Juhász Gyula (történész)

Juhász Gyula
Született	1930. szeptember 11. Bia
Elhunyt	1993. április 10. (62 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	történész, pedagógus
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert
Az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója
Hivatali idő 1986 – 1993
Előd	Havasi Zoltán
Utód	Poprády Géza
Sablon • Wikidata • Segítség

Juhász Gyula (Bia, 1930. szeptember 11. – Budapest, 1993. április 10.) magyar történész, a történelemtudomány kandidátusa (1963) és doktora (1978), a Magyar Tudományos Akadémia levelező (1985), majd rendes (1990) tagja. A második világháború és az azt közvetlenül megelőző korszak magyarországi politika-, diplomácia- és eszmetörténetének kutatója volt. Juhász Ferenc költő öccse.

Juhász Gyula
Nem található szabad kép.(?)
	Juhász Gyula fényképe

Életútja

A Váli utcai polgári iskola után az Eötvös József Gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait. 1948-tól 1950-ig a Diákszövetség budapesti bizottságában a káderosztály vezetői tisztségét töltötte be.^[forrás?] 1949–1951-ben a Magyar Dolgozók Pártjának pártfőiskoláját, annak történelmi szakosítóját végezte el. 1951-ben belépett a Magyar Néphadseregbe, és 1955-ig századosi rangban a Sztálin (később Petőfi Sándor) Katonai és Politikai Akadémia történelem tanszékének vezetője volt. Ezzel párhuzamosan 1951–1953-ban a Budapesti Műszaki Egyetemen a párttörténet meghívott előadójaként oktatott. 1953-tól az MTA Történettudományi Intézetének levelező aspiránsa, 1955-től aspiránsa volt. Végül történettudósi ambíciói miatt 1956-ban a néphadseregtől leszerelt, s 1957-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem levelező tagozatán történelemtanári oklevelet szerzett. 1956 után belépett az újonnan megalakult Munkásőrségbe.

1958-tól tudományos segédmunkatársként, 1960-túl tudományos munkatársként, 1970-től főmunkatársként, majd tanácsadóként dolgozott a Történettudományi Intézetben. Ezzel párhuzamosan 1963-ban meghívták a budapesti Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem nemzetközi szakára a diplomáciatörténet előadójának, ahol 1977-től egyetemi tanárként oktatott. 1985-ben a Történettudományi Intézetből általa szervezett Magyarságkutató Intézet élére került. Egy év igazgatói munka után, 1986-ban az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatójává nevezték ki, s ezt a posztot egészen haláláig betöltötte. 1986-tól a Magyarok Világszövetségének elnökségi tagja, 1989-től haláláig társelnöke volt.

Munkássága

Fő szakterületei a két világháború közötti és a második világháború alatti Magyarország politika- és eszmetörténetének kutatása, valamint a magyar diplomáciatörténet volt. Vizsgálatai jelentősen hozzájárultak a második világháború alatti Magyarország külpolitikai helyzetének és lehetőségeinek tényszerű megítéléséhez. 1972–1985 között a Történelmi Szemle főszerkesztő-helyettese volt.

Társasági tagságai és elismerései

Tudományos eredményei elismeréseként 1977-ben Akadémiai Díjat kapott, 1985-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1990-ben rendes tagjai közé választották. 1990-től haláláig a II. (Filozófiai és Történettudományi) Osztály elnökhelyettese volt. 1967-től a Második Világháború Történetének Nemzetközi Bizottsága (International Committee for the History of the Second World War) magyar nemzeti bizottságának titkára, később elnöke volt, s ugyancsak elnökként irányította a Nemzetközi Dokumentációs Szövetség (International Committee for Documentation) magyar bizottságának munkáját.

Főbb művei

• Magyarország és a második világháború: Titkos diplomáciai okmányok a háború előzményeihez és történetéhez, Budapest, Kossuth, 1959 (Ádám Magdával és Kerekes Lajossal).
• Magyarország külpolitikája a 2. világháború kitörésének időszakában, 1939-1940. Diplomáciai iratok Magyarország külpolitikájához, 1936-1945. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1962.
• A Teleki-kormány külpolitikája 1939–1941, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1964.
• Magyarország nemzetközi kapcsolatainak története I.: 1918–1945, Budapest, Tankönyvkiadó, 1965.
• Magyarország külpolitikája 1919–1945, Budapest, Kossuth, 1969.
• Hungarian foreign policy 1919-1945. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1979.
• Uralkodó eszmék Magyarországon 1934–1944, Budapest, Kossuth, 1983.
• A háború és Magyarország 1938–1945, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1986.
• Magyarország nemzetközi helyzete és a magyar szellemi élet 1938–1944, Budapest, 1987.
• A történész józansága: Tanulmányok, cikkek, interjúk, Budapest, OSZK, 1994.

Források

• Közgazdász. MKKE lapja. 1983. 7. „Ki a nemzet tagja és mi a magyar?” Beszélgetés Juhász Gyula történésszel.

• Magyar nagylexikon X. (Ir–Kip). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 368. o. ISBN 963-9257-02-8  
• Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 632–633. o. ISBN 963-547-414-8