Julian Szemjonovics Szemjonov

Julian Szemjonov
Élete
Született	1931. október 8. Moszkva, Szovjetunió
Elhunyt	1993. szeptember 15. (61 évesen) Moszkva, Oroszország
Sírhely	Novogyevicsi temető
Szülei	Simon A. Lyandres
Gyermekei	Olga Yulianovna Semonova
Jellemző műfaj(ok)	publicisztika detektívtörténet próza vers
Kitüntetései	Októberi Forradalom érdemrend Népek Közötti Barátságért Érdemrend Vasilyev Brothers State Prize of the RSFSR Honored art worker of the Russian Soviet Federative Socialist Republic Munka Veteránja Érdemérem
Julian Szemjonov aláírása
Julian Szemjonov weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Julian Szemjonov témájú médiaállományokat.

Julian Szemjonovics Szemjonov (oroszul: Юлиа́н Семёнович Семёнов; Moszkva, 1931. október 8. – Moszkva, 1993. szeptember 15.) szovjet-orosz író, forgatókönyvíró, esszéista, újságíró, költő.

A Julian Szemjonov írói álnév. Valódi családneve Ljandresz (Julian Szemjonovics Ljandresz vagyis oroszul: Юлиа́н Семёнович Ля́ндрес).

Magyarországon leginkább Stirlitz, azaz Iszájev ezredes alakjának megteremtőjeként ismert. Iszájev ezredes több regényének főszereplője, Ezek közül három, a Vihar őrnagy, A tavasz tizenhét pillanata és A tavasz megszépíti Berlint magyarul is megjelent. Nem beszélve A tavasz tizenhét pillanata című szovjet tévé-filmsorozat hatalmas hazai sikeréről.

A szovjet oknyomozó újságírás egyik úttörőjének tekintik.

A Krimi és politika (Детектив и политика), és a Szigorúan titkos (Совершенно секретно) című folyóiratok alapítója és főszerkesztője (1989).

Felesége révén rokoni kapcsolatok fűzték a Mihalkov és Koncsalovszkij családhoz (Andrej Koncsalovszkij, Nyikita Mihalkov).

Filmrendezőként az Éjszaka a 14. szélességi körön című 1971-es filmet jegyzi. Színészként a Hétköznapok és ünnepek (Будни и праздники, 1961) című filmben szerepelt, de feltűnt pár pillanatra Andrej Tarkovszkij Solarisában is a Solaris Bizottság elnökeként.

Élete

1948 és 1953 között a moszkvai Keleti Tanulmányok Intézetében tanult a Közel-keleti Osztályon. Itt barátkozott össze Jevgenyij Primakovval.

Ezt követően a Moszkvai Állami Egyetemen pastu nyelvet tanított, és emellett továbbtanult a Történelem Tanszéken.

1955-től jelentek meg írásai az Ogonyok, a Pravda, a Lityeraturnaja Gazeta, a Komszomolszkaja Pravda és a Szmena hasábjain.

A Moszkva című lapnál 1962 és 1967 között tagja volt a szerkesztőbizottságnak.

1960 és 1970 között éveket töltött külföldön. (Franciaország, Spanyolország, Németország, Kuba, Japán, Egyesült Államok, Latin-Amerika.) Innen az említett lapokat tudósította.

Pályafutása során részt vett tigrisvadászaton a dzsungelben, felkeresett sarki kutatóállomást, a Bajkál–Amur-vasútvonal építkezését, ott volt a Mir kimberlitkürtő megnyitóján, mindig a legfontosabb események sűrűjében Afganisztánban, Franco Spanyolországában, Chilében, Kubában, Paraguayban. Érdeklődött a felelősségre vonás elől menekülő nácik és a szicíliai maffia vezetői iránt. Tudósítóként elkísérte bevetéseikre a vietnámi és laoszi partizánokat.

1990-ben agyvérzés következtében ágyhoz kötött beteg lett. Moszkvában hunyt el 1993. szeptember 15-én. Hamvait végakaratának megfelelően a Fekete-tengerbe szórták. Emlékműve a moszkvai Novogyevicsi temetőben található.

Családja

Apjával, Szemjon Ljandresszel

• Apja – Szemjon Alekszandrovics Ljandresz újságíró, főszerkesztő. A sztálini törvénysértések utolsó hullámában, 1952-ben mint Buharint támogató „trockista szabotőrt” önkényesen letartóztatták.
• Anyja – Galina Ljandresz (született: Nozdrina), történelemtanár.
• Felesége – Jekatyerina (Jekatyerina Alekszejevna Bogdanova, született 1931-ben, esküvő: 1955. április 12., Szergej Vlagyimirovics Mihalkov és Natalja Petrovna Koncsalovszkaja fogadott lánya).

• Idősebbik lányuk, Daria – művész. Cipruson élt, majd visszatért Oroszországba. Házas.

• Két unokája – Max és Philip.

• Fiatalabbik lányuk, Olga Szemjonova újságíró. A Julian Szemjonov című könyv szerzője. Franciaországban és Libanonban élt, és szerepelt az Iszájev című sorozatban. Továbbá az újságíró Kira Koroljova szerepét is eljátszotta a Konfrontáció című filmben, amelyet apja azonos című regénye alapján forgattak. Férje Nadeem Bridey libanoni származású francia állampolgár.

• Két unokája – Alice és Julian Bridey.

Regényei

Julian Szemjonov igen termékeny regényíró volt. És sikeres pályatársainak többségéhez hasonlóan ő is több népszerűvé vált alak köré szőtte történeteit. Iszájev ezredesen kívül Vlagyiszlav Kosztyenko rendőrezredes és Vitalij Szlavin állambiztonsági ezredes, Dmitrij Sztyepanov újságíró volt főszereplő regényeiben.

Korai írásai

• Jégmezők felett, Kozmosz Könyvek / Kárpáti, Budapest – Uzsgorod, 1966, fordította: Nikodémusz Elli, illusztráció: Orosz János

Stirlitz azaz Iszájev ezredes regények

• Vihar őrnagy I-II., Zrínyi Katonai Kiadó, 1970, fordította: Gyáros László
• A tavasz tizenhét pillanata (Семнадцать мгновений весны, 1970); fordította Dalos György; Magvető, Bp., 1971 (Albatrosz könyvek)

egyéb kiadásai ebben a fordításbanː

• A Stirlitz-dosszié címmel: Magvető, Budapest, 1971, Előre Kiskönyvtára, Bukarest, 1975
• A tavasz tizenhét pillanata címmel, Magvető, Budapest, 1974

• A tavasz megszépíti Berlint (Приказано выжить ~Túlélni parancsra), Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1985, ISBN 9633268672, fordította: Striker Judit

Kosztyenko rendőrezredes történetek

• Петровка, 38 (Petrovka 38, ~Petrovka utca 38.), 1963
• Veszélyes játék, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1965, fordította: Szegő György
• Halál és drágakő (Огарёва, 6 (Ogarjov 6, azaz ~Ogarjov utca 6.), 1972, Moszkva), Zrínyi Katonai Kiadó, 1982, ISBN 9633268125, fordította: Havas Ervin
• Противостояние (Protyivosztojanyije ~ Szembenállás), 1979
• Репортёр (Reportyor, ~A riporter), 1987
• Тайна Кутузовского проспекта (Tajna Kutuzovszkovo proszpekta ~A Kutuzov sugárút rejtélye),1990

Vitalij Szlavin állambiztonsági ezredes történetek

• ТАСС уполномочен заявить... (~A TASZSZ-t felhatalmazták annak bejelentésére...) 1979
• Межконтинентальный узел (Mezskontyinyentalnij uzel, ~Az interkontinentális csomópont), 1986, A Penykovszkij-ügy alapján

Dmitrij Sztyepanov újságíró történetei

• Дунечка и Никита (Dunyecska i Nyikita, ~Dunyecska és Nyikita), 1965
• Он убил меня под Луанг-Прабангом (~Luangprabang mellett ölt meg), 1970
• Пресс-центр Анатомия политического преступления (~Sajtóközpont – Egy politikai bűntény anatómiája), 1983
• Az aukció (Аукцион – Aukcion, 1985), Kossuth / Kárpáti, Budapest, 1988, ISBN 9630931710, fordította: Hangay Sándor

Egyéb politikai regényei és novellái

• Исход (~Exodus), 1966
• Каприччиозо по-сицилийски (~Szicíliai capriccioso), 1978
• Лицом к лицу – В поисках Янтарной комнаты (~Szemtől szemben – Kutatás a borostyánszoba után) (1983)

Feliksz Dzerzsinszkij regények Izzás (Горение – Gorenje, 1977-1987, Moszkva)

• Книга первая. 1900—1904 гг. (~Első könyv, 1900—1904), 1977
• Книга вторая. 1905—1906 гг. (~Második könyv, 1905—1906), 1979
• Книга третья. 1907—1910 гг. (~Harmadik könyv, 1907—1910), 1987
• Книга четвёртая. 1911 г. (~Negyedik könyv, 1911), 1987

Magyarul

• Veszélyes játék. Regény; ford. Szegő György; Európa, Bp., 1965
• Jégmezők felett. Regény; ford. Nikodémusz Elli; Kozmosz, Bp., 1966 (Kozmosz könyvek)
• Vihar őrnagy, 1-2.; ford. Gyáros László; Zrínyi, Bp., 1970
• A Stirlitz-dosszié (A tavasz tizenhét pillanata); ford. Dalos György; Magvető, Bp., 1971 (Albatrosz könyvek)
• Halál és drágakő. Bűnügyi regény; ford. Havas Ervin; Zrínyi, Bp., 1982
• A tavasz megszépíti Berlint; ford. Striker Judit; Zrínyi, Bp., 1985
• Az aukció; ford. Hangay Sándor; Kossuth, Bp., 1988

Filmrendezőként

• 1971 – (Vlagyimir Srejdellel) Ночь на 14-й параллели (~Éjszaka a 14. szélességi körön) – Он убил меня под Луанг-Прабангом (~Luangprabang mellett ölt meg) című regényéből.

Forgatókönyvíróként

• 1971 – A tavasz tizenhét pillanata

Színészként

• 1961 – Hétköznapok és ünnepek (R.: Vlagyimir Srejdel, Будни и праздники – Budnyi i prazdnyiki)
• 1972 – Solaris (R.: Andrej Tarkovszkij, Солярис – Szoljarisz) – A Solaris Bizottság elnöke

Érdekességek

• Mivel nem értenek egyet a rendező átértelmezésével, Szemjonov levetette a nevét a szovjet–magyar Kapaszkodj a fellegekbeǃ (Держись за облака) című 1971-es filmről (Borisz Grigorjev, Szász Péter). Így a címfeliratokban forgatókönyv íróként Szász Péter és a fiktív Mihail Averin név szerepel.
• Egyes források szerint a KGB ügynöke, tisztje volt. De életpályája ezt nem valószínűsítik. Egyes útjain nyomtalanul eltüntethető lett volna. És érdeklődési köre sem feltétlenül esett egybe a KGB feltételezhető érdeklődési köreivel. (Ez nem jelenti azt, hogy semmilyen kapcsolata sem volt a szovjet hírszerző szervezetekkel, vagy esetenként nem adott át információkat.)

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Семёнов, Юлиан Семёнович című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• Yulian Semyonov az Internet Movie Database oldalon (angolul)
• Yulian Semyonov a PORT.hu-n (magyarul)