Jure Francetić
| Jure Francetić | |
 | |
| A csetnik állások elleni támadás során Francetić irányja a Fekete Légió tüzérségét. | |
| Született | 1912. július 3.[1] Otocsán |
| Meghalt |
Szluin |
| Állampolgársága | horvát |
| Ország | Jugoszlávia, Független Horvát Állam |
| Fegyvernem | horvát fegyveres erők |
| Rendfokozata | alezredes |
| Csatái | Jugoszlávia a második világháborúban |
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | bevetésben esett el |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jure Francetić témájú médiaállományokat. | |
Jure Francetić (Otocsán, 1912. július 3. – Močile, 1942. december 27.) a második világháború alatt a Független Horvát Államom (NDH) belül Bosznia-Hercegovina horvát usztasa biztosa,[2] valamint az Usztasa Milícia 1. ezredének, a későbbi Fekete Légiónak a parancsnoka volt. Mindkét tisztségében felelős volt a boszniai szerbek és zsidók lemészárlásáért.[3] Ante Pavelić belső körének tagja, sok usztasa Pavelić lehetséges utódjaként tartotta számon az NDH Poglavnikjának (vezérének) tisztségében.[4] Amikor repülőgépe 1942 decemberének végén Szluin közelében, a Kordun régióban lezuhant, a partizánok fogságába esett és belehalt sérüléseibe.[5]
Élete
[szerkesztés]Francetić a mai Közép-Horvátország Lika régiójában fekvő Otocsánban született 1912. július 3-án.[6] A gimnázium elvégzése után, ahol nacionalista tanárok hatottak rá, jogot tanult a zágrábi egyetemen, ahol csatlakozott az usztasa mozgalomhoz, és otthagyta tanulmányait.[7] Nem sokkal ezután jugoszlávellenes politikai tevékenysége miatt öt évre száműzték Zágrábból. Rövid ideig Otocsánban tartózkodott, majd 1933 márciusában Olaszországba emigrált, ahol 1933. április 24-én a borgotarói táborban usztasa esküt tett. A következő négy évet Ausztriában, Olaszországban és Magyarországon töltötte. Magyarországon „Laszlo” néven csatlakozott a jankapusztai usztasa táborhoz,[8] majd a tábor parancsnokhelyettese lett, és fanatikus usztasává fejlődött.[7]
I. Sándor jugoszláv király meggyilkolása után Francetićet a jugoszláv kormány kérésére Mussolini Szardíniára internálta. A Jugoszláv Királyságban kihirdetett általános amnesztia után Francetić 1937 novemberében visszatért Horvátországba,[9] de azonnal letartóztatták és szülővárosába száműzték. A következő évben visszatért Zágrábba remélve, hogy befejezi jogi tanulmányait, de kénytelen volt katonai szolgálatot teljesíteni. Nacionalista tevékenységei között szerepelt Otocsán lakosainak usztasa köszöntése: „Éljen Ante Pavelić! Éljen a Független Horvátország!”.[7] 1940 végén Jozef Tisónak, az újonnan megalakult Szlovák Köztársaság elnökének küldött gratuláló távirata miatt, amelyet számos horvát nacionalista írt alá, Zágrábban letartóztatták. Ismét szülőhazájába, Otocsánba száműzték. 1941. január 12-én, hogy elkerülje a letartóztatást Németországba szökött, miután gyújtó hangú nacionalista beszédet mondott egy helyi iskola újévi ünnepségén Otocsánban.[6]
A második világháborúban
[szerkesztés]Az NDH 1941. április 10-i megalakulása után Francetićet nevezték ki Bosznia-Hercegovina usztasa főküldöttjének, feladata az ottani usztasa-rezsim megerősítése volt. 1941. április 24-én Slavko Kvaternik marsallal, mintegy 800 főnyi usztasa milíciával és 300 usztasa rendőrrel érkezett Szarajevóba, hogy létrehozzák a formális ellenőrzést. Francetić gyakorlatilag Szarajevó legerősebb politikai vezetőjévé vált,[10] aki a szerbekkel és zsidókkal való kíméletlenségével szerzett hírnevet.[11] A Francetić vezette Usztasa átvette az irányítást a helyi közigazgatás felett azáltal, hogy elbocsátotta a „szerbek” kategóriájába tartozó összes köztisztviselőt és tanárt, valamint a zsidókat.
A szerbek és zsidók meggyilkolása, letartóztatása és deportálása Francetić beosztottainak alapvető kötelessége volt. Mindez a hivatalos usztasa politikán alapult, amely a zsidók teljes kiirtását vagy kiutasítását követelte, a bosznia-hercegovinai ortodox szerbeket pedig erőszakkal kívánta áttéríteni a római katolicizmusra.[12] 1941. július 23-án az NDH rendőrségének főhadiszállása parancsot küldött az összes régió vezetőjének, beleértve Francetićot is, hogy kezdjék meg a zsidók, szerbek és kommunisták letartóztatását és a gospići koncentrációs táborba történő szállítását.[2] 1942 szeptemberében Francetićot eltávolították boszniai tisztségéből, valószínűleg azért, hogy eloszlassa a boszniai muszlimok aggodalmait az usztasák által az elmúlt tizennyolc hónapban elkövetett atrocitásokkal kapcsolatban.[13]
A Fekete Légió
[szerkesztés]1941 augusztusában a Francetić vezetése alatt álló usztasa milíciát Kelet-Hercegovinába telepítették az ottani felkelés leverésére.[14] Az 1. usztasa ezredet (horvátul Prva Ustaška pukovnija) Francetić és Ante Vokić képezte ki Szarajevóban 1941 szeptemberében. Amikor az ezred eredeti parancsnokát megölték, Francetić vette át a parancsnokságot. Az ezred gyorsan növekedett, fanatizmusával és az erőszakkal szerzett hírnevet magának.[11][15] Kelet-Boszniában léptek szolgálatba, és miután fekete egyenruhát viseltek decemberre Fekete Légiónak (horvátul Crna Legija) nevezték el őket. Féltek tőle fanatikus morálja és harci tulajdonságai miatt, de a boszniai szerb lakosság ellen elkövetett atrocitásai miatt is.[15] Létszáma hamarosan 1000–1500 fősre nőtt.[5] 1941–1942 telén a Fekete Légió mészárlásokat hajtott végre a Bosznia északnyugati részén fekvő Prijedorban és a Szarajevótól északkeletre fekvő Romanija hegységben is. Ez utóbbi mészárlások során több ezer védtelen boszniai szerb civilt öltek meg, holttestüket pedig a Drina folyóba dobták. A pletykák szerint Francetić több mint 3000 ember meggyilkolását rendelte el ezekben a műveletekben.[16]
Francetić katonai képzettségét és tiszti rangját a Jugoszláv Királyi Hadseregben kapta, ahol őrmesteri rangban altiszt lett.[17] Katonai tapasztalatairól és tudásáról Eugen Dido Kvaternik ezt írta: „Nem rendelkezett alapvető katonai ismeretekkel és katonai végzettséggel, és nem volt tehetsége az alapvető katonai szervezéshez sem.”[18] A Független Horvát Állam megalakulása után azonban ezredesi rangot szerzett az usztasa hadseregben. Kvaternik úgy vélte, Francetić „a mi hegyvidéki Hercegovinánk született gerillája és fia”, ami elegendő ok volt arra, hogy Bosznia-Hercegovinában katonai vezetővé emeljék.[19]
Francetić 1942. március 31-től kezdődően a német akarat ellenére önálló offenzívát indított a partizánok és csetnikek ellen Kelet-Boszniában. A Fekete Légió gyorsan elfoglalta a partizánoktól Drinjačát, Vlasenicát, Bratunacot és Srebrenicát, és legyőzte a Jezdimir Dangić őrnagy vezette nagyobb csetnik erőket.[20] Ugyancsak Francetić vezette a Fekete Légiót az 1942 áprilisa és júniusa közötti kelet-boszniai közös német-olasz-usztasa offenzíva, a Trio hadművelet során, és a főparancsnok, Bader tábornok szerint a Fekete Légió „jelentősen segítette a közös offenzíva sikerét”.[21] Májusban a Fekete Légió miután nőket és lányokat erőszakoltak meg, mintegy 890 szerbet és zsidót mészárolt le Vlasenicában.[20]
A boszniai szerbek és zsidók tömeges meggyilkolásának indoklásaként Francetić a „zsidó kommunista hidra” propagandáját hirdette, amelynek sikerült „félrevezetnie a kelet-boszniai szerb ortodox lakosság többségét,[22] hogy „állam elleni bűncselekményeket kövessen el.”[23] Francetić kijelentette, hogy „a legdrasztikusabb eszközöket” kell bevetni ellenük. Francetić személyesen tartóztatta le és hallgatta ki prominens szerb és zsidó vezetőket, majd elrendelte néhányuk meggyilkolását.[24] Saját szarajevói lakását börtönkonyhává/mosókonyhává alakította.[25] Állítólag az usztasák szerbek és másként gondolkodók elleni vadságai arra késztették a német parancsnokságot, hogy követelje Francetić, mint az 1. dandár Fekete légió parancsnokának elbocsátását. Pavelić ezt megtagadta, és Francetićot az összes usztasa tábori alakulat parancsnokává léptette elő.[26]
Halála
[szerkesztés]Francetić 1942. december 27-én vagy 28-án 30 évesen halt meg. Miközben december 22-én Gospićba repült, a jugoszláv partizánok Močile falu mellett, Szluin közelében, amely partizánok által birtokolt terület volt, gépét lelőtték.[27][28] A helyi falusiak őt és pilótáját is azonnal elfogták.[29] A súlyosan megsebesült Francetićot a NOVJ vezérkarának kórházba szállították, ahol partizán sebészek megpróbálták megmenteni az életét, hogy az usztasa táborok és börtönök foglyaira cseréljék, de ez nem sikerült.[30] Az usztasa hatóságok annyira aggódtak amiatt, hogy halála milyen hatással lesz mozgalmuk támogatóira, hogy halálhírének közlését 1943. március elejére halasztották. Halálának hivatalos bejelentése azonban csak 1943. március 31-én történt meg, nyolcnapos hivatalos gyász elrendelésével.[31]
Öröksége a mai Horvátországban
[szerkesztés]
1991 és 1992 között a jugoszláv háborúk első szakaszában a Horvát Védelmi Erők (horvátul Hrvatske obrambene strage, rövidítve: HOS) a Horvát Jogok Pártjának (HSP) katonai ága volt. A HOS 13. (Tomislavgrad)[32] és 19. (Gospić) zászlóalja a „Jure Francetić” nevet kapta.[33] 1993 májusában a bosznia-hercegovinai Zenica régióban működő Horvát Védelmi Tanács (horvátul Hrvatsko vijeće obrane, rövidítve: HVO) egyik alakulatát „Jure Francetić” dandárnak nevezték.[34]
A Háborús Veteránok Szövetsége 2000 júniusában emléktáblát emelt Francetićnak Szluinban.[35][18] Négy évvel később, 2004 végén a horvát kormány elrendelte az emléktábla eltávolítását. 2005 januárjában Split külvárosában ismeretlenek egy újabb emlékművet építettek Francetićnak és Mile Budaknak.[36]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Hrvatski biografski leksikon (horvát nyelven), 1983
- ↑ a b Redžić 2005, 73–74. o.
- ↑ Hofman 2006, 35. o.
- ↑ Yeomans 2011, 189. o.
- ↑ a b Tomasevich 2001, 422. o.
- ↑ a b Topalović 2001.
- ↑ a b c Yeomans 2011, 191. o.
- ↑ Begić 1986, 212. o.
- ↑ Goldstein 2001, 99. o.
- ↑ Greble 2011, 61–63. o.
- ↑ a b Yeomans 2011, 192. o.
- ↑ Dulić 2005, 124, 132–133. o.
- ↑ Tomasevich 2001, 494. o.
- ↑ Redžić 2005, 14. o.
- ↑ a b Thomas, Abbott & Chappell 1983, 33. o.
- ↑ Yeomans 2011, 194. o.
- ↑ Blažević 1980, 477. o.
- ↑ a b Godec 2000.
- ↑ Kvaternik & Jareb 1995.
- ↑ a b Hoare 2006, 202–203. o.
- ↑ Redžić 2005, 26. o.
- ↑ Albahari 1977, 207. o.
- ↑ Yeomans 2011, 197. o.
- ↑ Dulić 2005, 133. o.
- ↑ Azanjac, Frol & Nikolić 1969.
- ↑ The Forgotten Axis: Germany's Partners and Foreign Volunteers in World War II by J. Lee Ready (p. 172), McFarland & Co., 1987; ISBN 0-89950-275-X, ISBN 978-0-89950-275-5
"It got so bad that the German command demanded that Jure Francetic, the commander of the First Brigade Black Legion, be dismissed due to his unbridled cruelty. Pavelić replied by promoting Francetić to commander of all Ustashi field formations." - ↑ "Vjesnik Jedinstvene narodno-oslobodilačke fronte Hrvatske 1941–1945" by Božidar Novak 1970 (p. 384), Izbor
- ↑ "Jedinstvena narodno-oslobodilačka fronta Hrvatske" by Vlado Stopar, Vjesnik, 1970
- ↑ Jasenovac: Proceedings of the First International Conference and Exhibit on the Jasenovac Concentration Camps: 29–31 October 1997, Kingsborough Community College by Wanda Schindley, Petar Makara (p. 139), Dallas Publ.: 1997
...was Jure Francetic, one of the founders of the infamous black Ustasha legion. who later on was an Ustasha colonel and was shot down with his plane, and local Partisan villagers finished him off with pitchforks in Kordun. - ↑ Moja sjećanja na Hrvatsku by Nikola Rušinović (pp. 151–52), Meditor, 1996; ISBN 953-6300-08-7, ISBN 978-953-6300-08-2
- ↑ Yeomans 2011, 198. o.
- ↑ CIA 2002, 367. o.
- ↑ HOS – Povijest (horvát nyelven). [2012. április 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. október 11.)
- ↑ Shrader (2003), p. 30
- ↑ Ramet (2006), pp. 588–89
- ↑ Pond 2006, 135–136. o.
Források
[szerkesztés]- Albahari, Nisim. Sarajevo u revoluciji: Komunistička partija Jugoslavije u pripremama i organizaciji ustanka (szerbhorvát nyelven). Sarajevo: Istorijski arhiv (1977). OCLC 3858024
- Otpor u žicama: sećanja zatočenika (szerbhorvát nyelven). Belgrade: Vojnoizdavacki zavod (1969). OCLC 12957901
- Begić, Miron Krešimir. Ustaški pokret, 1929–1941: pregled njegove povijesti (horvát nyelven). Buenos Aires: Naklada Smotre "Ustas̆a" (1986). OCLC 17340388
- Blažević, Jakov. Bez Alternative. Zagreb: Mladost (1980). OCLC 7732602
- CIA. Balkan battlegrounds: a military history of the Yugoslav conflict, 1990–1995. Washington, D.C.: Central Intelligence Agency, Office of Russian and European Analysis (2002). ISBN 978-0-16-066472-4
- Dulić, Tomislav. Utopias of Nation: Local Mass Killing in Bosnia and Herzegovina, 1941–42. Uppsala, Sweden: Uppsala University (2005). ISBN 978-91-554-6302-1
- Goldstein, Ivo. Holokaust u Zagrebu (horvát nyelven). Zagreb: Novi liber : Židovska općina Zagreb (2001). ISBN 978-953-6045-19-8
- Greble, Emily. Sarajevo, 1941–1945: Muslims, Christians, and Jews in Hitler's Europe. Ithaca, New York: Cornell University Press (2011). ISBN 978-0-8014-4921-5
- Hoare, Marko Attila. Genocide and Resistance in Hitler's Bosnia: The Partisans and the Chetniks 1941–1943. New York: Oxford University Press (2006). ISBN 978-0-19-726380-8
- Hofman, Nila Ginger. Renewed Survival: Jewish Community Life in Croatia. Lanham, Maryland: Lexington Books (2006). ISBN 978-0-7391-1330-1
- Sjećanja i zapažanja, 1925–1945: prilozi za hrvatsku povijest (horvát nyelven). Zagreb: Starčević (1995). ISBN 978-0-8014-4921-5
- Pond, Elizabeth. Endgame in the Balkans: Regime Change, European Style. Brookings Institution Press (2006). ISBN 978-0-8157-7160-9
- Ramet, Sabrina P.. The Three Yugoslavias: State-Building and Legitimation, 1918–2005. New York: Indiana University Press (2006). ISBN 0-253-34656-8
- Redžić, Enver. Bosnia And Herzegovina In The Second World War. London: Frank Cass (2005). ISBN 978-0-7146-5625-0
- Shrader, Charles R.. The Muslim-Croat Civil War in Central Bosnia: A Military History, 1992–1994. Texas A&M University Press (2003). ISBN 1-5854-4261-5
- Partisan Warfare 1941–45. London: Osprey (1983). ISBN 978-0-85045-513-7
- Axis Forces in Yugoslavia 1941–45. London: Osprey (1995). ISBN 978-1-85532-473-2
- Tomasevich, Jozo. War and Revolution in Yugoslavia, 1941–1945: Occupation and Collaboration. San Francisco: Stanford University Press (2001). ISBN 978-0-8047-3615-2
- Topalović, Vjenceslav. Srednja Bosna: ne zaboravimo hrvatske žrtve: 1941-50/1991-95 (horvát nyelven). Hrvatski informativni centar (2001). ISBN 978-953-6058-32-7
- Yeomans, Rory. "For us, beloved commander, you will never die!" Mourning Jure Francetić, Ustasha Death Squad Leader, In the Shadow of Hitler: Personalities of the Right in Central and Eastern Europe. London: I.B. Tauris (2011). ISBN 978-1-84511-697-2
Folyóiratok
[szerkesztés]
- Godec, Željka. „Provokacija ili Manipulacija?”, Nacional , 2000. június 15.. [2013. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. szeptember 21.) (horvát nyelvű)
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Jure Frančetić című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
