Friedrich Hölderlin
Friedrich Hölderlin | |
1792-ben | |
Élete | |
Született | 1770. március 20. Lauffen am Neckar |
Elhunyt | 1843. június 7. (73 évesen) Tübingen |
Sírhely | Stadtfriedhof Tübingen |
Nemzetiség | német |
Szülei | Johanna Christiana Gock Heinrich Friedrich Hölderlin |
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | kardal, dráma, regény |
Irodalmi irányzat | klasszicizmus |
Fontosabb művei | Hüperión Empedoklész halála Himnusz a szabadsághoz |
Friedrich Hölderlin aláírása | |
Friedrich Hölderlin weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Friedrich Hölderlin témájú médiaállományokat. |
Johann Christian Friedrich Hölderlin (Lauffen am Neckar, 1770. március 20. – Tübingen, 1843. június 7.) német költő, a 18-19. század fordulójának egyetemesen is egyik legnagyobb lírikusa. Életművét – amely átmenet a romantika és a klasszicizmus irodalma között – a modern irodalmi tudat egyre jelentősebbnek ítéli.
Élete
[szerkesztés]Egy württembergi kisvárosban, a Neckar folyó partjánál fekvő Lauffenban született, kispolgári család gyermekeként. Apja is, mostohaapja is korán meghalt. Édesanyja négy gyermekét veszítette el. A család gyászos komorsága nyomasztóan hatott Hölderlin kedélyvilágára is. Anyja papot szeretett volna nevelni belőle, hiszen ő is papleány volt.
A tübingeni egyetemen teológiát tanult, de mégsem a lelkészi hivatást választotta. Jobban érdekelte a filozófia és a költészet. Itt megismerkedett többek között Hegellel és Schellinggel, a kor kiváló filozófusaival. Együtt lelkesedtek Rousseau-ért és Kantért, a francia forradalom eszméiért.
Tanulmányai befejezése után házitanító volt, kezdetben a türingiai Waltershausenben, majd Jénában, 1796–1798-ban Frankfurt am Mainban egy Jakob Gontard nevű bankár négy gyermekénél. Itt szeretett bele élete egyetlen szerelmébe, a bankár fiatal, törékeny alkatú feleségébe, Susette Borkensteinbe, akit műveiben Diotimának nevez. Elragadtatott éveket töltöttek együtt a kölcsönös szerelem sugárzásában, amelyben egyébként nyoma sem volt a testi vonzalomnak: szerelmük mély, lelki kapcsolattá nemesült.
1799-ben lapkiadással próbálkozott; miután kísérlete kudarcba fulladt, ismét házitanítói állást vállalt, Svájcban, majd a franciaországi Bordeaux-ban. Elszakadása szerelmétől, magánya, sikertelensége, kortársai közönye egyre érzékenyebbé és sebezhetővé tették. 1802 júniusában tért haza kimerülten, ekkor halt meg rövid betegség után Susette. Ekkor jelentkeztek rajta a megbomlott lelki egyensúly első tünetei. A kórházi kezelések sem tudtak rajta segíteni. 1807-ben barátai súlyos elmebetegként egy tübingeni asztalosmester gyámságára bízták, aki élete végéig becsülettel gondozta.
Közel negyven évig élt itt, fennhangon deklamálva a Hüperion-t, közben hangosan beszélve, vitatkozva önmagával. Néha-néha verset is írt, ha ritka látogatói erre kérték, de ezeket már Scardanelli néven írta alá. Verseinek 1826-ban megjelent kötetét sem vette tudomásul, összes műveinek 1846-os kiadását sem érte már meg. 1843-ban meghalt.
Költészete
[szerkesztés]Költészete a klasszika és a romantika határán foglal helyet, de közelebb járunk az igazsághoz, ha művészetében a klasszicizmus kiterjedését és lezárását látjuk. Kortársai számára ezért volt idegen: a német klasszika óriásai, Goethe és Schiller a nyugodt, harmonikus kiegyensúlyozottságot hiányolták; a német romantikus költők első nemzedékében (Novalis és társai) viszont antikvitás-eszménye miatt nem talált eszmetársra.
Hölderlin rajongott az antik görögökért, a görög tájakért, a csodás szigetekért (pedig sosem járt Görögországban). Saját kora világából a hajdani athéni demokrácia eszméihez, héroszaihoz, isteneihez menekült. Számára valóban léteztek Hellász istenei.
Verseinek formájára az alkaioszi, aszklépiadészi strófák, disztichonok jellemzőek, később egyre inkább az ógörög kardal-költészet (pl. Pindarosz) formáját követő szabad, kötetlen ritmusok.
Művei
[szerkesztés]- Hyperion oder Der Eremit in Griechenland (1794) – (Hüperión) – regény
- Tod des Empedokles (1799) – (Empedoklész halála) – dráma
- Hälfte des Lebens (1805) – (Az élet felén) – vers
Magyarul
[szerkesztés]- Empedokles az Aetnán és kisebb költemények; ford. Hajnal Gábor; Juracsek Ferenc Ny., Bp., 1939
- Novalis – Hörderlin válogatott költeményei; ford., bev. Rónay György; Franklin, Bp., 1943 (Kétnyelvű remekművek)
- Versek; Lukács György: Hölderlin. Tanulmány; ford. Hajnal Gábor; Budapest Irodalmi Intézet, Bp., 1948 (Új könyvtár)
- Hüperión; ford., jegyz. Szabó Ede, utószó Görgey Gábor; Európa, Bp., 1958 (Világirodalmi kiskönyvtár)
- Versek / Empedoklész / Hüperión / Levelek; ford., vál. Bernáth István, ford. Szabó Ede, Hajnal Gábor, utószó Sükösd Mihály; Magyar Helikon, Bp., 1961
- Friedrich Hölderlin versei; ford. Bernáth István et al., vál., szerk. Rónay György; Európa, Bp., 1980 (Lyra mundi)
- Versek / Hüperión vagy A görögországi remete; vál. Rónay György, ford. Bernáth István et al.; Európa, Bp., 1993
- Álmok álmodói. Friedrich Hölderlin (1770-1843) és Heinrich Heine (1797-1856) versei; ford. Bernáth István et al.; Interpopulart, Szentendre, 1994 (Populart füzetek)
- Beat Furrer: A vakok. Opera Maurice Maeterlinck A vakok, Platon Barlanghasonlat, Friedrich Hölderlin és Arthur Rimbaud szövegeire; ford. Jánosy István et al.; s.n., s.l., 1997
- Goethe, Hölderlin, Heine versei; vál., szerk. Lator László, ford. Áprily Lajos et al.; Sziget, Bp., 2005 (Sziget verseskönyvek)
- Empedoklész halála; ford. Báthori Csaba; Napkút, Bp., 2011
Források
[szerkesztés]- Világirodalmi kisenciklopédia I–II. Szerk. Köpeczi Béla, Pók Lajos. Budapest: Gondolat. 1976. ISBN 963-280-184-9
- Mohácsy Károly: Irodalom a középiskolák 10. évfolyama számára (Krónika Nova Kiadó KFT., Budapest, 2004)
További információk
[szerkesztés]- Hölderlin versei magyarul és németül – Bábel Web Antológia
- Hölderlin válogatott versei (MEK)
- Hölderlin-weboldal – versek, idézetek