredetű magyar nemesi családok genealógiája Budapest, 2000.
Források
[szerkesztés]- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VII. (Köberich–Loysch). Budapest: Hornyánszky. 1900.
- Pintér Jenő A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés Budapest, 1930–1941; 6. kötet: A regény és dráma / A dráma fejlődése / Színműírók c. alfejezet (Arcanum Kiadó)
- Alexander Bernát.szerk.: Beöthy Zsolt: Képes magyar irodalomtörténet – 88. fejezet, Arcanum Kiadó (1896)
- szerk.: Székely György: Magyar színházművészeti lexikon. Budapest: Akadémiai Kiadó (1994). Hozzáférés ideje: 2012. március 29.
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában