Jumdzságín Cedenbal
ᠶᠠᠭᠤᠮᠠᠵᠢᠭᠠ ᠶᠢᠨ ᠴᠡᠳᠡᠨᠪᠠᠯ | |
Született | 1916. szeptember 17.[1][2][3] Uvsz tartomány |
Elhunyt | 1991. április 20. (74 évesen)[1][3] Moszkva[4] |
Állampolgársága | Mongol Népköztársaság |
Házastársa | Anasztaszija Filatova |
Foglalkozása |
|
Tisztsége |
|
Iskolái | Bajkál Állami Egyetem (–1934) |
Kitüntetései |
|
Halál oka | természetes halál |
Sírhelye | Ulánbátor |
A Wikimédia Commons tartalmaz ᠶᠠᠭᠤᠮᠠᠵᠢᠭᠠ ᠶᠢᠨ ᠴᠡᠳᠡᠨᠪᠠᠯ témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Jumdzságín Cedenbal (mongolul: Юмжаагийн Цэдэнбал)(Uvsz tartomány, 1916. szeptember 17. – Moszkva, 1991. április 20.) mongol közgazdász, kommunista politikus, a Mongol Forradalmi Néppárt főtitkára és az ország miniszterelnöke - ez utóbbi tisztséget 1952-től 1974-ig viselte. A szocialista országok közül ő volt a legfiatalabb és pozícióját a leghosszabb ideig betöltő pártfőtitkár: 24 évesen választották meg, és összesen 40 évet (1940–1954 és 1958–1984) töltött a párt élén.
Élete
[szerkesztés]Nomád, - feltehetően a dörvöd kisebbséghez tartozó - pásztorcsaládba született az Uvsz tartomány Davszt járásának egy kis falujában.[6] Ulángom (Ulángom járás) akkoriban nyílt iskolájában tanult, ahol 1929-ben végzett. Lehetősége volt a Szovjetunióban tanulni: Irkutszk, és Ulan-Ude pénzügyi főiskoláiba járt, 1934-ben lett diplomás közgazdász.[7] 1938-tól az Ulánbátori Gazdasági és Pénzügyi Főiskolán tanított, majd 1939-től Horlógín Csojbalszan kormányában előbb a pénzügyi tárca helyettese, majd pénzügyminiszter lett (1939–1940).[6] A Mongol Forradalmi Ifjúsági Szövetségnek 1931, a Mongol Forradalmi Néppártnak 1939 óta volt tagja. Egy évvel később már a párt központi bizottságába is beválasztották, majd - szintén 1940-ben, mindössze 24 évesen - a párt főtitkára lett. A második világháború ideje alatt a mongol népi forradalmi hadsereg főparancsnok-helyettesi, illetve politikai főcsoportfőnöki teendőit is ellátta. 1948-ban lett miniszterelnök-helyettes, majd felettese, Csojbalszan halálát követően 1952-ben őt választotta meg a Nagy Népi Hurál miniszterelnöknek.[8]
Noha Csojbalszant tartják a mongol személyi kultusz kialakítójának, melyet Cedenbal számolt fel, ő maga is elődje nyomdokain haladt. Gyűjtötte a kitüntetéseket, és riválisait nemritkán törvénytelen módon állította félre.[9] 1954-ben Cedenbal lemondott pártfőtitkári pozíciójáról, utóda Dasiin Damba lett. Amikor azonban Mongólia és Kína elhidegültek egymástól, a kínabarát Dambát leváltották és ismét Cedenbal lett a pártfőtitkár - ezek a változások azonban nem érintették a miniszterelnöki pozícióját, ami folyamatos volt. Cedenbal elindította az ország gazdaságfejlesztési programját, és igyekezett a lakosság életkörülményein javítani. Módszerei azonban vitathatók voltak: az erőltetett iparfejlesztést gyakorta szakszerűtlenül, megalomán módon és erőszakosan hajtották végre, miközben elhanyagolták a hagyományos mezőgazdasági tevékenységek támogatását. 1961-ben - többszöri próbálkozást követően - Mongóliát felvették az ENSZ-be, ami lehetővé tette hogy diplomáciai kapcsolatokat létesítsen nyugati országokkal. Egy évvel később, 1962-ben a KGST tagja lett az ország, ami a baráti szocialista segítség elfogadására, és az egyébként versenyképtelen termékek piacra lépésére adott lehetőséget. Ő volt, aki alatt Ulánbátor fővárossá fejlődött, ami együtt járt a jurtatelepek felszámolásával, és nagy lakótelepek építésével, de elindult a tömegközlekedés is, - a 2015-ben 1,3 milliós városban 1960-ban csak 150 ezren éltek. Cedenbal népjóléti intézkedéseinek a forrása külföldi kölcsönök, és a KGST-államok segélyei adták. A gazdaságfejlődés megrekedt, az ország termelékenysége csökkent, az erőltetett iparfejlesztésről az 1970-es évekre kiderült, hogy elavult technológiára épült, azonban a lakosság támogatása, a juttatások finanszírozása miatt az ipar modernizációjára már nem jutott pénz. Az oktatás jelentős fejlődésen ment keresztül: kezdetben a négy, majd a tízosztályos iskola elvégzését írták elő, s ennek megfelelően nőtt az iskolák száma. Az 1970-es évektől igyekeztek eloroszosítani a fiatalokat: egyes iskolákban teljesen kivezették az anyanyelvi oktatást, a felsőoktatásban pedig oroszul tartották az előadásokat.[10][11] 1974-ben miniszterelnöki pozíciójában Dzsambín Batmönh váltotta, Cedenbal azonban megtartotta pártfőtitkári tisztségét, és kinevezték a Nagy Népi Hurál elnökségének elnökévé - így formálisan ő lett az államfő.[12]
Cendebal irányítása alatt Mongólia erősen szovjetbarát politikát folytatott (Mongólia csak két országgal határos: Kínával és az akkori: a Szovjetunióval, ma Oroszországgal). A mongol kormány kapcsolatai erősebbek voltak a Szovjetunióval, mint Kínával, vagy a térség másik - bár távolabbi "baráti" országával, Észak-Koreával.[11] Erre történelmi okai is voltak, hiszen az ország Kínától nyerte el a függetlenségét 1921-ben, és Kína számára az ország máig Belső-Mongólia északi folytatása, amit Külső-Mongóliaként tartanak számon. Ugyanakkor a szovjet pártvezetéshez fűződő jó kapcsolatok ellenére Cedenbal, amikor Brezsnyev az 1970-es évek közepén felajánlotta neki, hogy Mongólia önként csatlakozzon a Szovjetunióhoz, annak tagállamaként, az ajánlatot udvariasan elutasította.[13]
Leonyid Brezsnyev 1982-ben bekövetekezett halála után két év kellett, hogy Cedenbalt elmozdítsák valamennyi pozíciójából. Ezt követően - 1984-ben - Moszkvába utazott, ahol lényegében élete végéig házi őrizetben élt.[7] A mongol rendszerváltás idején el akarták számoltatni a törvénytelenségek, illetve orosz származású feleségének állítólagos sikkasztásai miatt, de 1991-ben egy, a mongol főügyészség által megbízott egészségügyi küldöttség megállapította, hogy Cedenbal olyan súlyos fokú agyérelmeszedésben szenved, hogy bíróság elé állítani nem lehet.[14] Cedenbal néhány hónappal később egy moszkvai kórházban el is hunyt. Holttestét hazavitték, és Ulánbátor nemzeti temetőjében, tábornokoknak kijáró tiszteletadással búcsúztatták. Feleségét, a szovjet állampolgárságú Anasztaszija Filatovát Cedenbal temetésének napján hallgatták ki ügyészek Ulánbátorban, elsősorban a Mongóliában felhalmozott, majd eltűnt vagyonuk, illetve az asszony által vezetett gyermekjótékonysági alap hiánya miatt, majd még aznap elengedték, az asszony pedig másnap visszautazott Moszkvába.[15]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b BnF-források (francia nyelven)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
- ↑ a b c d e f g Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978)
- ↑ a b Kenneth Pletcher: Yumjaagiin Tsedenbal. Encyclopædia Britannica (2022. szeptember 23.)
- ↑ a b Л.Дагвасүрэн: НАМТАР. Юмжаагийн Цэдэнбал (mongolul) (2020) (Hozzáférés: 2022. október 28.)
- ↑ Jumzsagijn Cedenbal és Zsambin Batmönd életrajza. Veszprémi Napló, XXX. évf. 146. sz. (1974. június 25.) 2. o. (fizetős hozzáférés)[halott link]
- ↑ Mongol múltvizsgálat. Magyarország, XXVI. évf. 2. sz. (1989. január 13.) 15. o.
- ↑ Obrusánszky Borbála: Mongólia a XX. században. Múltunk, XLVII. évf. 1. sz. (2002) 106–144. o.
- ↑ a b Szalontai Balázs: Tsedenbal's Mongolia and the Communist Aid Donors: A Reappraisal. (angolul) International Institute for Asian Studies Newsletter, 35. sz. (2004. november) 18. o.
- ↑ Jumzsagijn Cedenbal lett a mongol nagy népi hurál elnökségének elnöke. Magyar Hírlap, VII. évf. 160. sz. (1974. június 12.) 1. o.
- ↑ Цэдэнбалын хүү Зориг: Брежнев аавд минь Монголыг Орост нэгтгэх санал тавьж байсан. iToim.mn (mongolul) (2016. szeptember 18.) (Hozzáférés: 2022. november 7.)
- ↑ Cedenbal nem hallgatható ki. Magyar Nemzet, LIV. évf. 37. sz. (1991. február 13.) 2. o.
- ↑ Ю.ЦЭДЭНБАЛЫГ ОРШУУЛСАН ОРОЙ ГЭРГИЙ А.И.ЦЭДЭНБАЛ ФИЛАТОВАГААС НЬ БАЙЦААСАН ПРОТОКОЛ. Эрдэнэт хот (mongolul) (1991. április 29.) (Hozzáférés: 2022. november 7.)