Ugrás a tartalomhoz

Julian Lloyd Webber

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.
Julian Lloyd Webber
Született1951. április 14. (73 éves)[1][2][3]
London[4]
Állampolgárságabrit
Házastársa
  • Celia Mary Ballantyne (1974–)[5]
  • Zohra Ghazi (1989. július 1. – )[5]
  • Kheira Bourahla (2001. július 14. – )[5]
  • Jiaxin Cheng (2009. július – )
GyermekeiDavid Lloyd Webber
SzüleiJean Hermione Johnstone
William Lloyd Webber
Foglalkozása
Iskolái
KitüntetéseiBrit Award for Classical Recording
A Wikimédia Commons tartalmaz Julian Lloyd Webber témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Julian Lloyd Webber (London, 1951. április 14, –) brit gordonkaművész és karmester.

Élete és pályafutása

[szerkesztés]

Julian Lloyd Webber William Lloyd Webber zeneszerző és Jean Johnstone zongoratanárnő második fiaként született. Bátyja Andrew Lloyd Webber zeneszerző. 1968. szeptember és 1972. július között a londoni Royal College of Musicban tanult, majd 1973-ban Genfben Pierre Fournier tanítványa volt. 1972 szeptemberében debütált a londoni Queen Elizabeth Hallban, ahol Sir Arthur Bliss csellóversenyét adta elő.

Számos neves zenésszel játszott együtt, mint például Yehudi Menuhin, Lorin Maazel, Neville Marriner, Solti György, Esa-Pekka Salonen, Stéphane Grappelli, Elton John és Cleo Laine. A Yehudi Menuhin által vezényelt Elgar-csellóverseny felvételével BRIT-díjat nyert, egyben a BBC Music Magazine a zenemű legjobb előadásának minősítette.[6] Lloyd Webber a gordonkairodalom többi jelentős művét is rögzítette.

Több mint ötven mű neki köszönheti első felvételét, és olyan különböző zeneszerzőket ihletett új csellóra írt darabokra, mint Malcolm Arnold (Fantázia csellóra, 1986 és Csellóverseny, 1989), Joaquín Rodrigo (Concierto como un divertimento, 1982), James MacMillan (II. csellószonáta, 2001) és Philip Glass (Csellóverseny, 2001).

Hangszere

[szerkesztés]

Hangszere az 1690-ben gyártott Barjansky Stradivarius.

Felvételei

[szerkesztés]

Csellóra és zenekarra

[szerkesztés]

Csellóra és zongorára

[szerkesztés]

Gyűjtemények

[szerkesztés]
  • Travels with my Cello (1984)
  • Pieces (1985)
  • Travels with my Cello Vol.2 (1986)
  • Cello Song (1993)
  • English Idyll (1994)
  • Cradle Song (1995)
  • Cello Moods (1998)
  • Elegy (1999)
  • Lloyd Webber Plays Lloyd Webber (2001)
  • Celebration (2001)
  • Made in England (2003)
  • Unexpected Songs (200
  • Romantic Cello Concertos (2009)
  • Fair Albion - Music by Patrick Hawes (2009)
  • The Art of Julian Lloyd Webber (2011)
  • Evening Songs (2012)

Bemutatók

[szerkesztés]
zeneszerző zene első előadás
Malcolm Arnold Fantázia csellóra Wigmore Hall, London, 1987. december
Malcolm Arnold Csellóverseny Royal Festival Hall, London, 1989. március
Richard Rodney Bennett Dream Sequence for Cello and Piano Wigmore Hall, London, 1994. december
Frank Bridge Scherzetto csellóra és zongorára Snape Maltings, 1979. április
Frank Bridge Oration for Cello and Orchestra (ősbemutató) Bromsgrove Festival, Worcestershire, 1979. április
Gavin Bryars Csellóverseny (Farewell to Philosophy) Barbican Centre, London, 1995. november
Geoffrey Burgon Hat tanulmány csellóra St. Thomas Cathedral, Portsmouth, 1980. június
John Dankworth Fair Oak Fusion Fair Oak, Sussex, 1979. július
Frederick Delius Románc csellóra és zongorára Helsinki Festival, Finnország, 1976. június
Edward Elgar Románc csellóra és zongorára Wigmore Hall, London, 1985. április
Philip Glass Csellóverseny Beijing Festival, Kína, 2001. szeptember
Vladimir Godar Barcarola csellóra, vonósokra, hárfára és csembalóra Hellenic Centre, London, 1994. április
Howard Goodall The Bridge is Love csellóra, vonósokra és hárfára Chipping Campden Festival, 2008. május
Patrick Hawes Gloriette csellóra és zongorára Leeds Castle, Kent, 2008. augusztus
Joseph Haydn(attrib.) Concerto in D, Hob. VIIb:4 Queen Elizabeth Hall, London, 1981. november
Christopher Headington Szerenád csellóra és vonósokra Banqueting House, London, 1995. január
Karl Jenkins Benedictus csellóra, énekkarra és zenekarra Royal Albert Hall, London, 2000. április
Philip Lane Soliloquy csellóra Wangford Festival, Suffolk, 1972. július
Andrew Lloyd Webber Variációk Sydmonton Festival, Newbury, 1977. július
Andrew Lloyd Webber Fantázia Izmir Festival, Törökország, 2008. július
William Lloyd Webber Nocturne csellóra és zongorára Purcell Room, London, 1995. február
James MacMillan 2. csellószonáta Queens Hall, Edinburgh, 2001. április
Michael Nyman Verseny csellóra és szaxofonra Royal Festival Hall, London, 1997. március
Joaquín Rodrigo Concierto como un divertimento Royal Festival Hall, London, 1982. április
Peter Skellern Öt szerelmes dal csellóra, zongorára, énekhangra és fúvósötösre Salisbury International Arts Festival, 1982. szeptember
Arthur Sullivan Csellóverseny Barbican Centre, London, 1986 április
Vaughan Williams Fantázia sussexi népi témákra csellóra és zenekarra Three Choirs Festival, Gloucester, 1983. augusztus
William Walton Theme for a Prince for Solo Cello Adrian Boult Hall, Birmingham, 1998. október
Eric Whitacre The River Cam csellóra és vonósokra Royal Festival Hall, London, 2011. április
Douglas Young Virages csellóra Purcell Room, London, 1974. szeptember

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ The Peerage (angol nyelven)
  4. ↑ Freebase-adatdump. Google
  5. ↑ a b c p20190.htm#i201899, 2020. augusztus 7.
  6. ↑ Dr. Jerrold Northrop Moore: "Building a Library", BBC Music Magazine, September 1992

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Julian_Lloyd_Webber&oldid=26217481”