John P. Marquand
| John P. Marquand | |
| Született | John Phillips Marquand 1893. nevember 10. Wilmington, Delaware, USA |
| Elhunyt | 1960. július 16. (66 évesen) Newburyport, Essex megye, Massachusetts, USA |
| Álneve | J.P. Marquand |
| Állampolgársága | amerikai[1] |
| Nemzetisége | amerikai |
| Szülei | Philip Marquand |
| Foglalkozása | |
| Iskolái |
|
| Sírhelye | Massachusetts |
John Phillips Marquand (Wilmington, 1893. november 10. – Newburyport, 1960. július 16.) amerikai író. Eredetileg leginkább a Mr. Moto[2] kémtörténeteiről ismert, majd szatirikus regényeivel aratott népszerű sikert és kritikai elismerést. 1938-ban Pulitzer-díjat nyert The Late George Apley című regényéért.[3] Egyik állandó témája az volt, hogy az amerikai felső osztályban és azok között, akik csatlakozni akartak hozzá, milyen korlátok közé szorult az élet. Marquand a tisztelet és a szatíra jellegzetes keverékével kezelte azokat, akiknek az életét ezek az íratlan kódexek kötötték.
Fiatalkora és tanulmányai
[szerkesztés]Marquand 1893. november 10-én született a delaware-i Wilmingtonban, Philip Marquand és felesége, Margaret, született Fuller fiaként.[4] Édesanyja a 19. századi transzcendentalista és feminista Margaret Fuller dédunokahúga volt. Marquand Buckminster Fuller unokatestvére volt. A massachusettsi Newburyportban nőtt fel, ahol ősei éltek, három nagynénje nevelte fel, míg szülei számos más városban éltek, mivel apja karrierjét folytatta.[5]
A Newburyport középiskolába járt, ahol ösztöndíjat nyert, amely lehetővé tette számára, hogy a Harvard College-ba járjon, ahol a családjának nagy hagyománya volt. A Harvard aranypartjának[6] fénykorában azonban, mint szegényes állami iskolát végzett diákot, kívülállónak tekintették.
Miután a Harvard Crimson, a Harvard diáklapja elutasította, Marquandnak sikerült bejutnia a Harvard Lampoon című humorlap szerkesztőbizottságába.
Pályája
[szerkesztés]Boston Evening Transcript
[szerkesztés]Miután 1915-ben diplomázott a Harvardon, Marquandot a Boston Evening Transcript alkalmazta, ahol kezdetben riporterként, később pedig a Transcript kéthetente megjelenő magazinrovatában dolgozott.[7]
Első világháború
[szerkesztés]Marquand még harvardi diákként csatlakozott a Massachusetts-i Nemzeti Gárda A. ütegéhez, amelyet 1916-ban aktiváltak. Marquandot 1916 júliusában a mexikói határra küldték.[7] Később sok osztálytársához hasonlóan ő is szolgált az első világháborúban, Franciaországban harcolt.
Írói karrier
[szerkesztés]
Marquand élete és munkássága tükrözte az amerikai társadalommal és különösen a régi vonalbeli elit hatalmával kapcsolatos ambivalenciáját. Az, hogy a divatos Harvard visszautasította, nem szegte kedvét társadalmi törekvéseitől. 1922-ben feleségül vette Christina Sedgwicket, az Atlantic Monthly szerkesztőjének, Ellery Sedgwicknek az unokahúgát. 1925-ben Marquand kiadta első könyvét, a Lord Timothy Dexter-t, amely a 18. századi Newburyport-i különc Timothy Dexter (1763-1806) életét és legendáját dolgozta fel.[8]
Az 1930-as évek közepére már termékeny és sikeres szépirodalmi író volt, aki a Saturday Evening Posthoz hasonló sikamlós magazinok számára írt. E novellák némelyike történelmi jellegű volt, akárcsak első két regénye, a The Unspeakable Gentleman és a The Black Cargo, amelyeket Marquand később „kosztümös fikcióként” jellemzett, amire azt mondta, hogy egy szerző „csak akkor közelítheti meg, ha átjárta a hagyomány”.[9] Az 1930-as évek közepére Marquand felhagyott a „kosztümös fikcióval”.
Az 1930-as évek végén Marquand egy sor regényt kezdett írni az osztályok dilemmáiról, amelyek többsége Új-Angliára összpontosított, és amelyek közül néhány részben a massachusettsi Clyde-ban játszódott, egy fiktív tengerparti közösségben, amely erősen Marquand szülővárosán, Newburyporton alapult.
Az első regénye, a The Late George Apley (1937), amely a bostoni felsőbb osztály szatírája, 1938-ban elnyerte a Pulitzer-díjat. Új-Anglia és az osztály témáit boncolgató Marquand-regények közé tartozik még a Wickford Point (1939), a H. M. Pulham, Esquire (1941) és a Point of No Return (1949). Az utóbbi különösen figyelemre méltó a Harvard antropológusának, W. Lloyd Warnernek a szatirikus ábrázolása miatt, akinek Yankee City című tanulmánya megpróbálta (és Marquand szerint szánalmasan kudarcot vallott) leírni és elemezni Newburyport modorát és erkölcseit.
Marquand a második világháború alatt részmunkaidős haditudósító volt. A háborúnak az amerikai állampolgárokra és családokra gyakorolt óriási hatása későbbi regényeinek egyik eleme. E regények több szereplőjét is a kötelességtudat motiválja a háborús erőfeszítések segítésére, bár már túl vannak a behívható korhatáron, és nem biztosak abban, hogy hozzájárulásuk mennyit ér.
Az amerikai elittel kapcsolatos minden ambivalenciája ellenére Marquandnak végül sikerült csatlakoznia hozzá, és megtestesítenie annak jellemzőit. Megbocsátott a felsőbb osztályfőnököknek, akik Harvard-hallgatóként lekezelték őt, kapcsolatokat szatirizált a H. M. Pulham, Esq és a The Late George Apley című műveiben. Meghívást kapott az összes tekintélyes bostoni társasági klubba, köztük a Tavernbe és a Somersetbe, valamint a New York-i klubokba, köztük a Century Associationbe.
Adelaide Ferry Hookerrel kötött második házassága révén kapcsolatba került a Rockefeller családdal. Nővére, Blanchette, John D. Rockefeller III. felesége volt. Luxuslakásokat tartott fenn Newburyportban és a Karib-tengeren.
Magánélete
[szerkesztés]Marquand kétszer nősült, és öt gyermeke született. Christina Sedgwicket 1922-ben vette feleségül, és két gyermekük született: ifjabb John fiú és ifjabb Christina lány. 1935-ben Marquand és Sedgwick elváltak.[10] A következő évben Marquand feleségül vette Adelaide Ferry Hookert, a Connecticut Colony alapítójának, Thomas Hookernek a leszármazottját.[11] Három közös gyermekük született, két fiú és egy lány, mielőtt 1958-ban elváltak.[12]
Halála
[szerkesztés]1960. július 16-án Marquand 66 éves korában, álmában szívrohamban halt meg a massachusettsi Newburyportban.[12] A Newburyport-i Sawyer Hill temetőben van eltemetve.[13]
Regények
[szerkesztés]Mr Moto sorozat
[szerkesztés]- No Hero. Boston, Little Brown, 1935; as Mr. Moto Takes a Hand, London, Hale, 1940; as Your Turn, Mr. Moto, New York, Berkley, 1963
- Thank You, Mr. Moto. Boston, Little Brown, 1936; London, Jenkins, 1937
- Think Fast, Mr. Moto. Boston, Little Brown, 1937; London, Hale, 1938
- Mr. Moto Is So Sorry. Boston, Little Brown, 1938; London, Hale, 1939
- Last Laugh, Mr. Moto. Boston, Little Brown, 1942; London, Hale, 1943
- Stopover Tokyo. Boston, Little Brown, and London, Collins, 1957; as The Last of Mr. Moto, New York, Berkley, 1963; as Right You Are, Mr. Moto, New York, Popular Library, 1977
Más krimik
[szerkesztés]- Ming Yellow. Boston, Little Brown, and London, Lovat Dickson, 1935
- Don't Ask Questions. London, Hale, 1941
- It's Loaded, Mr. Bauer. London, Hale, 1949
Irodalmi regények
[szerkesztés]- The Unspeakable Gentleman. New York, Scribner, and London, Hodder and Stoughton, 1922
- The Black Cargo. New York, Scribner, and London, Hodder and Stoughton, 1925
- Warning Hill. Boston, Little Brown, 1930.
- The Late George Apley. Boston, Little Brown, 1937
- Wickford Point. Boston, Little Brown, 1939
- H.M. Pulham, Esq.. Boston, Little Brown, and London, Hale, 1942
- So Little Time. Boston, Little Brown, 1943; London, Hale, 1944
- Repent in Haste. Boston, Little Brown, 1945
- B.F.'s Daughter. Boston, Little Brown, 1946; as Polly Fulton, London, Hale, 1947
- Point of No Return. Boston, Little Brown, and London, Hale, 1949
- Melville Goodwin, USA. Boston, Little Brown, 1951; London, Hale, 1952
- Sincerely, Willis Wayde. Boston, Little Brown, and London, Hale, 1955
- Women and Thomas Harrow. Boston, Little Brown, 1958; London, Collins, 1959
The Late George Apley, Wickford Point, H.M. Pulham, Esquire, So Little Time, Repent in Haste and B.F.'s Daughter were published as Armed Services Editions during World War II.
Do Tell Me, Doctor Johnson was privately printed in small numbers, 1928 (one story, 47 pages). A search of the [Readers' Guide to Periodical Literature] indicates that Marquand had 111 short stories published in various magazines, mostly in the Saturday Evening Post, from 1921 through 1947, of which 18 appear in Four of a Kind, Haven's End and Thirty Years.
Gyűjtemények és novellák
[szerkesztés]- Four of a Kind, 1923
- Haven's End. Boston, Little Brown, 1933; London, Hale, 1938
- Thirty Years, 1954
- Life at Happy Knoll, 1957
Magyarul megjelent
[szerkesztés]- Köszönöm, Mr. Moto! (Thank You, Mr. Moto) – Palladis, Budapest, 1938 · Fordította: Fekete Oszkár
- A sárga porcellán (Ming Yellow) – Palladis, Budapest, 1940 · Fordította: G. Beke Margit
- Mr. Moto közbelép (Think Fast, Mr. Moto) – Palladis, Budapest, 1940 · Fordította: Lendvai István
- Pulham úr, a derék polgár (H. M. Pulham, esquire) – Hungária, Budapest, 1944 · Fordította: Majoros István
- Szonja harca (Your Turn, Mr. Moto) – Palladis, Budapest, 1938 · Fordította: Waldberg Vera
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ LIBRIS. LIBRIS . Svéd Nemzeti Könyvtár, 2011. július 27. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
- ↑ Mr. Moto egy kitalált japán titkosügynök, aki John P. Marquand amerikai író 1935 és 1957 között megjelent hat regényében szerepelt.
- ↑ 1938 Winners. The Pulitzer Prizes . (Hozzáférés: 2015. szeptember 10.)
- ↑ The Avenel Companion to English and American Literature (Ed. David Daiches, Malcolm Bradbury, Eric Mottram). Avenel Books, 168. o. (1981. március 8.)
- ↑ „John P. Marquand, Dead at 66”, The New York Times, 1960. július 17.
- ↑ Az Adams House lakótermei eredetileg magán „aranyparti” kollégiumok voltak, amelyeket 1893 és 1902 között építettek, hogy fényűző szállást biztosítsanak a gazdag harvardi egyetemistáknak.
- ↑ a b Holman, C. Hugh (1965), John P. Marquand, Minneapolis, Minnesota: U of Minnesota Press, p. 10, ISBN 0-8166-0350-2
- ↑ Timothy Dexter (1747. január 22. – 1806. október 23.), önjelölt Lord Timothy Dexter, amerikai üzletember, aki különc viselkedéséről és írásairól volt ismert.
- ↑ John P. Marquand (1954), Thirty Years, p. 281.
- ↑ Profile: There's No Place. New York City, New York: Condé Nast, 43–44. o. (1952. április 5.). OCLC 320541675
- ↑ „Adelaide Ferry Hooker will become bride of John Phillips Marquand, noted author”, The New York Times, 1937. február 26., 5A. oldal (Hozzáférés: 2018. január 24.)
- ↑ a b Guide to the John P. Marquand Collection YCAL MSS 48. Yale University Library . drs.library.yale.edu. (Hozzáférés: 2018. január 24.)
- ↑ Resting Places: The Burial Sites of More Than 14,000 Famous Persons, 3, McFarland, 479. o. (2016. március 8.). ISBN 978-1-476-62599-7
További információk
[szerkesztés]Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a John P. Marquand című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
