Kínai lépcsőscsiga
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Epitonium scalare Linnaeus, 1758 | ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Kínai lépcsőscsiga témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Kínai lépcsőscsiga témájú kategóriát. |
A kínai lépcsőscsiga (Epitonium scalare) trópusi tengerekben élő ragadozó csigafaj, melynek háza valamikor értékes ritkaságnak számított.
Külseje
[szerkesztés]
A csiga rendkívül dekoratív háza 25–72 mm magas, 6-7 kanyarulatból áll. Színe porcelánfehér, a kanyarulatok nem, vagy alig érnek egymáshoz, keresztbordák tartják őket össze. A bordák a növekedés korábbi fázisából megmaradt szájadékperemek. A házba visszahúzódott csigát sötét színű operculum, szájfedő védi.
Előfordulása és életmódja
[szerkesztés]A kínai lépcsőscsiga az Indiai- és a Csendes-óceán nyugati részének trópusi vizeiben él a Vörös-tengertől a Fidzsi-szigetekig és Japánig. A homokos aljzatot kedveli, ahol anemónákkal táplálkozik.
Kultúrtörténete
[szerkesztés]Első európai ábrázolása a Holland Kelet-Indiai Társaság által alkalmazott Georg Eberhard Rumphius könyvéből származik. Rendkívüli ritkaságnak számított, az ő korában (a 17. sz. második felében) három példány volt ismert, egyik Cosimo de'Medici toszkán nagyherceg, egy másik Johan de la Faille gazdag delfti kereskedő birtokában volt. A harmadik valahol Angliában volt található.
Fél évszázaddal később Linné szintén mint ritkaságot írta le. 1750 körül Mária Terézia férje, I. Ferenc 4000 forintot fizetett egy példányért. 1753-ban négy lépcsőscsigáért 75 fontot fizettek Nagy-Britanniában. 1757-ben Hágában elárverezték a francia nagykövet gyűjteményét, az ő példánya 1611 livre-ért talált gazdára (összehasonlításképpen Diderot ugyanabban az évben 3500 livre-t kapott az Encyclopédie megírásáért). Linné patrónája, a svéd királynő is birtokolt egy csigaházat, akárcsak Nagy Katalin cárnő. 1800-ig a hollandok monopóliuma volt a csigakereskedelem, ezután Kínából is megindult a behozatal. A kínaiak hamisították is a lépcsőscsigát, rizslisztből készítették másolataikat, amelyekből néhány a mai napig fennmaradt és jóval értékesebb, mint a csigaház amit másolt.
Források
[szerkesztés]- Epitonium scalare Linnaeus 1758
- Rosenberg, G. (2010). Epitonium scalare (Linnaeus, 1758).
- "Epitonium scalare (Linnaeus, 1758) The Precious Wentletrap". Jacksonville Shell Club
- Giorgio Gabbi: Kagylók és csigák. Alexandra Kiadó, Pécs, 2005 ISBN 963-369-461-2
