Kérek

A kérek (ógörög Κῆρες, kéresz, egyes számban: Κῆρ Kér) a görög mitológia halálistennői. Nüx istennő apa nélkül, önmagától született lányai; az élet és a halál titkait megszemélyesítő sötét erők isteneinek testvérei. Bátyjuk Thanatosz, a békés elmúlás, a természetes halál istene, a Kérek az erőszakos, hirtelen végzet és a betegségből eredő fájdalmas halál megtestesítői.

Hyginus Perface és Cicero De Natura Deorum című műveiben Erebosz és Nüx gyermekeiként említik őket. E latin értelmezés nyomán a kérek elnevezése az alvilági démon-őr Kerberosz nevére asszociál: Ereboszi Kér.

Ábrázolásuk

Alakjukat véres ruhába öltözött, rémítő, szárnyas halálangyalokként, hegyes fogú démonként ábrázolták; akik örökké szomjazzák az emberi vért. Kedvenc helyük a csatamező, ahol a hullák és a sebesültek testét szétmarcangolják, vérüket kiszívják, majd amikor szívük eltelt és testük is kielégült a fekete vértől, a holt lelkeket Hadészba vagy a fagyos Tartaroszba hajítják.

Az ókor irodalmi alkotásaiban Homérosznál és Hésziodosz Theogóniájában jelennek meg. Az Iliaszban, az Akhilleusz pajzsa fejezetben találunk említést, valamint a 22. fejezetben utalást a Kérekre.

Kerostasia – psykhostasia

Az Iliasz „Hektór halála” című 22. fejezetében, Akhilleusz és Hektór küzdelme során Zeusz mérlegre helyezi a két hős sorsát, mint két pusztító erejű, halált hozó erőt. Ekkor az eredeti szövegben a „dyo kére”, a fordítás szerint a „két sors”, vagy helyesebben a „két kér” kerül a főisten mérlegére. Ez az isteni „beavatkozás”, „mérlegelés” az ún. kerostasia. ”A Homérosnál olvasott kerostasia – végső soron kérré vált lelkek mérése – alapját egy jóval korábbi, lélekmérésről szóló elképzelés jelentette… Tudunk Aiskhylosnak egy Psykhostasia című tragédiájáról, és rendelkezésünkre áll számos vázaábrázolás, amelyeken Zeust, illetve Hermést látjuk lelkeket mérlegre helyezni. … A psykhostasiának az Iliasban kerostasiává történt átalakulása csupán a mérés aspektusváltását tükrözi. Míg a psykhostasia során a több menosszal bíró, tehát erősebb, életképesebb lélek serpenyője süllyed le, és a vesztes, gyengébb fél serpenyője emelkedik fel, addig a kerostasiában ez fordítva történik, hiszen azon lélek rendelkezik kevesebb menosszal, amit már jobban áthatott a pusztító kér; éppen az életerő hiánya jelzi a pusztulást hozó erő (avagy a pszichológia nyelvére áttéve: az életösztönön ily módon felülkerekedő halálösztön) nagyságát és hatalmát.”

Kérek és Valkűrök

Mind etimológiailag, mind mitikus feladatkörüket tekintve szoros kapcsolat feltételezhető, a Kérek és a Skandináv mondavilágban szereplő végzet-istennők, a Valkűrök között. A görög keres (választás) és az óészaki és kyrja (választani) – valkyrja (többes számban valkyrur) pontos jelentése: az elesettek kiválasztói – azonos szótőből ered. Mindkét csoport tagjai az erőszakos halálhoz, a csatában életét vesztő harcosok történeteihez kötődő szárnyas nőalakok. Ám míg a Valkűrök nagylelkű istennők, akik a legbátrabb harcosok lelkét a Valhallába gyűjtik, Odin seregének támaszául, addig a Kérek vad, szinte esztelen haláldémonok. Az eltérés magyarázatát feltehetően a két kultúra népeinek halálhoz való viszonyában találjuk.

Források

• (angolul) March, J., Cassell's Dictionary Of Classical Mythology, London, 1999. ISBN 0-304-35161-X
• (angolul) Jane Ellen Harrison:Prolegomena to the Study of Greek Religion 1903. Chapter V: "The demonology of ghosts and spites and bogeys”
• (angolul) Theoi Project, Keres references in classical literature

Külső hivatkozások

• (angolul) Theoi – Keres
• (magyarul) A Pallas nagy lexikona – Kérek
• (magyarul) Változó Világ: Görög Istenek – Kérek