Kézimalom

A kézimalom emberi erővel működtetett őrlőeszköz. A 20. századig a legtöbb falusi háztartás szokásos eszköze volt, korábban kenyérgabona őrlésére használták, az utóbbi időben azonban csak állatok takarmányának darálására. A nagy malmokéhoz hasonlóan legfontosabb alkatrésze két malomkő volt. A kövek őrlőfelülete sík vagy enyhén ívelt, lefelé lejtő volt.

A forgóköves kézimalmok már az ókor óta ismeretesek voltak, korábban a neolitikumtól kezdődően, amikor a gabonamagavakat az ember először fogyasztani, majd termeszteni is kezdte, először két kő között dörzsölve őrölte a magokat, és ebből fokozatosan fejlődött ki a forgóköves kézi malom, majd ennek gépesítésével a különböző szárazmalmok, vízimalmok és szélmalmok. Ilyen módon a technikai fejlődés során a kézimalmok fontos szerepet játszó lépcsőfokot jelentettek.

Az ókori malmok felső kövét az alsó kőbe rögzített tengely körül lehetett forgatni. A felső kő közepén kialakított hengeres mélyedésbe öntötték a magokat, melyek lassan levándoroltak a két kő közé, a megőrölt liszt pedig a két kő közötti résen folyt ki. Később az alsó követ nagyobbra készítették és a felső kő számára bemélyedést faragtak ki, ami a felső kő megvezetésén kívül arra is szolgált, hogy a megőrölt lisztet ne engedje kifolyni, csak a perembe vágott kifolyónyíláson keresztül.

• 
  Ókori kelta kézimalom
• 
  A kelta kézimalom keresztmetszete
  1-Tengely 2-Hajtókar
  3-Felső kő 4-Allsó kő
• 
  Dák kézimalom metszete
  1-Tengely 2-Hajtókar 3-Felső kő
  4-Alsó kő 5-Alap
• 
  Római kézimalom
• 
  Ókori kézimalom vázlata
• 
  A 13-18. század között használt kézimalom vázlata.
• 
  Európai kézimalom a közelmúltból
• 
  Tibeti kézimalom használat közben

Források

• Tankönyvtár
• Varsolci (Szilágy megye) kézimalom fényképei
• Magyar Néprajz Akadémiai Kiadó, Budapest 1988-2002
• Selmeczi Kovács Attila: Kézimalmok a Kárpát-medencében. Budapest 1999.

További információk

• Selmeczi Kovács Attila: Kézimalmok a Kárpát-medencében. Eszköztörténeti monográfia; Néprajzi Múzeum, Bp., 1999