Károly Rezső

Károly Rezső
Született	Karl Rezső 1868. március 4. Prága
Elhunyt	1945. március 6. (77 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	növénynemesítő egyetemi tudós/kutató
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert (39-3-23)
A Wikimédia Commons tartalmaz Károly Rezső témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Károly Rezső, született Karl Rezső (Prága, 1868. március 4. – Budapest, 1945. március 6.) - növénynemesítő, akadémiai tanár.

Életrajza

Karl Alajos és Gratzer Mária fia. Oklevelét 1889-ben a Magyaróvári Gazdasági Akadémián szerezte. 1891-től a magyaróvári akadémián működött, 1896-ban a Növénytermelési Kísérleti Állomás helyettes vezetője, majd ugyancsak 1896-ban a Keszthelyi Gazdasági Tanintézetben a növénytermelés és rétművelés tanára, a Növénytermelési Kísérleti Tér vezetője lett. 1897-től a Földművelésügyi Minisztériumban működött, később az Országos Mezőgazdasági Üzemi Intézet igazgatója lett. 1893-ban Németországba küldték ki a cukorrépa-termelés tanulmányozására, utána indította el a hazai cukorrépa-nemesítést. Házastársa sipeki Balás Mária, Balás Árpád leánya (1876. november 24. – 1926. november 20.) volt.

Balás Árpáddal és Balás Máriával, feleségével közös sírja a Fiumei Úti Sírkertben (39-3-23)

Munkássága

Javaslatára létesült az Alföldi Mezőgazdasági Intézet és a Kender- és Lentermelési Kísérleti Állomás. Közreműködött különféle növénynemesítési munkákban, így a nemesítéseknél a polarizációs munkákat végezte.

A Kísérletügyi Közlemények című folyóirat szerkesztője volt. Széles körű szakirodalmi tevékenységével nagymértékben elősegítette a hazai ipari növények termelésének fejlesztését, a mezőgazdasági üzemtan jelentőségének fokozását.

Főbb munkái

• Tanulmány a hazai cukorrépa, – magtermelés és – tenyésztés fontosságáról (Karl Rezső néven, Magyaróvár, 1894)
• Magyarország mezőgazdasági szakoktatási intézményei 1896 (Karl Rezső néven, Magyaróvár, 1894)
• Rét- és legelőművelés gyakorló és tanuló gazdák részére (Budapest, 1899)
• Franciaország mezőgazdasági viszonyai (Budapest, 1900)
• A tormáspusztai gazdaság üzemi viszonyai (Budapest, 1902)
• Mezőgazdasági üzemviszonyok és eredmények. Üzemstatisztikai tanulmány (Budapest, 1909)
• A gazdasági szakoktatás Magyarországon és a külföldön (Budapest, 1909)
• A fonalnövények termesztése és feldolgozása (Budapest, 1910)
• Mezőgazdasági főiskola kérdése (Budapest, 1911)
• Az ipari és kereskedelmi növények termesztése (Budapest, 1911)
• A vagyonváltság második törvénye (Budapest, 1922)
• A magyar mezőgazdasági kísérleti intézetek ismertetése (Budapest, 1922)
• A kisgazda adói. Adóútmutató kis- és nagygazdák számára (Budapest, 1928)

Források

• Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994. [1]