Jaružani
| Jaružani | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Bosznia-Hercegovina |
| Entitás | Szerb Köztársaság |
| község | Laktaši |
| Jogállás | falu |
| Körzethívószám | (+387) 51 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 456 fő (2013)[1] |
| Népsűrűség | 23,1 fő/km²[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 19,72 km² |
| Időzóna | Közép-európai (UTC+1) CEST (UTC+2) |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 49′ 08″, k. h. 17° 21′ 25″44.818889°N 17.356944°EKoordináták: é. sz. 44° 49′ 08″, k. h. 17° 21′ 25″44.818889°N 17.356944°E | |
Jaružani (szerbül: Јаружани), település Bosznia-Hercegovinában, Laktaši községben, Bosanska krajina területén, a Szerb Köztársaságban.
Fekvése
[szerkesztés]Bosznia-Hercegovina északi részén, Banja Lukától légvonalban 13, közúton 18 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 9, közúton 13 km-re délkeletre, 163-363 méteres magasságban fekszik. A nyugati határrészén halad át a Klašnica-Slatina főút. A terület dominánsan sík és dombos, a falu déli része felhúzódik a Crni vrh északi lejtőire. A község központi részén 1979-ben épült 5 km hosszú aszfaltút halad át. A település szeres típusú, házai többnyire az utak körül és falvakban találhatók. Kadinjani, Malo Blaško, Slatina és Ćetojevići, valamint a Celinához tartozó Crni vrh falvakkal határos. Híresebb vízfolyások a Vukesnica folyó, valamint a Gredski, a Duboki, a Lovački és a Ciganski potok. A nagyobb források az Ivanovac, a Pandurača, a Studenac és a Točak. A dombok közül a legjelentősebbek a Kozlovića és a Ličko brdo, valamint a Ciganska glavica, a jelentősebb helynevek pedig az Agina bara, Brda, Boca, Vižin, Vinogradina, Gredina, Lug, Luke, Milova strana, Oskoruša, Prevale, Pobus és a Tri lipe. A terület lombhullató erdővel van benőve, melyet régebben irtottak, így jelentős legelők, rétek és gyümölcsösök is találhatók. A legnagyobb településrészek Veliki Đurići, Jaćimovići, Petreši és Ćerkete.[3]
Népessége
[szerkesztés]| Nemzetiségi csoport | Népesség 1991[4] |
Népesség 2013[4] |
|---|---|---|
| Szerb | 523 | 441 |
| Bosnyák | 0 | 0 |
| Horvát | 2 | 4 |
| Jugoszláv | 10 | 0 |
| Egyéb | 15 | 11 |
| Összesen | 550 | 456 |
Története
[szerkesztés]A lakosság eredetére és a község nevére vonatkozóan nincsenek megbízható adatok. Néphagyomány szerint a falu nevét a szakadékok, vízállások és tavak sokaságáról kapta.[3] A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Banja Luka-i járáshoz tartozó településnek 35 háztartása és 207 ortodox lakosa volt.[5] 1910-ben a Banja Luka-i járáshoz tartozó településen 35 háztartást és 270 ortodox lakost találtak.[6] A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. 1921-ben a községnek 76 háztartása és 532 lakosa volt.[7] Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Vrbaska banovina része lett, amelynek székhelye Banja Luka volt. Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. Az 1969-es katasztrofális földrengés után a köztársasági bizottság 203 súlyosan megrongálódott házat talált Jaružaniban.[3] A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál Laktaši község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került.
Gazdaság
[szerkesztés]A helyiek búzát, kukoricát, árpát és zabot termesztenek, és a gyümölcsök (szilva, alma, körte, cseresznye, dió, eper), valamint zöldségek (burgonya, paprika, paradicsom, káposzta, zöldbab) is jól teremnek. A mezőgazdaság Jaružani lakosságának szinte kizárólagos foglalkozása, míg a lakosság kisebb része külföldön, leginkább Ausztriában és Szlovéniában dolgozik.[3]
Oktatás
[szerkesztés]Az általános iskola 1958-tól 1981-ig működött, majd 1991-ben nyitották meg újra, és 2004-es végleges bezárásáig működött. A katasztrofális földrengés után Jaružaniban felépült egy előregyártott elemekből készült iskolaépület három tanteremmel és két kétszobás lakással. Ma a tanulók a slatinai „Holandija” általános iskolába járnak.[3]
Infrastruktúra
[szerkesztés]A Veliki Đuriće (2 km) és a Male Đuriće (3 km) falvakba vezető út aszfaltozott. A település makadám útjainak hosszúsága körülbelül 10 km. A kultúrház építése 2009-ben kezdődött. A faluban soha nem volt templom, a helyiek a slatinai plébániához tartoznak. A faluban egy gyógynövény üzem, egy állatorvosi rendelő, egy fűrészmalom és két független üzlet található. 1999-ben bekötötték a telefonokat, 1972-ben áramot kapott a falu. A falu egy része 1991-ben csatlakozott a vezetékes vízellátó rendszerhez, de tekintettel arra, hogy a falu ivóvízforrásokban gazdag, számos helyi vízellátó rendszer működik.[3]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20311
- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20311
- ↑ a b c d e f Poreklo prezimena, selo Ljubatovci (Laktaši). poreklo.rs . (Hozzáférés: 2025. január 27.)
- ↑ a b Popis 2013 u BiH – Laktaši (bosnyák nyelven). statistika.ba. (Hozzáférés: 2025. január 15.)
- ↑ Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 38. o.
- ↑ Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 152. o.
- ↑ Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beograd u, Sarajevo, 1924. 103. o.
Források
[szerkesztés]Živko Vujić, „Laktaška Župa – prošlost i sadašnjost” 2013.
További információk
[szerkesztés]
