Königsteini erőd

Königsteini erőd
Festung Königstein
Ország	Németország
Mai település	Königstein/Sächs. Schw.
Tszf. magasság	352 m
Elhelyezkedése
Königsteini erőd Pozíció Szászország térképén
é. sz. 50° 55′ 08″, k. h. 14° 03′ 24″50.918888888889, 14.056666666667
Königsteini erőd weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Königsteini erőd témájú médiaállományokat.

A mai térkép

A königsteini erőd (németül: Festung Königstein) Európa egyik legnagyobb hegyi erődje, amely Németország keleti szélén, Drezda közelében magasodik. Az Elbai-homokkőhegység közepén húzódó Szász Svájc területén, az Elba folyó bal partján a vele azonos nevű táblahegyen található Königstein városa fölött.

A 9,5 hektáros sziklaplató 240 méterrel emelkedik az Elba fölé. A leletek alapján a terület már a késő bronzkorban lakott volt. A katonai használat a 11. század végén kezdődött, amikor a hegyi fennsík északnyugati részén egy fellegvárat építettek. A 16. század második felétől szerkezeti bővítéseken esett át, amelyek az 1560-as években egy 152,5 méter mély kút építéséhez vezettek. Ma ez a második legmélyebb várkút Európában a kyffhauseni birodalmi vár kútja után. A várat 1589-től tovább bővítették, hogy szász állami erődítmény legyen. Falai1800 méter hosszúak, 42 méter magasak és meredek homokkőfalak szegélyezik.

A következő évszázadokban a königsteini erőd helyőrségként, állami börtönként, kincstárként és menedékhelyként is szolgált. A különböző háborúk során az erődöt soha nem sikerült harcban elfoglalni. A fegyverek továbbfejlődése és a stratégiai jelentőség csökkenése miatt Königstein a 20. század elején elvesztette katonai szerepét. A versailles-i békeszerződés után 1920-ban az erődöt nagyrészt leszerelték.

Az 1920-as évektől kezdve az erődöt megnyitották a nagyközönség számára, 1955 óta pedig múzeumként állandóan látogatható. Ma több mint 50 épület, amelyek közül néhány 400 évnél is régebbi, hiteles betekintést nyújt az erőd egykori katonai és polgári életébe.

Története

A kezdetektől a reformációig

A königsteini várra vonatkozó legrégebbi írásos említés valószínűleg I. Vencel cseh király 1233-ból származó oklevelében található, amelyben egy „Burggraf Gebhard vom Stein” nevű nemes tanúként szerepel. A középkori vár a Cseh Királysághoz tartozott. Königstein első teljes megnevezésére az 1241-es felső-lusztinai határbirtoklevélben került sor, amelyet I. Vencel „in lapide regis” (latinul: a király kövén) pecsételt le. Ez az oklevél határozta meg a határokat a Cseh Királysághoz tartozó területek és a meisseni püspök birtokai között Budissin és Zagost földjén, amely később Felső-Lausitz lett. Mivel az Elba-völgy egyre jelentősebb kereskedelmi útvonallá vált, a cseh uralkodók Königsteint birtokuk északi részét uraló erősséggé és a szomszédos Müglitz-völgyben lévő, stratégiailag fontos Dohna várának előőrsévé alakíttatták.

Miután a király és későbbi császár, IV. Károly 1348-ban a déli régiót uraló Eulau várát (Jílové u Děčína) Aussig (Ústí nad Labem) polgárai lerombolták, 1359. augusztus 5. és 19. között Königsteinben tartózkodott, és hajózási privilégiumokat írt alá. A várat a következő 50 évben többször is elzálogosították, többek között a von Winterfeldeknek és a Doninoknak. Mivel az utóbbi család a meisseni márki ellensége volt, az 1385 óta dúló dohnai viszály során az utóbbi 1408-ban végül elfoglalta a várat, de csak 1459. április 25-én, a chébai szerződésben állapították meg véglegesen a szász-cseh határt és ezzel Königstein átadását a meisseni grófságnak. A Szász Svájc más sziklaváraitól eltérően Königsteint a szász hercegek és választófejedelmek továbbra is katonai célokra használták. Königstein egy rövid időre kolostor lett. Nagyszakállú György herceg, a reformáció elszánt ellenzője, 1516-ban egy celesztinus kolostort alapított, a Mária csodáinak dicsérete kolostort, de ez már 1524-ben megszűnt, mivel Szászország György herceg halála után evangélikussá vált.

A késő-középkori vár

Königstein helyén valószínűleg már a 12. században is állt egy kővár. A legrégebbi ma is meglévő épület a várkápolna, amely a 12-13. század fordulóján épült. A Georgenburg vár főszárnyában fennmaradt, négyzet alaprajzú, toronyszerű épület külső falai a 14. századból származnak. A kis épületegyüttest egy udvar egészítette ki. 1500 körül György herceg kibővítette ezt a IV. Károly uralkodásának idejéből származó várat egy déli szárnnyal és lépcsőtoronnyal, amely szintén fennmaradt a jelenlegi épületben.

1563 és 1569 között Conrad König 152,5 méter mély kutat fúrt a váron belül a sziklába, egészen addig Königstein helyőrsége a ciszternákból és az esővízből származó vízre volt utalva. A kút építése során a kitermelt sziklán kívül naponta nyolc köbméter vizet kellett eltávolítani az aknából. A 18. század végén a kutat Augustusbrunnen néven ismerték. A kút máig a világ egyik legmélyebb várkútjának számít.

A reneszánsz erőd és fejedelmi rezidencia

1589 és 1591-97 között I. Keresztény szász választófejedelem és örökösei a várat Szászország legerősebb erődítményévé bővíttették a választófejedelem táborszernagyának, Paul Buchnernek az irányításával, aki más udvari épületeket és erődítményeket is építtetett I. Keresztény számára. Az akkor még meglehetősen sziklás táblahegyet körös-körül magas falakkal vették körül, mellvédekkel és kerek megfigyelőtornyokkal. A komplexum a terep által meghatározott erődítményként meglehetősen atipikus volt a reneszánsz korban. Daniel Specklin strasbourgi erődítmény-elméletírót akkoriban különösen érdekelte ez az épülettípus.

Königstein új épületei ebből az időszakból a kaputorony, amelynek háromszárnyú homlokzata az új várkapu fölé emelkedett, valamint a régebbi Georgenburg és az új kaputorony közötti összekötő építményként a kapu védelmére szolgáló Streichwehr. Az 1589 és 1591 között épült kaputorony az erőd főbejárataként szolgáló, újonnan épített feljáró fölött elhelyezkedő középső szárnyból és két szögletes szárnyból állt. A kapuépület alatt két pinceszint volt, amelyek közül a felsőben volt az új bejárati kapu, amely a mainál magasabb volt. Az elülső erődkapu nem maradt fenn, ellentétben a Paul Buchner által készített hátsó portállal, amelynek rusztikus párnakerete van. 1591-ben megépült a Streichwehr, amely nagy alépítményeket igényelt a sziklában lévő rés lezárásához, amelybe öt kazamatát építettek az ágyúk számára kialakított lőrésekkel. A kaputorony és a Streichwehr felső emeleteit arra szánták, hogy további teret biztosítsanak a választófejedelem számára. Ide tervezték a választófejedelmi pár és a magas rangú tisztek számára a szobákat, amelyeket már 1590-ben kandallókkal láttak el.

Ezenkívül 1589 és 1591 között központi épületként két pavilont (Lusthaus) építettek. A Christiansburg (ma Friedrichsburg) és a Königsnase kastélyait azért építtette Keresztély, hogy ünnepségeket tarthasson ott. A Christianusburg helyén tette le I. Keresztény 1589-ben az újonnan felépítendő erőd alapkövét. A nyolcszögletű pavilon felső termét udvari ünnepségekre használták. A pavilon a földszinten elhelyezett ágyúkkal megfigyelő- és tüzérségi toronyként is szolgált. Mára barokk formában átépítve maradt fenn.

A régi fegyvertárat 1594-ben Paul Buchner építette katonai célokra, az őrházat, a mai régi kaszárnyát pedig 1598-ban.

1605-ben az északi régi várat átalakították és a kapu fölött délen az új épületekhez igazították, új törpeházakkal, földszinti boltozatokkal és a régebbi Wendelsteinhez csatlakozó kőárkáddal. Az épületet azonban csak I. János György választófejedelem alatt, 1619-ben avatták fel, és a Johann-Georgenburg nevet kapta.

A Magdalenenburgot 1622 és 1622 között építették a kapu mögött, mint különálló, nagyobb méretű, hosszúkás alaprajzú palotát, 1631-ben pedig a Johannissaal épült fel a kapu fölé díszteremként.

A barokk erőd

Az erőd történelmében a harmincéves háborút követő időszakot tekinthetjük a második jelentős építési szakasznak. A védelem javításának érdekében Wolf Caspar von Klengel 1667 és 1669 között megépítette a Georgenburg előtt a Johann-Georgen-bástyát.

A román stílusú várkápolna helyén már 1515-ben, Nagyszakállú György herceg idején felépült a Szent György-kápolna, amely mellett kolostort is akartak létesíteni. Az idősebbik Paul Buchner 1591-ben, majd fia 1631-ben átépíttette és tetőpárkánnyal látta el, majd Wolf Caspar von Klengel 1671 és 1676 között újra átalakította és újjáépíttette, ebből az időszakból származik a torony, a tető, az oltár és a szószék.

Az 1729 és 1735 között kimélyítették és újabb két védművel látták el az erődítmény kapuját.

1722 és 1725 között készítette el kádármesterek egy csoportja a Magdalenenburg-vár pincéjében Erős Ágost választófejedelem megrendelésére a gigantikus, 249 838 literes königsteini boroshordót. A költség 8230 tallér 18 groschen és 9 pfennig volt. A világ legnagyobbjának számító hordót, amelyet csak egyszer töltöttek meg teljesen a Meißner Pflege vidékéről származó borral, 1818-ban állagromlás miatt szét kellett bontani.

A 19. századi átépítések

Az említett időszakok alatti terjeszkedés után is többször átalakították és átépítették a kiterjedt fennsíkot. Az 1631-ben épült Szent János-csarnokot 1816-ban alakították át az új fegyvertárrá, míg a Magdalenenburgot 1819-ben utánpótlási raktárrá alakították át, amelyet külön megerősítettek az ágyúzások ellen. A régi élelmiszerraktárat laktanyává alakították át. A kincsesházat 1854 és 1855 között építették. Miután az erődöt 1871-ben beillesztették az újonnan létrejövő Német Birodalom erődrendszerébe, 1870 és 1895 között nyolc lövegállással ellátott ütegbástyákat építettek, hogy egy esetleges támadás esetén az erőd teljes körű védelmét biztosítsák, amire azonban soha nem került sor. Ezek voltak egyben az utolsó nagyszabású építkezések az erőd történetében.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Festung Königstein című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.