Josida Sóin
| Josida Sóin | |
 | |
| Született | 矩方 1830. szeptember 20.[1] Hagi |
| Elhunyt | 1859. november 21. (29 évesen)[1] Tenma-chō Prison |
| Álneve | 寅次郎 |
| Állampolgársága | japán |
| Szülei | Sugi Yurinosuke |
| Foglalkozása |
|
| Halál oka | lefejezés |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Josida Sóin témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Josida Sóin (japánul: 吉田 松陰, Hepburn-átírással: Yoshida Shōin) (1830. szeptember 20. – 1859. november 21.) a japán szonnó dzsói mozgalom egyik eszmei, de indulati megalapozója is, szenvedélyes hazafi, tudós, író, katonai szakértő. Mivel az Edo-bakufu házi őrizetbe helyezte, amiért Perry zászlóshajóján nyugatra akart szökni, s mivel maga is csósúi volt, tanítványul maga köré gyűjtött néhány ottani fiatal szamurájt, akik később a Meidzsi-restauráció (1868) vezéregyéniségei lettek (Itó Hirobumi, Jamagata Aritomo stb.). Egy sóguni főhivatalnok elleni merényletkísérletéért kivégezték. Robert Louis Stevenson megindító tanulmányt írt róla 1880-ban Yoshida-Torajiro címmel.
Főbb művei
[szerkesztés]- Kókokusi (1858, ’Egy hős vágyai’)
- Rjúkonroku (1858, ’Egy halhatatlan szellem története’)
Források
[szerkesztés]- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- Gy. Horváth László: Japán kulturális lexikon. Budapest: Corvina. 1999. ISBN 9631347567
