Ugrás a tartalomhoz

Jelena Gadzsijevna Iszinbajeva

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jelena Iszinbajeva
Jelena Iszinbajeva 2016-ban
Jelena Iszinbajeva 2016-ban
SzületettJelena Gadzsijevna Iszinbajeva
1982június 3. (42 éves)
Szovjetunió Volgográd
Állampolgárságaorosz[1]
NemzetiségeRUS orosz
HázastársaNikita Petinov
Gyermekei1 (Eva Petinova)
SzüleiGadzsi Gadzsijevics Iszinbajev
Natalja Petrovna Iszinbajeva
Foglalkozásarúdugró
Tisztségemember of the International Olympic Committee (2016–)
IskoláiVolgograd State Academy of Physical Culture (–2010)
Kitüntetései
  • Becsületrend
  • A Haza Szolgálatáért érdemrend, IV. osztály
  • A Haza Szolgálatáért érdemrend II. fokozata
  • Medal for services in conducting the population census
  • Doneck járás díszpolgára[2]
  • Laureus World Sports Award for Sportswoman of the Year (2007)
  • Princess of Asturias Award for Sports (2009)

Magassága174 cm
Testtömege65 kg
Atlétapályafutása
Versenyszámrúdugrás
KlubDinamo Moszkva
EdzőJevgenyij Trofimov
Vitalij Petrov

A Wikimédia Commons tartalmaz Jelena Iszinbajeva témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Szerzett érmek
 Oroszország színeiben
Atlétika
Olimpiai játékok
arany
2004, Athén
rúdugrás
arany
2008, Peking
rúdugrás
bronz
2012, London
rúdugrás
Világbajnokság
bronz
2003, Párizs
rúdugrás
arany
2005, Helsinki
rúdugrás
arany
2007, Oszaka
rúdugrás
arany
2013, Moszkva
rúdugrás
Fedett pályás világbajnokság
ezüst
2003, Birmingham
rúdugrás
arany
2004, Budapest
rúdugrás
arany
2006, Moszkva
rúdugrás
arany
2008, Valencia
rúdugrás
arany
2012, Isztambul
rúdugrás
Európa-bajnokság
ezüst
2002, München
rúdugrás
arany
2006, Göteborg
rúdugrás
Fedett pályás Európa-bajnokság
arany
2005, Madrid
rúdugrás
Junior világbajnokság
arany
2000, Santiago
rúdugrás

Jelena Gadzsijevna Iszinbajeva (oroszul: Елена Гаджиевна Исинбаева; Volgográd, 1982. június 3. –) kétszeres olimpiai bajnok, hétszeres világbajnok, kétszeres Európa-bajnok orosz rúdugrónő. A női rúdugrás világcsúcstartója, az első nő, aki 5 méter felett tudott ugrani (azóta is, egyedül csak Jenn Suhrnak sikerült). Összesen 28 alkalommal állított fel új világcsúcsot és azon kevés atléták közé tartozik, akik mindhárom korosztályban (ifjúsági-, junior és felnőtt) világbajnoki címmel büszkélkedhetnek.[3] 2004-ben és 2005-ben őt választották az év női atlétájának, 2007-ben és 2009-ben, pedig Laureus-díjat nyert.

Pályafutása

[szerkesztés]

1998-2003

[szerkesztés]

Ötéves korában, húgával Innával egyetemben szülei beíratták a helyi sportiskolába, ahol a gimnasztika és a szertorna alapjait sajátították el. Edzője Jevgenyij Trofimov tanácsára 15 éves korában kezdett komolyabban foglalkozni a rúdugrással, és 6 hónappal később a moszkvai Ifjúsági Világjátékokon 4 méteres ugrásával utasította maga mögé a mezőnyt.

Az 1998-as junior atlétikai világbajnokságon mutatkozott be először nemzetközi szinten, és 390 centiméterrel a kilencedik helyet szerezte meg Annecyben.

Egy évvel később, Bydgoszcz-ban, 410 centiméterrel nyerte meg az ifjúságiak világversenyét, így már ifjúsági világbajnokként indulhatott a junior Európa-bajnokságon, ahol az ötödik helyen végzett.

Karrierje folyamatosan ívelt felfelé, ezt bizonyítja a 2000-es junior világbajnoki-, valamint a 2001-es junior Európa-bajnoki címe.

2003-ban a 23 éven aluliak Európa-bajnokságán 4.65 méterrel lett első, viszont az aranyérmet, még egy világcsúccsal (482 cm) is kiegészítette, amit Gatesheadben teljesített.

A 2003-as világbajnokságon, Párizsban, már első számú favoritként számítottak rá, de a hazai rivális Szvetlana Feofanova és a német Annika Becker mögött, egy bronzéremmel kellett megelégednie.

2004-2009

[szerkesztés]

Iszinbajeva 2004 és 2009 között minden nagy világeseményt győzelemmel zárt. Veretlen sorozatának köszönhetően a női rúdugrás egyeduralkodójává vált.

A 2007-es oszakai világbajnoki győzelem ünneplése

Előbb Athénban, élete első olimpiáján, 4.91 méteres ugrásával lett olimpiai bajnok és világcsúcstartó, majd négy világdöntőn (2004, 2005 Monaco, 2006, 2007 Stuttgart), két szabadtéri- (Helsinkiben, majd Oszakában), és három fedett pályás világbajnokságon (Budapest, Moszkva, Valencia) is a dobogó legfelsőbb fokára állhatott.

Első megszerzett európa-bajnoki címét Madridban, egy szabadtéri 2006-os, göteborgi aranyéremmel egészítette ki, ahol a kvalifikáción csak a hetedikként tudott továbbjutni, de a döntőben ugrott 480 centiméteres magasságot nem tudta felülmúlni egyetlen vetélytársa sem.

2008. július 29-én, a világkupa monacói versenyén 5.04 métert ugrott, amivel újabb világrekordot állított fel.

A pekingi olimpián magabiztosan szerezte meg az aranyérmet, újabb (5.05 m) világcsúccsal.

Iszinbajeva 2009-ben, Berlinben

A 2009-es berlini világbajnokságon érvényes kísérlet nélkül esett ki a döntőből, de a kudarc ellenére augusztusban, a zürichi Golden League versenyen 506 centimétert ugrott, mellyel a mai napig tartja a női rúdugrás rekordját.

2010-2016

[szerkesztés]
A 2010-es dohai világbajnokságon

A 2010-es dohai világbajnokságon nyújtott gyenge teljesítménye után, Elena úgy döntött, hogy egy kis szünetet iktat be karrierjébe és az egyéves pihenő után 2011-ben, 481 centiméterrel nyerte meg első hazai versenyét. Az augusztusi daegui világbajnokságról, viszont érem nélkül tért haza.

2012-ben a londoni olimpián.

2012. február 23-án, Stockholmban 501 centiméterrel fedett pályás világcsúcsot ért el,[4] márciusban Isztambulban világbajnoki címet szerzett, így a londoni olimpiára nagy eséllyel indult, de eredményei csak a harmadik helyre voltak elegendőek.

A 2013-as moszkvai világbajnokságon hazai közönség előtt lett világbajnok, miután elsőre átugrotta a 489 cm-es magasságot. Ellenfeleinek ez nem sikerült, ezt követően Iszinbajeva az 507 cm-es világcsúccsal próbálkozott, de mindhárom kísérlete sikertelen volt.[5] A moszkvai világbajnokság előtt, többször is utalt rá, hogy befejezi pályafutását és szeretne gyermeket vállalni. Kislánya születése után, azonban 2015. február 12-én bejelentette, hogy folytatja karrierjét.[6]

A 2016-os riói olimpián nem indulhatott, mert a Nemzetközi Sportdöntőbíróság elutasította az orosz atléták fellebbezését az orosz sportolókat érintő doppingbotránnyal kapcsolatban. A riói olimpia helyszínén augusztus 18-án beválasztották a NOB sportolói bizottságába, majd egy másnap tartott sajtótájékoztatón bejelentette visszavonulását.[7]

Világrekodjai

[szerkesztés]

Pályafutása alatt szabadtéren 15 alkalommal, fedett pályán pedig 13-szor döntött rekordot.

Szabadtéri világrekordok
Magasság Helyszín Dátum
4.82 m ENG Gateshead, Anglia 2003. július 14.
4.87 m ENG Gateshead, Anglia 2004. június 27.
4.89 m ENG Birmingham, Anglia 2004. július 25.
4.90 m ENG London, Anglia 2004. július 30.
4.91 m GRE Athén, Görögország 2004. augusztus 24.
4.92 m BEL Brüsszel, Belgium 2004. szeptember 3.
4.93 m SUI Lausanne, Svájc 2005. július 5.
4.95 m ESP Madrid, Spanyolország 2005. július 16.
4.96 m ENG London, Anglia 2005. július 22.
5.00 m ENG London, Anglia 2005. július 22.
5.01 m FIN Helsinki, Finnország 2005. augusztus 12.
5.03 m ITA Róma, Olaszország 2008. július 11.
5.04 m MON Monaco 2008. július 29.
5.05 m CHN Peking, Kína 2008. augusztus 18.
5.06 m SUI Zürich, Svájc 2009. augusztus 28.
Fedett pályás világrekordok
Magasság Helyszín Dátum
4.81 m UKR Doneck, Ukrajna 2004. február 15.
4.83 m UKR Doneck, Ukrajna 2004. február 15.
4.86 m HUN Budapest, Magyarország 2004. március 6.
4.87 m UKR Doneck, Ukrajna 2005. február 12.
4.88 m ENG Birmingham, Anglia 2005. február 15.
4.89 m FRA Liévin, Franciaország 2005. február 18.
4.90 m UKR Doneck, Ukrajna 2005. február 26.
4.91 m ESP Madrid, Spanyolország 2005. március 6.
4.93 m UKR Doneck, Ukrajna 2006. február 12.
4.95 m UKR Doneck, Ukrajna 2007. február 10.
4.97 m UKR Doneck, Ukrajna 2008. február 16.
5.00 m UKR Doneck, Ukrajna 2009. február 15.
5.01 m SWE Stockholm, Svédország 2012. február 23.

Egyéb szereplései

[szerkesztés]

Jelena a 2010-es Szingapúrban megrendezett I. Ifjúsági olimpia nagykövete volt.[8]

A 2014-es téli olimpia központi falujának jelképes polgármestereként tevékenykedett Szocsiban.[9]

Az Adidas sportszergyár, és a Toshiba elektronikai vállalat reklámarca.[10]

Magánélete

[szerkesztés]

Édesapja dagesztáni (tabaszaran), Gadzsi Gadzsijevics Iszinbajev, édesanyja Natalja Petrovna Iszinbajeva orosz születésű. Egy húga van, Inna.

Az orosz hadsereg tagja, valamint az országos versenyeken a katonai csapat képviselője. 2005. augusztus 4-én, főhadnagyi ranggal tüntették ki.

Szabadidejében szeret olvasni, a filozófia és az orosz történelem kedvelője. Tekintélyes delfin figura gyűjteménnyel rendelkezik.

2014. június 28-án adott életet Eva nevű gyermekének,[11] kinek édesapja Nikita Petinov gerelyhajító. Esküvőjüket az év december 12-én tartották.[12]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Vladimir Putin's Olympic journey
  2. https://web.archive.org/web/20240223234618/https://gorod-donetsk.com/pochetnie-grazhdane-donetska
  3. Kilenc sportolónak sikerült minden korosztályban atlétikai világbajnoki címet szereznie (Valerie Adams, Usain Bolt, Veronica Campbell-Brown, Jacques Freitag, Jelena Iszinbajeva, Kirani James, Jana Pittman, Dani Samuels, David Storl).
  4. Iszinbajeva világcsúcsot ugrott Stockholmban. telesport.hu, 2012. február 23. (Hozzáférés: 2012. február 24.)
  5. Iszinbajeva hazai vb-arannyal búcsúzott. origo.hu, 2013. augusztus 13. (Hozzáférés: 2013. augusztus 15.)
  6. https://index.hu/sport/2015/02/12/iszinbajeva_aranyat_szeretne_riobol// Iszinbajeva Rióra készül
  7. Iszinbajeva bejelentette visszavonulását. nso.hu, 2016. augusztus 19. (Hozzáférés: 2016. augusztus 19.)
  8. https://sporthirado.hu/cikk-egyeb-nagykovet_lett_a_szepseges_atletano-34729/ Nagykövet lett a szépséges atlétanő
  9. http://www.nemzetisport.hu/atletika/szocsi-2014-iszinbajeva-lesz-az-olimpiai-falu-polgarmestere-2200193/ Iszinbajeva az olimpiai falu polgármestere
  10. Archivált másolat. [2015. augusztus 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. szeptember 9.)
  11. http://www.2424.hu/cikk/2424_15015/[halott link] A kétszeres olimpiai bajnok rúdugrónõ kislánynak adott életet.
  12. https://index.hu/sport/atletika/2014/12/13/iszinbajeva_ferjhez_ment/ A rúdugrás királynője férjhez ment.

Források

[szerkesztés]