Kálium-hidrid
| Kálium-hidrid | |||
| |||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 7693-26-7 | ||
| PubChem | 82127 | ||
| ChemSpider | 74121 | ||
| EINECS-szám | 232-151-5 | ||
| |||
| |||
| InChIKey | OCFVSFVLVRNXFJ-UHFFFAOYSA-N | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | KH | ||
| Moláris tömeg | 40,1062 g/mol | ||
| Megjelenés | színtelen kristályok | ||
| Sűrűség | 1,43 g/cm³[1] | ||
| Olvadáspont | bomlik ~400°C-on[2] | ||
| Kristályszerkezet | |||
| Kristályszerkezet | köbös, cF8 | ||
| Tércsoport | Fm3m, No. 225 | ||
| Rokon vegyületek | |||
| Azonos anion | lítium-hidrid nátrium-hidrid rubídium-hidrid cézium-hidrid | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A kálium-hidrid kálium és hidrogén ionvegyülete, képlete KH. Fehér színű szilárd anyag, bár a kereskedelmi forgalomban kapható minták szürke színűek. Hasznos vegyület a szerves szintézisekben. Erős bázis, és veszélyesen reakcióképes vegyület. Emiatt a kereskedelmi forgalomban ásványi olajokkal alkotott (35%-os) szuszpenzió vagy – a könnyebb kimérhetőség érdekében – paraffinviasszal alkotott homogenizátum formájában.[3]
Előállítása
[szerkesztés]Elemi kálium és hidrogén reakciójával állítják elő:
2 K + H2 → 2 KH
Először Humphry Davy állította elő 1807-ben.[4] Nem oldódik szerves oldószerekben, de oldódik hidroxidok és sókeverékek olvadékában.[5]
Reakciói
[szerkesztés]Reagál a vízzel:
KH + H2O → KOH + H2
A KH szuperbázis, erősebb mint a nátrium-hidrid. Használják bizonyos karbonilvegyületek és aminok deprotonálásához, melyekből enolátok és amidok keletkeznek.[6]
Veszélyei
[szerkesztés]A KH a levegőben önmagától meggyulladhat. Hevesen reagál a savakkal, oxidálószerekkel érintkezve meggyullad.
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Potassium hydride című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Robert E. Gawley, Xiaojie Zhang, Qunzhao Wang, "Potassium Hydride" Encyclopedia of Reagents for Organic Synthesis 2007 John Wiley & Sons. doi:10.1002/047084289X.rp223.pub2
- ↑ Metals and chemical change. Royal Society of Chemistry, 167–. o. (2002. augusztus 12.). ISBN 978-0-85404-665-2. Hozzáférés ideje: 2011. november 1.
- ↑ Potassium Hydride in Paraffin: A Useful Base for Organic Synthesis Douglass F. Taber and Christopher G. Nelson J. Org. Chem.; 2006; 71(23) pp. 8973–8974 doi:10.1021/jo061420v
- ↑ Humphry Davy (1808), The Bakerian Lecture on some new phenomena of chemical changes produced by electricity, particularly the decomposition of fixed alkalies, and the exhibition of the new substances which constitute their bases; and on the general nature of alkaline bodies. Philosophical Transactions of the Royal Society, volume 88, pages 1–44. In The Development of Chemistry, 1789–1914: Selected essays, edited by D. Knight, pp. 17–47.
- ↑ Pradyot Patnaik. A Comprehensive Guide to the Hazardous Properties of Chemical Substances. John Wiley and Sons, 631–. o. (2007. július 1.). ISBN 978-0-470-13494-8. Hozzáférés ideje: 2011. november 1.
- ↑ Charles A. Brown, Prabhakav K. Jadhav (1925). „(−)-α-Pinene by Isomerization of (−)-β-Pinene”. Org. Synth. 65, 224. o.; Coll. Vol. 8: 553