Japán női labdarúgó-válogatott
Japán | |||||
Japán labdarúgó-szövetség | |||||
Beceneve(i) | Nadesikodzsapan (なでしこジャパン) | ||||
Szövetség neve | Nihon Szakká Kjókai | ||||
Konföderáció | AFC (Ázsia) | ||||
Szövetségi kapitány | Szaszaki Norio | ||||
Legtöbb válogatottság | Szava Homare (132) | ||||
Legtöbb válogatott gól | Szava Homare (66) | ||||
Ranglista helyezések | |||||
| |||||
Első hivatalos mérkőzés | |||||
1981. június 7., Hongkong Tajvan 1 – 0 Japán 1986. január 21., Jakarta, Indonézia India 1 – 0 Japán | |||||
Legnagyobb győzelem | |||||
1997. december 5., Kína Japán 21 – 0 Guam | |||||
Legnagyobb vereség | |||||
1981. szeptember 9., Kóbe, Japán Japán 0 – 9 Olaszország 1999. április 29., Charlotte, USA Japán 0 – 9 Egyesült Államok | |||||
Nemzetközi szereplések | |||||
Női labdarúgó-világbajnokság | |||||
| |||||
Olimpiai játékok | |||||
| |||||
Női Ázsia-kupa | |||||
| |||||
A japán női labdarúgó-válogatott (becenevén: Nadesikodzsapan, japánul: なでしこジャパン) Japán nemzeti csapata, amelyet a japán labdarúgó-szövetség (japánul: 日本サッカー協会, átírással: Nippon Szakká Kjókai) irányít.
Története
[szerkesztés]A kezdeti időszak
[szerkesztés]Az 1960-as és az 1970-es évek alatt megnőtt a női labdarúgók és csapatok száma Japánban, így néhány klub elkezdte a helyi bajnokságok szervezését.
1980-ban megrendezték az első japán női labdarúgókupát, majd ezt követően 1981-ben a női válogatott Hongkongban lejátszotta első mérkőzését. A találkozót az 1981-es Ázisa-kupa keretén belül rendezték meg, ahol Tajvannal mérkőztek, és szenvedtek 1–0-s vereséget. Négy nappal később Thaiföld ellen léptek pályára, ám itt is (0–2) vereséget szenvedtek. Azonban mégsem a csoport utolsó helyén végeztek, mivel Indonézia nemzeti csapatát 1–0-ra legyőzték, így megszületett a női válogatott történetének első győzelme. A csapat megalakulásának évében elszenvedte története legnagyobb különbségű vereségét (amit később "megismételtek"), a hazai pályán lejátszott, Olaszország elleni barátságos mérkőzésen 9–0-ra kaptak ki. Noha a továbbiakban is rendeztek mérkőzéseket a nemzeti csapat számára, ez mégsem az "igazi" válogatott volt, mivel az összes helyi bajnokságból szerepeltek benne a játékosok. A csapat amolyan "nem hivatalos válogatottként" szerepelt.
Tényleges megalakulása
[szerkesztés]A tényleges megalakulásra 1986-ban került sor, amikor is Szudzuki Rjóheit nevezték ki a szövetségi kapitányi posztra, amely akkor már az "igazi" japán válogatott volt. Első, immár hivatalos mérkőzésüket India ellen vívták, ahol 1–0-ra kaptak ki. Az 1983-as kontinensbajnokságon nem indultak, de az 1986-os eseményen részt vettek. Csoportmásodikként bejutottak a torna elődöntőjébe, miután Kínától 2–0-s vereséget szenvedtek, és addigi történetük legnagyobb arányú győzelmét aratva Malajziát 10–0-ra verték. A döntőbe Thaiföld 4–0-s legyőzésével kerültek be, ott azonban Kínától ismét kikaptak 2–0-ra. Az 1989-es tornán (ahol Szudzuki Rjóhei helyett Szudzuki Tamocu irányította a csapatot) már a csoportelsőség is sikerült, töretlen, lépcsőzetes fejlődés mutatkozott a japán női labdarúgásban. Hongkong 3–0-s legyőzésével kezdték a kontinensbajnokságot, majd megdöntötték a korábbi rekordjukat a legnagyobb különbségű győzelem tekintetében (amit a nem hivatalos csapat tartott) az Indonézia felett aratott 11–0-s győzelmükkel, amit néhány nap elteltével ismét megjavítottak: Nepált 14–0-ra verték el, így száz százalékos teljesítménnyel, kapott gól nélkül jutottak tovább az elődöntőbe. Tajvantól azonban 1–0-ra kikaptak, így a bronzmérkőzésen léphettek pályára, amit meg is nyertek a házigazda Hongkong 9–0-s legyőzésével. 1989-ben megalakult az ország hivatásos női bajnoksága, az L.League, a profizmus bevezetése optimális hatással volt a női labdarúgás és a válogatott fejlődésére.
Az 1991-es, hazai rendezésű Ázsia-kupán szokás szerint bejutottak az elődöntőbe (két nagyarányú győzelmet is aratva: 12–0, 10–0), majd a fináléba kerülés is sikerült, amit ezúttal sem tudtak megnyerni Kína ellen. Az Ázsia-kupa egyben az első alkalommal megrendezett női labdarúgó-világbajnokság selejtezője is volt, ahol az ezüstérmes pozíció indulási jogot jelentett a Japánoknak. A világbajnokságon szerzett pont és rúgott gól nélkül esett ki a nemzeti csapat.
1993-ban már az elődöntőben játszottak Kína ellen az Ázsia-kupán, nyerni ez alkalommal sem sikerült, a harmadik helyért rendezett találkozót viszont 3–0-ra megnyerték Tajvan ellen. Az 1993-as Ázsia játékok egyben az 1995-ös világbajnokság selejtezője is volt, ahol a csoportmérkőzések után első helyezettként jutottak be a döntőbe, ám ott Kínától 2–0-s vereséget szenvedtek. A vb-n első alkalommal (és eddig utoljára) jutottak tovább a második legjobb csoportmásodik jogcímén. A negyeddöntőben a címvédő Egyesült Államokat kapták ellenfélül, a bravúr viszont nem sikerült, az USA 4–0-s végeredménnyel jutott tovább, azonban mégis ez Japán legjobb eredménye a női világbajnokságokon.
Az 1995-ös kontinensviadalon 24–0-s gólkülönbséggel jutottak tovább a csoportkör után, és 1991-et követően ismét döntőt játszhattak, de Kína 2–0-ra győzte le őket, így harmadszorra végeztek a második helyen a tornán. Az atlantai olimpián indulási jogot szereztek, a csoportból való továbbjutás viszont nem sikerült, Németországtól 3–2-re, Brazíliától 2–0-ra, míg Norvégiától 4–0-ra kaptak ki. Az olimpia végén Szudzuki Tamocu, a női válogatott legeredményesebb edzője távozott a szövetségi kapitányi posztról, helyére Mijaucsi Szatosit nevezték ki. A nemzeti csapat és az L. League az az 1995-ös világbajnokság és az atlantai olimpia után nagy népszerűségnek örvendett.
Az 1997-es Ázsia-kupán december 5-én a Guam elleni csoportmérkőzésen aratták történetük legnagyobb különbségű győzelmét, amikor 21–0-ra nyertek. A torna végén mégis csak a harmadik helyen végeztek (egyben kvalifikálták magukat az 1999-es világbajnokságra), így folytatódott a sorozat, mi szerint 1986 óta felváltva végeztek az ezüstérmes, illetve a bronzérmes pozícióban. 1999. április 29-én elszenvedték történetük legnagyobb vereségét az USA elleni 9–0-s fiaskó alkalmával (1981-ben az olaszok elleni azonos eredményt még a "nem hivatalos válogatott" játszotta). Az 1999-es vb-n mindössze egy pontot szereztek (Kanada ellen játszottak 1–1-et), így a csoportkör után kiestek.
A kritikus időszak
[szerkesztés]A sikertelen világbajnokság után Mijaucsi Szatosi helyett ismét Szudzuki Tamocu lett a szövetségi kapitány az év végéig. Az 1999-es Ázsia-kupán az ő vezetésével szerepelt a válogatott, és noha csoportelsőként jutott be a legjobb négy közé a csapat, ott mégsem tudtak nyerni, így nem sikerült kijutni a Sydney-i olimpiára, ami pénzkiesést jelentett az L.League csapatainál, emiatt a japán női labdarúgás gyengülni látszott. A kontinenstornán az 1986 óta tartó folyamatos éremszerzési sorozat is megszakadt.
A 2001-es Ázsia-kupának Ikeda Sinobu irányításával vágtak neki, ahol sikerült a döntőbe jutás. Az ellenfél ez alkalommal nem Kína volt, hanem az akkoriban dinamikusan fejlődő Észak-Korea, de az aranyérem megszerzése ekkor sem sikerült.
A felerősödés
[szerkesztés]2002 augusztusában Ueda Eidzsit nevezte ki szövetségi kapitánynak a Japán labdarúgó-szövetség, aki előtte a makaói válogatottnak volt az edzője. Annak reményében kapta a megbízatást, hogy felerősíti a női labdarúgást Japánban, és az athéni olimpiai játékokra egy átalakított, megerősített csapatot épít.
Kezdetben a csapat állandó vereségeket szenvedett (a 2003-as kontinensviadalon a kiábrándító 4. helyen végeztek), ám később Ueda erős csapatot kreált, így Japánban újra nagy népszerűség övezte a női válogatottat. A 4. pozíció nem jelentett automatikus világbajnoki-részvételt, a 2003-as tornára a Mexikó elleni interkontinentális pótselejtezőn biztosították be az indulási jogukat. A világbajnokságon a csoportkört követően búcsúzni kényszerültek. A népszerűség visszatérése különösképpen az Észak-Korea elleni mérkőzésen mutatkozott meg, amikor bebiztosították az olimpiai szereplést. A szurkolók nem csak a Nemzeti Stadiont töltötték meg, hanem a tv-közvetítést is sok ember kísérte figyelemmel.
A közérdeklődés felerősödését követően a szövetség egy nyilvános versenyt szervezett az olimpiát megelőzően, hogy becenevet találjanak a csapat számára. 2004. július 7-én be is jelentették a végeredményt, a körülbelül 2700 szavazó a "Nadesikodzsapan" (japánul: なでしこジャパン, angol átírásban: Nadeshiko Japan) nevet választotta. A Nadesiko a szegfű egyik fajtája, ami a "Jamato Nadesiko" (japánul: 大和撫子, angol átírásban: Yamato Nadeshiko) kifejezésből származik, jelentése "Az ideális japán nő".
A 2004-es olimpián sikerült egy kiugró teljesítményt elérni, mivel a csoportmérkőzések során Japán, Svédország és Nigéria között körbeverés alakult ki, ahol a csapatok minden mutatója megegyezett a lőtt és kapott gólok számát kivéve (a japánok 1–1-es gólkülönbséggel zártak, míg a másik két országé 2–2-es volt), így a negyeddöntőbe jutott a csapat. Ott az Egyesült Államok ellen léptek pályára, és szenvedtek 2–1-es vereséget. A tornát követően Ueda Eidzsi helyett (aki egyetlen jelentős nemzetközi sikert sem ért el a válogatottal) Óhasi Hirosi lett a szövetségi kapitány.
A 2006-os Ázsia-kupán az előző kiíráshoz hasonlóan ismét csupán a 4. helyen végzett a nemzeti csapat. A 2007-es világbajnoki-részvétel kiharcolásáért a négy évvel korábbihoz hasonlóan Mexikóval kellett interkontinentális-pótselejtezőt játszani, amit az összesítésben 3–2-re megnyertek. A 2007. április 7. és április 12. között megrendezett olimpiai-selejtezőtornán csoportjuk első helyét megszerezve kvalifikálták magukat az eseményre. A szeptemberi vb-n annak ellenére, hogy eddigi legjobb teljesítményüket nyújtották a csoportkörben, nem sikerült bejutni az egyenes kieséses szakaszba. A világbajnokság végén Óhasi Hirosi helyett (aki Uedahoz hasonlóan nem ért el jelentős sikert) 2008-ban Szaszaki Norio lett a szövetségi kapitány. Szaszaki irányítása alatt a 2008-as Ázsia-kupán hét év után ismét érmes helyen zárta a kontinenstornát a válogatott (Ausztrália ellen nyertek 3–0-ra a bronzmérkőzésen). Az olimpián a legjobb csoportharmadikként jutottak be a negyeddöntőbe, ahol első alkalommal tudták legyőzni Kínát egy jelentős nemzetközi tornán, a kínaiak ráadásul a hazai pályán szerepeltek 2–0-s vereségük alkalmával. Az elődöntőben az Egyesült Államok ellen 4–2-es vereséget szenvedtek, a harmadik helyért rendezett mérkőzésen pedig 2–0-ra kapott ki Németországtól a története legjobb olimpiai eredményét elérő Nadesikodzsapan.
Nemzetközi eredmények
[szerkesztés]* Arany érmes: 1 alkalommal (2011) * Döntős 1 alkalommal (2015) * Negyeddöntős: 1 alkalommal (1995)
- Elődöntős: 1 alkalommal (2008)
- Bronzérmes: 1 alkalommal (1996)
Korábbi mérkőzések
[szerkesztés]Következő mérkőzések
[szerkesztés]Nincs lekötött mérkőzésük.
Világbajnoki szereplés
[szerkesztés]Év | Eredmény | Hely | M | Gy | D* | V | Rg | Kg |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1991 | Csoportkör | 12 | 3 | 0 | 0 | 3 | 0 | 12 |
1995 | Negyeddöntős | 8 | 4 | 1 | 0 | 3 | 2 | 8 |
1999 | Csoportkör | 13–14 | 3 | 0 | 1 | 2 | 1 | 10 |
2003 | Csoportkör | 10 | 3 | 1 | 0 | 2 | 7 | 6 |
2007 | Csoportkör | 10–11 | 3 | 1 | 1 | 1 | 3 | 4 |
2011 | Aranyérmes | 1 | 6 | 4 | 1 | 1 | 12 | 6 |
Összesen | 6/6 | 22 | 7 | 3 | 12 | 25 | 46 |
- * Tartalmazza azokat a mérkőzéseket is, amelyeken büntetőpárbajra került sor.
Ázsia-kupa-szereplés
[szerkesztés]Év | Eredmény | M | Gy | D* | V | Rg | Kg |
---|---|---|---|---|---|---|---|
1975 | Nem indult | - | - | - | - | - | - |
1977 | Nem indult | - | - | - | - | - | - |
1979 | Nem indult | - | - | - | - | - | - |
1981 | Csoportkör | 3 | 1 | 0 | 2 | 1 | 3 |
1983 | Nem indult | - | - | - | - | - | - |
1986 | Ezüstérmes | 5 | 2 | 0 | 2 | 14 | 4 |
1989 | Bronzérmes | 5 | 4 | 0 | 1 | 37 | 1 |
1991 | Ezüstérmes | 6 | 4 | 1 | 1 | 27 | 6 |
1993 | Bronzérmes | 5 | 4 | 0 | 1 | 29 | 4 |
1995 | Ezüstérmes | 5 | 4 | 0 | 1 | 28 | 2 |
1997 | Bronzérmes | 5 | 4 | 0 | 1 | 33 | 1 |
1999 | 4. hely | 6 | 4 | 0 | 2 | 36 | 6 |
2001 | Ezüstérmes | 6 | 4 | 0 | 2 | 30 | 5 |
2003 | 4. hely | 6 | 4 | 0 | 2 | 34 | 4 |
2006 | 4. hely | 5 | 3 | 0 | 2 | 19 | 6 |
2008 | Bronzérmes | 5 | 3 | 0 | 2 | 19 | 7 |
Összesen | 62 | 41 | 1 | 19 | 307 | 49 |
- * Tartalmazza azokat a mérkőzéseket is, amelyeken büntetőpárbajra került sor.
- ** A piros keretben jelölt Ázsia-kupa hazai rendezésű volt.
Olimpiai szereplés
[szerkesztés]Év | Eredmény | M | Gy | D* | V | Rg | Kg |
---|---|---|---|---|---|---|---|
1996 | Csoportkör | 3 | 0 | 0 | 3 | 2 | 9 |
2000 | Nem jutott be | - | - | - | - | - | - |
2004 | Negyeddöntős | 2 | 1 | 0 | 1 | 1 | 1 |
2008 | 4. hely | 5 | 2 | 1 | 2 | 11 | 8 |
Összesen | 10 | 3 | 1 | 6 | 14 | 18 |
- * Tartalmazza azokat a mérkőzéseket is, amelyeken büntetőpárbajra került sor.
Játékosok
[szerkesztés]Jelenlegi keret
[szerkesztés]A 2008. évi nyári olimpiai játékok hivatalos kerete.[1][2]
Szövetségi kapitányok
[szerkesztés]Név | Időszak | Mérk. | Győz. | Dönt. | Ver. | Sikerek |
---|---|---|---|---|---|---|
Szudzuki Rjóhei (鈴木良平) | 1986–1989 | — | — | — | — | Ezüstérem az 1986-os Ázsia-kupán |
Szudzuki Tamocu(鈴木保) | 1989–1996, 1999 | — | — | — | — | Bronzérem az 1989-es Ázsia-kupán, Ezüstérem az 1991-es Ázsia-kupán, Bronzérem az 1993-as Ázsia-kupán, Negyeddöntő az 1995-ös világbajnokságon, Ezüstérem az 1995-ös Ázsia-kupán |
Mijaucsi Szatosi(宮内聡) | 1997–1999 | — | — | — | — | Bronzérem az 1997-es Ázsia-kupán |
Ikeda Sinobu(池田司信) | 2000–2001 | — | — | — | — | Ezüstérem a 2001-es Ázsia-kupán |
Ueda Eidzsi(上田栄治) | 2002–2004 | — | — | — | — | |
Óhasi Hirosi(大橋浩司) | 2004–2007 | — | — | — | — | |
Szaszaki Norio(佐々木則夫) | 2008– | — | — | — | — | Bronzérem a 2008-as Ázsia-kupán, 4. hely a 2008-as nyári olimpián |
Összesen | — | — | — | — |
Lásd még
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ „Hivatalos olimpiai keret”, FIFA, 2009. február 25.. [2008. augusztus 9-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. február 25.)
- ↑ „Team profile Football Women Japan”, beijing2008.cn, 2009. február 25.. [2008. augusztus 9-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. február 25.)
Külső hivatkozások
[szerkesztés]- A Japán Labdarúgó-szövetség hivatalos oldala (angolul)
- Japán a FIFA.com-on Archiválva 2012. augusztus 11-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)