Jevhen Mikolajovics Pascsenko

Jevhen Mikolajovics Pascsenko
Született	1950. szeptember 9. Vorkuta
Elhunyt	2021. május 8. (70 évesen) Zágráb
Állampolgársága	szovjet ukrán
Foglalkozása	diplomata történész
Iskolái	Tarasz Sevcsenko Egyetem Filológiai Kar Belgrádi Egyetem
Sablon • Wikidata • Segítség

Jevhen Mikolajovics Pascsenko (ukránul:Євге́н Микола́йович Па́щенко; Vorkuta, 1950. szeptember 9. – Zágráb, 2021. május 8.) ukrán filológus, történész, irodalomtörténész, folklorista, ukrajnista és diplomata. A Zágrábi Egyetem professzora, az egyetem Ukrán Nyelv Tanszékének egyik alapítója, vezetője.

Élete

1950. szeptember 9-én született Vorkután. Apját, Mikola Pascsenkót hét év koncentrációs táborra ítélték, mert tisztként a Krím-félsziget elfoglalásakor német fogságba esett. Édesanyját, Maria Bojkót szovjetellenes tevékenysége miatt a bíróság halálra ítélte. A halálos ítéletet tíz év börtönre változtatták, mert Maria kiskorú volt. A szülők Vorkután találkoztak, és házasodtak össze. Itt a koncentrációs táborban született a kis Jevhen. Miután a családot kiengedték a vorkutai koncentrációs táborból, szülei Zaporizzsjába mentek dolgozni, ahol egy barakkban éltek. Mire Jevhen elvégezte a középiskolát, szüleit már rehabilitálták.

Ezt követően beiratkozott kijevi Tarasz Sevcsenko Egyetemre. 1970-ben, az akkor harmadéves Jevgen Pascsenkót a szocialista országok diákjai közötti kölcsönös csereprogram részeként, az Ukrán Szocialista Szövetségi Köztársaság Oktatási Minisztériumának támogatásával a Belgrádi Egyetem Filozófiai Karának filológia-szlavisztika szakára küldték, ahol 1974-ben diplomázott, majd 1975-ben a kijevi Tarasz Sevcsenko Egyetem végzett ukrán szakon. Posztgraduális tanulmányait az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetében végezte. Az akadémia Művészeti, Folklór- és Néprajzi Intézetében szerzett mesterfokozatot 1982-ben. Dolgozatát „Фольклоризм у творчості Владимира Назора” („A folklóriznus Vladimir Nazor munkáiban”) címmel írta.

Tudósként az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia „Makszim Rilszkij” Művészeti, Folklór- és Néprajzi Intézetében dolgozott. A kijevi egyetemen horvát nyelvet tanított. 1994-ben Pascsenkót diplomáciai megbízással az ukrán külügyminisztériumba helyezték át, hogy Ukrajna zágrábi nagykövetségén dolgozzon. 1996-ban doktorált kultúrelméletből és művelődéstörténetből a Kijevi Kulturális Intézetben, disszertációját „Українсько-сербські літературні й культурні зв'язки доби бароко XVII–XVIII століть: контакти, типологія, стилістика” („Ukrán-szerb irodalmi és kulturális kapcsolatok a 17. és 18. századi barokk korszakban: kapcsolatok, tipológia, stilisztika”) címmel írta.

Diplomáciai pályafutása során hét könyvet jelentetett meg Ukrajnáról. Különösen nagy hatású volt az 1999-ben Zágrábban horvát nyelven megjelent „Etnogeneza i mitologija Hrvata u kontekstu Ukrajine,” („A horvátok etnogenezise és mitológiája Ukrajna kontextusában”) című műve. Ennek a könyvnek a megjelenése nagyban hozzájárult a Zágrábi Egyetem Ukrán Nyelv és Irodalom Tanszékének létrehozásához. 2008-ban elindította az „Ucrainiana croatica” című kiadványt, amelynek ő volt a szerkesztője. 2009-től a Zágrábi Egyetem Filozófiai Kar Keleti Szláv Nyelvek és Irodalom Tanszék Ukrán Nyelv és Irodalom Tanszékének vezetője volt. A híresebb emberek közül Damir Pešorda mentora volt. Az ukrán-horvát történelmi kapcsolatok kutatója volt. 2021. május 8-án 70 évesen hunyt el Zágrábban.

Fő művei

• В. Назор и фольклоризм в хорватской литературе, Киев, 1983.
• Сто років у Подунав’ї, Київ,1995. ISBN 5-7702-0979-8
• Etnogeneza i mitologija Hrvata u kontekstu Ukrajine, Zagreb, 1999. ISBN 953-6300-25-7
• Podrijetlo Hrvata i Ukrajina, Zagreb, 2006. ISBN 953-7029-03-4.
• Slavist i imperiji. Vatroslav Jagić između Galicije, Malorusije i Ukrajine, Zagreb, 2010. ISBN 978-953-55390-1-8.
• Od Kijeva do Poljica. Tragom prastarih migracija, Zagreb, 2010.
• Ukrajinsko-hrvatske književne poredbe, Split, 2010. ISBN 978-953-163-332-1.
• Українсько–сербські зв’язки в історії сербської культури доби бароко, Київ, 2015. ISBN 978-617-7241-52-1.
• Ukrajinsko-srpske veze u doba baroka. Banja Luka, 2015. ISBN 978-99976-636-0-3.
• Juraj Križanić i Ukrajina. Graditelji europske kršćanske unije. Zagreb, 2015. ISBN 978-953-150-936-7.
• Hrvatski grobovi 1914. – 1918. Karpati, Galicija, Bukovina. Zagreb, 2016. ISBN 978-953-7659-37-0.
• Українсько–сербські зв’язки доби бароко. XVII– XVIII ст. Київ, 2017. ISBN 978-617-7480-71-5.
• Ukrajinsko – srpske veze u doba baroka XVII – XVIII stoljeće. Novi Sad, 2018. ISBN 978-86-88983-51-8.
• Tragom hrvatskih domobrana. Istočno bojište 1914. – 1918. Zagreb, 2018. ISBN 978-953-55390-6-3.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Jevgenij Paščenko című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
• Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Пащенко Євген Миколайович című ukrán Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• Jevgenij Paščenko. www.ffzg.unizg.hr (Hozzáférés: 2022. május 3.)
• Vaszilj Kirilics: Помер Євген Пащенко. Каменяр україністики в Хорватії. www.radiosvoboda.org (Hozzáférés: 2022. május 3.)
• Jevgenij Paščenko. www.matica.hr (Hozzáférés: 2022. május 3.)
• Vlado Vurušić: U 71. godini preminuo Jevgenij Paščenko, dobri duh Zagreba, čovjek koje nam je otkrio Ukrajinu, ali i Hrvatsku. www.jutarnji.hr (Hozzáférés: 2022. május 3.)