Julie Orringer
| Julie Orringer | |
| Született | 1973. június 12. (51 éves) Miami, Florida,  USA |
| Állampolgársága | amerikai |
| Nemzetisége | amerikai |
| Foglalkozása | regényíró |
| Iskolái | Cornell Egyetem |
| Kitüntetései | Guggenheim-ösztöndíj[1] |
Julie Orringer (Miami, 1973. június 12. –) amerikai író és előadó. Részt vett a Cornell Egyetemen és az Iowa Writer's Workshopon, és Stegner-ösztöndíjas volt a Stanford Egyetemen. A floridai Miamiban született, és jelenleg Brooklynban él férjével, Ryan Harty[2] íróval.[3] Többek között Plimpton-díjas is.
Pályafutása
[szerkesztés]Julie Orringer BA diplomáját angolból a Cornell Egyetemen, MFA-t szépirodalomból az Iowa Writers’ Workshop-on[4] szerezte.[5] A Paris Review Plimpton-díjának nyertese, és ösztöndíjat kapott a Guggenheim Alapítványtól, a National Endowment for the Arts-tól, a New York-i Közkönyvtár Cullman Központjától, a Harvard-i Radcliffe Institute for Advanced Studytól, a MacDowell Colony-tól és Yaddo-tól. Szépirodalmat tanít a Brooklyn College-ban és a Stanford Egyetem Stanford in New York programjában. Korábban tanított a Columbia Egyetemen, a Princetoni Egyetemen, a New York Egyetemen, a Michigani Egyetemen, a St. Mary's College-ban, a California College of the Arts-on és a Stanford Egyetemen.
Történetei megjelentek a The Paris Review-ban, a McSweeney's-ben, a Ploughshares-ben, a Zoetrope: All-Story-ban, a The Pushcart Prize Anthology-ban, a The Best New American Voices-ban és a The Best American Non-Required Reading-ben.[6]
Megkapta a Paris Review Discovery-díját,[7] két Pushcart-díjat,[8][9] a Yale Review szerkesztői díját, a Ploughshares Cohen-díját,[10] a Northern California Book Award-ot,[11] valamint az Anne és Robert Cowan-díjat a Zsidó Hitközségi Alaptól.[12] A 2004–2005-ös NEA-támogatásban részesült a Láthatatlan híd.[13] A regény családjának a holokauszt és 2. világháború során szerzett tapasztalatain alapul,[14] köztük Alfréd Tibor nagybátyja, aki később ismert szobrász lett.[15]
Irodalmi művek
[szerkesztés]- How to Breathe Underwater: Stories. Alfred A. Knopf (2003). ISBN 978-1-4000-4111-4 How to Breathe Underwater (kilenc novellát tartalmaz)
- Légzőgyakorlat fuldoklóknak – Libri, Budapest, 2015 · ISBN 9789633101834 · Fordította: Barabás András
- The Invisible Bridge. Alfred A. Knopf (2010). ISBN 978-1-4000-4116-9 „julie orringer.” Julie Orringer's first novel, long-listed for the Orange Prize 2011.[16] A The Invisible Bridge (A Láthatatlan híd) egy fiatal magyar-zsidó diák története, aki 1937-ben elhagyja Budapestet, hogy Párizsban építészetet tanuljon. Ott találkozik egy balettanárral és beleszeret. A diák és a balettanár ekkor családjával együtt belekeveredik a második világháborúba, és a túlélésért küzdenek.
- Láthatatlan híd – Libri, Budapest, 2011 · ISBN 978-963-310-060-8 · Fordította: Kepes János
- Láthatatlan híd. Amit lerombol a történelem, fölépíti a szerelem; ford. Kepes János; Libri, Budapest, 2020
- The Flight Portfolio. Alfred A. Knopf (2019). ISBN 9780307959409 A The Flight Portfolio Varian Fry[17] amerikai újságíró igaz történetén alapuló regény, aki 1940-ben a megszállt Európába ment, hogy segítsen megmenteni a holokauszt elől menekülő zsidó művészeket.[18] Ez ihlette a Netflix hamarosan megjelenő Transatlantic sorozatát.[19]
- Üldözöttek gyűjteménye – Libri, Budapest, 2020 · ISBN 9789634337720 · Fordította: Babits Péter
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Guggenheim Fellows database (angol nyelven)
- ↑ Ryan Harty amerikai író. Első könyve, a Bring Me Your Saddest Arizona, 2003-ban jelent meg a University of Iowa Press gondozásában.
- ↑ Vaziri, Aidin. „ON THE TOWN WITH . . . / Writers Julie Orringer and Ryan Harty”, The San Francisco Chronicle, 2011. január 9.
- ↑ Az Iowai Egyetemen található Iowa Writers' Workshop egy diplomás szintű kreatív írási program az Egyesült Államokban.
- ↑ Julie Orringer, author of The Invisible Bridge and How To Breathe Underwater. www.julieorringer.com . [2019. április 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 14.)
- ↑ Read By Author | Ploughshares. www.pshares.org . (Hozzáférés: 2016. április 10.)
- ↑ Julie Orringer | Penguin Random House. PenguinRandomhouse.com . (Hozzáférés: 2016. április 10.)
- ↑ Henderson, Bill. The Pushcart prize 2001 XXV: best of the small presses (angol nyelven). Pushcart Press (2001. június 28.). ISBN 9781888889277
- ↑ Henderson, Bill. The Pushcart Prize XXIX 2005: Best of the Small Presses (angol nyelven). Pushcart Press (2005. január 1.). ISBN 9781888889390
- ↑ About | Ploughshares. www.pshares.org . (Hozzáférés: 2016. április 10.)
- ↑ Northern California Book Awards
- ↑ Anne és Robert Cowan-díj
- ↑ The Invisible Bridge by Julie Orringer | PenguinRandomHouse.com. PenguinRandomhouse.com . (Hozzáférés: 2016. április 10.)
- ↑ "Review of 'The Invisible Bridge,' by Julie Orringer" by Debra Spark, The San Francisco Chronicle, May 9, 2010.
- ↑ "True story of sculptor figures in war novel" by Ken Gordon, The Columbus Dispatch, Oct. 16, 2011.
- ↑ ORANGE PRIZE FOR FICTION ANNOUNCES 2011 LONGLIST. www.orangeprize.co.uk/prize.html#op2011 . [2020. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. október 24.)
- ↑ Varian Mackey Fry (1907. október 15. – 1967. szeptember 13.) amerikai újságíró, aki mentőhálózatot vezetett a franciaországi Vichyben, amely körülbelül 2-4000 náciellenes és zsidó menekültnek segített elmenekülni a náci Németországból és a holokausztból. Ő volt az első az öt amerikai közül, akit a „Világ Igaza” címmel ismertek el. Ez a kitüntetés, amelyet Izrael Állam adományozott azoknak a nem zsidóknak, akik életüket kockáztatták a zsidók megmentéséért a holokauszt idején.
- ↑ The Flight Portfolio by Julie Orringer | PenguinRandomHouse.com: Books (amerikai angol nyelven). PenguinRandomhouse.com . (Hozzáférés: 2019. április 14.)
- ↑ Corey Stoll, Gillian Jacobs, Cory Michael Smith Board Anna Winger's 'Transatlantic' at Netflix, 2022. március 14.
Egyéb információk
[szerkesztés]- Honlapja
- „Birnbaum v. Julie Orringer”, The Morning News, 2003. október 22.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Julie Orringer című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
