Ugrás a tartalomhoz

Kéri Pál

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kéri Pál
1919-ben
1919-ben
SzületettKramer Pál
1882. április 5.[1]
Budapest
Elhunyt1960. január 15. (77 évesen)
New York
ÁlneveKérő Pál
Állampolgárságamagyar
SzüleiKramer Lipót
Müller Berta
Foglalkozása
A Wikimédia Commons tartalmaz Kéri Pál témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kéri Pál, született Kramer Pál, Paul Kéri, írói álnevén: Kérő Pál (Budapest, 1882. április 5.[2] – New York, 1960. január 15.) magyar újságíró, műfordító, a Tisza-per vádlottja.

Élete

[szerkesztés]

Kramer Lipót (1848–1904)[3] szóládi származású zsidó kereskedő és Müller Berta gyermeke.[4] Újságíróként először Az Est című lapnál helyezkedett el, s hamar országos ismertségre tett szert, mint politikai riporter. 1911-ben felvették a szabadkőműves Petőfi páholyba. Károlyi Mihály köréhez tartozott, és az őszirózsás forradalom alatt komoly szerepet vitt. 1918 novemberében a Károlyi-kormány Kéri Pál vezetésével egy újságírókból álló nem hivatalos missziót küldött a III. Internacionálé „szocialista” mozgalmának megfigyelésére. Kéri Károlyinak küldött jelentései azt állították, hogy Franciaországban forradalmi helyzet van. Kéri Svájcban összeköttetést létesített Platten képviselővel, akinek később Oroszországban nyoma veszett.[5]

1919. március 21-én, Károlyi titkáraként és Károlyi nevében nyilvánosságra hozott egy, „Magyarország népei proletariátusának” hatalmat átadó nyilatkozatot, amit ugyan előzetesen nem egyeztetett Károlyival, ám aki ezt kész helyzetként tudomásul vette. A Magyarországi Tanácsköztársaság idején a Sajtódirektórium egyik tagja volt. 1920-ban megvádolták, hogy ő volt a Tisza-merénylet értelmi szerzője, egyes tanúvallomások szerint a gyilkosság napján délután négy körül elővette óráját, majd kijelentette: „Tisza másfél óra múlva már nem él.”. A perben 1921-ben kötél általi halálra ítélték, ám 1922-ben a fogolycsere-akció keretein belül Szovjet-Oroszországba került. Rövid moszkvai tartózkodás után Bécsbe költözött, ahol bekapcsolódott a Bécsi Magyar Újság munkájába. 1924-ben az Arbeiter Zeitung újságírója lett, majd Grazban a Volkswille című lap szerkesztését látta el. 1934-ben a cseh fővárosba került, ám a náci megszállás elől Párizsba menekült. A második világháború idején 1939-ben Spanyolországon és Portugálián keresztül az Amerikai Egyesült Államokba utazott, ahol ismét újságírással foglalkozott. 1960. január 15-én halt meg New Yorkban.[6][7][8]

Publikált Az Ember, Itt az Írás, Világosság, Látóhatár, Irodalmi Újság, Magyar Lapok, Magyar Fórum és a Népszava című lapokban.

Művei

[szerkesztés]
  • Gas, Tank und Flugzeug; Krieg der Zukunft. – Friede der Zukunft. Lipcse, 1931
  • Soldat der Revolution, Koloman Wallisch. Prága, 1934

Műfordítása

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC07165/07787.htm, Kéri Pál, 2017. október 9.
  2. ↑ Születési bejegyzése a pesti neológ izraelita hitközség születési akv. 570/1882. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 28.)
  3. ↑ Kramer Lipót halotti bejegyzése a Budapest V. kerületi polgári halotti akv. 444/1904. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 28.)
  4. ↑ Kramer Lipót házasságkötési bejegyzése a Pesti Izraelita Hitközség házassági akv. 31/1880. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 28.)
  5. ↑ Dr.Fábián Béla: A bolseviki világpropaganda módszerei, eszközei és eredményei in: A vörös rémuralom Magyarországon https://archive.org/details/vrsrmuralo00husz/page/176/mode/1up/search/46 195.old. Hozzáférés: 2020.04.18
  6. ↑ Faragó Miklós (1960. január 29.). „Egy nagy újságíró halálára: Meghalt Kéri Pál”. Új Kelet (3500), 5. o.  
  7. ↑ Molnár József (1960). „Kéri Pál”. Új Látóhatár 3 (2), 172–173. o.  
  8. ↑ Faludy György (1960. február 1.). „Az utolsó régi bujdosó”. Irodalmi Újság 11 (3), 3–4. o.  
  9. ↑ Daudet, Alphonse (1840-1897). Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2015. július 25.)

Források

[szerkesztés]
  • Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
  • Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  
  • Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. Budapest, 2000, Argumentum Kiadó-Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ. 127. p.
  • Palatinus József: A szabadkőművesség bűnei. 4. kiad. Budapest, 1938-1939. Budai-Bernwaliner József ny.
  • Fogolytörzskönyvi lapja

További információk

[szerkesztés]
  • Államrendészeti zsebkönyv. Budapest, 1944, M. Kir. Belügyminisztérium
  • Berényi Zsuzsanna Ágnes: Szabadkőműves páholyok Budapesten. Budapest, 2006, Heraldika Kiadó
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
  • Borbándi Gyula: Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfia. Budapest, 1992, Hitel
  • Magyar prágaiak – prágai magyarok. Szerk. Gál Jenő. Praha, 2002, Pražská záklandí organizace Svazu Maďarů žijících zemích
  • Major Ottó: Égi és földi háború. Budapest, 1959
  • Új lexikon. A tudás és a gyakorlati élet egyetemes enciklopédiája. Szerk. Dormándi László, Juhász Vilmos. Budapest, Dante-Pantheon, 1936.
  • Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. ISBN 963-547-414-8  

Újságcikkek

[szerkesztés]
  • Az Ember; 1955. dec. 31. (Benedek K.)
  • Népszava (London); 1960/2. (E. Gy.)
  • Faragó Miklós, „Egy nagy újságíró halálára: Meghalt Kéri Pál”, Uj Kelet 41, 3500. sz. (1960. január 29.): 5.
  • Molnár József, „Kéri Pál”, Új Látóhatár 3, 2. sz. (1960): 172–173.
  • Faludy György, „Az utolsó régi bujdosó”, Irodalmi Ujság 11, 3. sz. (1960. február 1.): 3–4.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kéri_Pál&oldid=26752305”