Ugrás a tartalomhoz

James D. Watson

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(James Dewey Watson szócikkből átirányítva)
James Watson
Életrajzi adatok
Született1928. április 6. (96 éves)
Chicago
Ismeretes mintA DNS szerkezetének meghatározója
SzüleiJames Dewey Watson
Iskolái
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény		Chicagói Egyetem
Indianai Egyetem
Pályafutása
Szakterületmolekuláris biológia, genetika
Tudományos fokozatdoktorátus
Szakmai kitüntetések
Albert Lasker-díj (1960)
Orvosi Nobel-díj (1962)
Copley-érem (1993)
James Watson aláírása
James Watson aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz James Watson témájú médiaállományokat.

James Dewey Watson (Chicago, Illinois, 1928. április 6. –) amerikai molekuláris biológus. 1953-ban Francis Crickkel és Maurice Wilkinsszel közösen meghatározták a DNS kettős spirál-szerkezetét, ezért 1962-ben mindhárman fiziológiai Nobel-díjban részesültek.

Watson a Chicagói és az Indianai Egyetemen tanult, majd egyéves koppenhágai tartózkodás után 1951-ben a Cambridge-i Egyetem Cavendish Laboratóriumában dolgozott a DNS szerkezetének meghatározásán. 1956 és 1976 között a Harvard Egyetem tanára volt, 1968-tól pedig a Cold Spring Harbor Laboratory kutatóközpont igazgatói székét töltötte be. 1994-től tíz éven át az intézmény elnökeként, utána kancellárjaként tevékenykedett. 2007-ben rasszista nyilatkozata miatt felfüggesztették, de akkor bocsánatot kért, 2019-ben azonban az intézet minden tiszteletbeli címét visszavonta és minden kapcsolatot megszakított vele, miután ismét azt állította, hogy a fehérek, génjeik miatt intelligensebbek. Watson kutatói és kutatásszervezői munkássága mellett tudománynépszerűsítő könyveket is írt, néhányat magyarra is lefordítottak.

Tanulmányai

[szerkesztés]

James D. Watson 1928. április 6-án született Chicagóban, idősebb James D. Watson és felesége, Jean Mitchell egyetlen fiaként. Apja üzletember volt és ősei több generáció óta éltek az Egyesült Államokban; anyai nagyapja skót, nagyanyja pedig ír bevándorló volt.[1][2][3] Családja formálisan katolikus volt, James viszont később úgy jellemezte magát, mint "a katolikus vallás szökevényét".[4]

Watson Dél-Chicagóban nőtt fel, elemi iskolába a Horace Mann Grammar School-ba, középiskolába pedig a South Shore High School-ba járt.[1][5] Gyerekkorában – apjával együtt – lelkes madármegfigyelő volt,[6] ezért ornitológusnak készült.[7] Mindössze 15 évesen ösztöndíjjal felvették a Chicagói Egyetemre.[1][7][8]

Miután 1946-ban elolvasta Erwin Schrödinger Mi az élet? c. könyvét, Watson úgy döntött, hogy a madarak helyett inkább genetikával fog foglalkozni.[9] 1947-ben zoológiából szerzett B.Sc. fokozatot, majd az Indianai Egyetemen folytatta tanulmányait, mert ott oktatott a neves genetikus, Hermann Joseph Muller, aki felfedezte a röntgensugarak mutagén hatását, és ezért egy évvel korábban Nobel-díjat kapott.[10] Doktori fokozatát 1950-ben kapta meg: mentora Salvador Luria volt.[7][11]

Pályafutása

[szerkesztés]

Luria, Delbrück és a fágcsoport

[szerkesztés]
A koppenhágai fágcsoport: Ole Maaløe a pipával középen, James Watson jobb szélen ül

Salvador Luria az ún. "fágcsoport" tagja és egyik vezetője volt; ez a kutatói társulás a molekuláris biológia egyik úttörője volt, akik a genetika alaptörvényeit a soksejtű kísérleti állatok (pl. ecetmuslica) helyett baktériumokon és az őket megfertőző, még egyszerűbb vírusokon (bakteriofágokon vagy csak fágokon) akarták megérteni. Luria és két másik kiváló kutató, Max Delbrück és Alfred Hershey 1969-ben Nobel-díjat kaptak munkájukért. Watson ebbe a tudományos műhelybe csöppent bele PhD-hallgatóként 1948 elején.[11] Ekkor találkozott először Delbrückkel és ekkor látogatott el először a Cold Spring Harbor Laboratory-ba, amelynek később vezetője lett.[12][13]

Az akkori általánosan elterjedt nézetek szerint a gének fehérjékből álltak és a nukleinsavak csak apró tetranukleotidok (négy alegységből, bázisból álló molekulák) lehettek, amelyek strukturális funkciót láttak el a gének működtetésekor.[14][15] Watson azonban a fágcsoport révén ismerte az Avery–MacLeod–McCarty-kísérletet, amely azt bizonyította, hogy a genetikai információt mégis a nukleinsavak hordozhatják. Az ő doktori témája a vírusok röntgensugarakkal való inaktivációja volt.[16] Disszertációját 1950-ben, 22 évesen védte meg az Indianai Egyetemen.

James Watson (középen), Francis Crick (jobbra) és Maclyn McCarty amerikai genetikus

1950 szeptemberében a Koppenhágai Egyetemre kapott egyéves posztdoktori ösztöndíjat. Először Herman Kalckar laboratóriumában dolgozott, aki a nukleinsavak enzimatikus szintézisét próbálta elérni a fágok segítségével. Watsont azonban ekkor már a DNS szerkezete érdekelte és az év másik részében a fágcsoport koppenhágai tagjával, Ole Maaloevel működött együtt.[17] Radioaktív foszfáttal jelölte meg a fágok molekuláit és úgy próbálta meghatározni, hogy melyik részük jut be az infekció során a sejtbe,[18] de miután konzultált Max Delbrückkel, belátta, hogy eredményei nem perdöntőek, nem tudta azt állítani, hogy a megjelölt molekula csak DNS lehet.[19] Kalckarral közösen részt vett egy olaszországi konferencián, ahol látta Maurice Wilkins előadását a DNS röntgendiffrakciós képéről és meggyőződésévé vált, hogy ennek alapján ki lehet deríteni a molekula szerkezetét.[20]

1951-ben Linus Pauling közzétette, hogy röntgendiffrakciós módszerrel megállapította a fehérjék spirális, alfa-hélixnek nevezett szerkezetét. Watson hasonló módszert szeretett volna alkalmazni a DNS-re és Lurián keresztül felvette a kapcsolatot a brit John Kendrew-val, aki röntgensugarakkal határozta meg a fehérjekristályok másodlagos struktúráját.[21] Kendrew a Cambridge-i Egyetem Cavendish Laboratóriumában dolgozott és elintézte, hogy Watson kutatói ösztöndíjat kapjon.

A kettős spirál

[szerkesztés]
A Watson és Crick által készített eredeti DNS-modell a Londoni Természettudományi Múzeumban

Watson a nála tizenkét évvel idősebb, röntgendiffrakcióban jártas biofizikus, Francis Crick mellé került. Elsősorban Rosalind Franklin publikálatlan felvételei alapján (amelyhez nem kérték ki a nő hozzájárulását) Watson, Crick és Franklin főnöke, Maurice Wilkins 1953 márciusára kidolgozott egy kettős spirálból álló DNS-szerkezetmodellt,[1][22][23] amelyet először a laboratórium vezetője, Lawrence Bragg mutatott be április 8-án egy belgiumi konferencián. A modellről szóló cikk április 25-én jelent meg a Nature-ben.[24] Az első nem szakmai híradást a londoni News Chronicle újság adta a felfedezésről, 1953 május 15-én.

A felfedezés nagy visszhangot keltett a tudományos körökben (sok biológus az évszázad legfontosabb tudományos vívmányának tartotta). Az oxfordi Sydney Brenner (későbbi Nobel-díjas és Crick leendő munkatársa) és barátai azonnal átautóztak Cambridge-be, hogy láthassák Watsonék modelljét.[25]

1962-ben Watson, Crick és Wilkins nyerte el az orvostudományi Nobel-díjat a DNS szerkezetének felfedezéséért.[1][1][26][27] Rosalind Franklin már korábban, 1958-ban meghalt (rák miatt, amit feltehetően a röntgensugarakkal való munka okozott) így az ő neve nem is merülhetett fel a díj kiosztásakor.[22]

A Harvard Egyetemen

[szerkesztés]

1956-tól a Harvard Egyetem biológiai szakán dolgozott; itteni munkája az RNS-re és a genetikai információ továbbítására irányult.[28] Fokozatosan haladt előre a ranglétrán és végül a Harvard biológiaprofesszora lett. Itt érte a hír a Nobel-díj odaítéléséről is. Próbálta rávenni az egyetem vezetését, hogy a biológia klasszikus ágai (ökológia, taxonómia, élettan stb.) helyett a molekuláris biológát favorizálják; úgy vélte hogy a hagyományos ágazatok stagnálnak és az általuk feltárt törvényszerűségek hátterét a biokémia, valamint a molekuláris biológia fogja megmagyarázni. Ebben odáig ment, hogy a diákokat is igyekezett lebeszélni, hogy kedvenc tárgyain kívül másokat válasszanak.

Watson egészen 1976-ig a Harvard tanári karának tagja maradt, bár 1968-tól fő tevékenysége a Cold Spring Harbor Laboratory vezetése lett.[28]

Két évtizedes harvardi tartózkodásának elsődleges gyümölcsei nem kutatási eredményei, hanem az általa írt tudománynépszerűsítő- és tankönyvek voltak.[29] Első tankönyvével, A gén molekuláris biológiájával új mértéket állított az egyetemi tankönyvírók elé és számos nyelvre (többek között magyarra is) lefordították.[30] Sikeresek voltak későbbi művei, A sejt molekuláris biológiája és A rekombináns DNS is.

1968-ban kiadta A kettős spirált (The Double Helix),[31] amelyben részletesen leírta a DNS szerkezetének felfedezését és nem mindig túl hízelgő módon nyilatkozott a résztvevők személyiségéről és egymás közötti konfliktusairól.

Cold Spring Harbor Laboratory

[szerkesztés]

1968-ban Watson lett a Cold Spring Harbor Laboratory kutatóközpont igazgatója; ezt a posztot 35 éven át betöltötte (1994 után elnöki tisztséget viselt), utána pedig az intézmény kancellárjává választották. Ezalatt az intézet kutatási projektjei és oktatási programjai számottevően kibővültek és a világ egyik legfontosabb molekuláris biológiai és genetikai központjává vált. Utódja, az ausztrál Bruce Stillman szerint "Jim Watson olyan kutatási környezetet teremtett, amelynek páratlan az egész tudományos világban."[32]

2007 októberében Watsont felfüggesztették kancellári állásából, mert azt állította, hogy az afrikaiak genetikai okokból kevésbé intelligensek az európaiaknál,[33][34] egy héttel később pedig, idős korára hivatkozva – közel 40 év után- végleg otthagyta a Cold Spring Harbor Laboratoryt.[32][35]

Watson egyébként is szabadszájúságáról ismert és gyakran szembemegy a politikai korrektség elvárásaival. Támadták azért, mert szerinte rendben van ha egy nő elveteti a homoszexualitás génjét hordozó magzatát,[36] mert nem alkalmazna túlsúlyos embert,[37] vagy mert szerinte a feketéknek erősebb a libidójuk.[37][38]

2019 januárjában Watson az amerikai közszolgálati televízióban (PBS) azt mondta „nem változtak eddigi nézetei, és továbbra is azt vallja, hogy a gének miatt lényeges különbségek vannak a fehér és a fekete bőrű emberek intelligenciaszintje között, a fehérek javára.” A CSHL ezután megfosztotta minden tiszteletbeli címétől és felmentette még meglévő pozícióiból, mondván ezzel a „megalapozatlan és felelőtlen” kijelentésével tulajdonképpen semmissé tette korábbi bocsánatkérését.[39][40]

A Human Genome Project

[szerkesztés]
Watson 1992-ben

1990 és 1992 között Watson volt a vezetője a Human Genom Projectnek az amerikai National Institutes of Health-nél (NIH).[41] Azután hagyta ott a programot, miután összekülönbözött a NIH új igazgatójával, Bernadine Healyvel. Healy szabadalmat akart szerezni egyes emberi génszakaszokra, amit Watson elfogadhatatlannak tartott.

2007-ben a 454 Life Sciences biotechnológiai cég megszekvenálta Watson teljes genomját, amit ő online mindenkinek hozzáférhetővé tett; ezáltal is bátorítani akarta a személyre szóló orvoslás fejlesztését. Ő volt a második, akinek a teljes géntérképe felkerült az internetre.[42][43]

Több Nobel-díjas tudós Watson tanítványaként kezdte karrierjét, mint Mario Capecchi, H. Robert Horvitz,Phillip Allen Sharp és Richard J. Roberts.

Magánélete

[szerkesztés]

Watson a Harvard professzoraként tiltakozott a vietnámi háború ellen, 1975-ben pedig több más tudóssal és mérnökkel együtt felemelte szavát Gerald Ford nukleáris fegyverkezési programja miatt.

2014-ben – arra hivatkozva hogy nyugdíjba vonulása óta lecsökkentek a jövedelmei és hogy támogathassa a tudományos kutatást, Watson elárverezte Nobel-díjának aranyérmét.[44] Az érmet az orosz nagytőkés, Aliser Uszmanov vásárolta meg 4,1 millió dollárért, majd visszaszolgáltatta a tudósnak, azzal hogy elfogadhatatlan, hogy egy Watson-kvalitású tudós Nobel-díja eladására kényszerül.[45]

Watson ateista.[46] 2003-ban 21 másik Nobel-díjassal együtt aláírta a III. Humanista Kiáltványt.[47]

James Watson 1968-ban vette feleségül Elizabeth Lewist. Két fiuk született, Rufus Robert Watson (sz. 1970) és Duncan James Watson (sz. 1972). Rufus skizofréniában szenved.

Díjai, elismerései

[szerkesztés]
James Watson az Othmer-aranyéremmel (2005)

Húsz – elsősorban amerikai, de brit, dél-afrikai, cseh vagy argentin is – egyetem választotta díszdoktorává. Tagja a Nemzeti Tudományos Akadémiának, az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémiának, az Amerikai Filozófiai Társaságnak, a Dán Tudományos és Művészeti Akadémiának, az Orosz Tudományos Akadémiának és számos egyéb szakmai szervezetnek.

Fontosabb művei

[szerkesztés]

Magyarul

[szerkesztés]
  • A kettős spirál. Személyes beszámoló a DNS szerkezetének felfedezéséről; ford. Korányi Tamás, bev. Lawrence Bragg, utószó Csányi Vilmos; Gondolat, Bp., 1970
  • A gén molekuláris biológiája; ford. Veress Zoltán, Gervai Judit, jegyz. Friedrich Péter; Medicina, Bp., 1980
  • James D. Watson–John Tooze–David T. Kurtz: A rekombináns DNS; ford. Major Ágnes, Premecz György; Mezőgazdasági, Bp., 1988
  • James D. Watson–Andrew Berry: DNS. Az élet titka; ford. Boross Ottilia, Garai Attila; HVG Könyvek, Bp., 2004
  • Hargittai István: Doktor DNS. Őszinte beszélgetések James D. Watsonnal; ford., szerk. Silberer Vera; Vince, Bp., 2008 (Tudomány-egyetem)

További információk

[szerkesztés]
  • Paul Strathern: Crick és Watson; ford. Szilágyi András; Elektra Kiadóház, Bp., 2001 (Heuréka)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c d e f g James Watson, The Nobel Prize in Physiology or Medicine 1962. NobelPrize.org, 1964. (Hozzáférés: 2013. június 12.)
  2. ↑ James Dewey WATSON Nobel Laureate Pedigree Tree. ancestortree.net, 2013. [2016. március 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. június 10.)
  3. ↑ Randerson, James. „Watson retires”, The Guardian, 2007. október 25. (Hozzáférés: 2007. december 12.) 
  4. ↑ Watson, J. D.. Genes, Girls, and Gamow: After the Double Helix. New York: Vintage, 118. o. (2003). ISBN 978-0-375-72715-3. OCLC 51338952 
  5. ↑ Cullen, Katherine E.. Biology: the people behind the science. New York: Chelsea House, 133. o. (2006). ISBN 0-8160-5461-4 
  6. ↑ Watson, James: James Watson (Oral History). Web of Stories. (Hozzáférés: 2013. december 5.)
  7. ↑ a b c Cullen, Katherine E.. Biology: the people behind the science. New York: Chelsea House (2006). ISBN 0-8160-5461-4 
  8. ↑ Nobel laureate, Chicago native James Watson to receive University of Chicago. Alumni Medal June 2. The University of Chicago News Office, 2007. június 1. (Hozzáférés: 2007. november 20.)
  9. ↑ Friedberg, Errol C.. The Writing Life of James D. Watson. Cold Spring Harbor, NY: Cold Spring Harbor Laboratory Press (2005). ISBN 978-0-87969-700-6  [1]
  10. ↑ Schwartz, James. In pursuit of the gene : from Darwin to DNA. Cambridge, Mass.: Harvard University Press (2008) 
  11. ↑ a b Watson, James (1951), The Biological Properties of X-Ray Inactivated Bacteriophage, Indiana University, <http://search.proquest.com/docview/302021835>
  12. ↑ DNA : the secret of life [archivált változat], 1st, New York: Knopf (2003). ISBN 978-0375415463. Hozzáférés ideje: 2013. december 5. [archiválás ideje: 2008. november 21.]  Archivált másolat. [2008. november 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. október 12.)
  13. ↑ Watson, James D.: James D. Watson Chancellor Emeritus. Cold Spring Harbor Laboratory, 2012. [2013. december 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. december 5.)
  14. ↑ Putnum, Frank W.. Biographical Memoirs – Felix Haurowitz, volume 64, Washington, D.C.: The National Academies Press, 134–163. o. (1994). ISBN 0-309-06978-5 
  15. ↑ The structure of DNA, The Mathematics of Life. Basic Books, 5. o. (2011). ISBN 978-0-465-02238-0 
  16. ↑ (1950) „The properties of x-ray inactivated bacteriophage. I. Inactivation by direct effect”. Journal of Bacteriology 60 (6), 697–718. o. [2016. március 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. PMID 14824063. PMC 385941. (Hozzáférés: 2008. május 21.) 
  17. ↑ (1993) „Growing up in the golden age of protein chemistry”. Protein Science 2 (9), 1536–1542. o. DOI:10.1002/pro.5560020919. PMID 8401238. PMC 2142464. 
  18. ↑ McElheny, Victor K.. Watson and DNA: Making a Scientific Revolution. Basic Books, 28. o. (2004). ISBN 0-7382-0866-3 
  19. ↑ (1951) „The Transfer of Radioactive Phosphorus from Parental to Progeny Phage”. Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America 37 (8), 507–513. o. DOI:10.1073/pnas.37.8.507. PMID 16578386. PMC 1063410. 
  20. ↑ Judson, Horace Freeland. 2, The eighth day of creation : makers of the revolution in biology, 1st Touchstone, New York: Simon and Schuster (1979). ISBN 0-671-22540-5 
  21. ↑ (2001) „Sir John Cowdery Kendrew. 24 March 1917 - 23 August 1997: Elected F.R.S. 1960”. Biographical Memoirs of Fellows of the Royal Society 47, 311–332. o. DOI:10.1098/rsbm.2001.0018. PMID 15124647. 
  22. ↑ a b James Watson, Francis Crick, Maurice Wilkins, and Rosalind Franklin. Chemical Heritage Foundation. (Hozzáférés: 2013. november 1.)
  23. ↑ (1979) „William Lawrence Bragg. 31 March 1890-1 July 1971”. Biographical Memoirs of Fellows of the Royal Society 25, 74–26. o. DOI:10.1098/rsbm.1979.0003. JSTOR 769842. 
  24. ↑ (1953) „A structure for deoxyribose nucleic acids” (PDF). Nature 171 (4356), 737–738. o. DOI:10.1038/171737a0. PMID 13054692. 
  25. ↑ Olby, Robert. 10, Francis Crick : hunter of life's secrets. Cold Spring Harbor, N.Y.: Cold Spring Harbor Laboratory Press, 181. o. (2009). ISBN 978-0-87969-798-3 
  26. ↑ Judson, H.F.. „No Nobel Prize for Whining”, 'New York Times', 2003. október 20. (Hozzáférés: 2007. augusztus 3.) 
  27. ↑ Watson, James: Nobel Lecture December 11, 1962 The Involvement of RNA in the Synthesis of Proteins. 11 December 1962. Nobelprize.org. Nobel Media. (Hozzáférés: 2013. december 5.)
  28. ↑ a b The DNA molecule is shaped like a twisted ladder. DNA from the beginning. Cold Spring Harbor Laboratory. (Hozzáférés: 2013. december 6.)
  29. ↑ Abir-Am, Pnina Geraldine. „Watson's World”. American Scientist. (Hozzáférés: 2013. december 6.) 
  30. ↑ Watson, J. D.. Molecular biology of the gene. New York: W. A. Benjamin (1965) 
  31. ↑ Watson, J. D.. The double helix: a personal account of the discovery of the structure of DNA. London: Weidenfeld & Nicolson (1968) 
  32. ↑ a b Cold Spring Harbor Laboratory (October 25, 2007). "Dr. James D. Watson Retires as Chancellor of Cold Spring Harbor Laboratory". Sajtóközlemény. Elérés: August 31, 2011. Archiválva 2014. február 27-i dátummal a Wayback Machine-ben Archivált másolat. [2014. február 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. október 12.)
  33. ↑ Milmo, Cahal. „Fury at DNA pioneer's theory: Africans are less intelligent than Westerners”, The Independent , 2013. október 17. (Hozzáférés: 2013. július 9.) 
  34. ↑ Peck, Sally. „James Watson suspended over racism claims”, The Telegraph , 2007. október 17. (Hozzáférés: 2013. december 5.) 
  35. ↑ „Announcement by Cold Spring Harbor Laboratory”, New York Times , 2007. október 25. (Hozzáférés: 2013. december 5.) 
  36. ↑ Macdonald, V. "Abort babies with gay genes, says Nobel winner", The Telegraph, February 16, 1997. Retrieved on October 24, 2007.
  37. ↑ a b Abate, T. "Nobel Winner's Theories Raise Uproar in Berkeley Geneticist's views strike many as racist, sexist", San Francisco Chronicle, November 13, 2000. Retrieved on October 24, 2007.
  38. ↑ (2000) „Agent provocateur pursues happiness”. British Medical Journal 321 (7252), 12. o. DOI:10.1136/bmj.321.7252.12. PMID 10875824. PMC 1127681. 
  39. ↑ Rasszista megjegyzése miatt minden címétől megfosztották a professzort. 24.hu, 2019. január 14.
  40. ↑ Statement by Cold Spring Harbor Laboratory addressing remarks by Dr. James D. Watson in “American Masters: Decoding Watson” (angol nyelven). Cold Spring Harbor Laboratory, 2019. január 11.
  41. ↑ National Human Genome Research Institute - Organization - The NIH Almanac - National Institutes of Health (NIH). (Hozzáférés: 2015. június 29.)
  42. ↑ Genome of DNA Discoverer Is Deciphered NYT, June 1, 2007.
  43. ↑ James Watson genotypes, on NCBI B36 assembly. [2008. július 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 26.)
  44. ↑ Crow, David. „James Watson to sell Nobel Prize medal”, Financial Times , 2014. november 28. (Hozzáférés: 2014. december 1.) 
  45. ↑ „Russia's Usmanov to give back Watson's auctioned Nobel medal”, 2014. december 9. (Hozzáférés: 2014. december 10.) 
  46. ↑ Kitcher, Philip. The Lives to Come: The Genetic Revolution and Human Possibilities (1996) 
  47. ↑ Notable Signers. Humanism and Its Aspirations. American Humanist Association. [2012. október 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. október 4.)
  48. ↑ John J. Carty Award for the Advancement of Science. National Academy of Sciences. [2010. december 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 15.)
  49. ↑ Presidential Medal of Freedom, 2007 Archiválva 2012. augusztus 18-i dátummal a Wayback Machine-ben. Retrieved on November 4, 2007.
  50. ↑ The National Science Foundation.The President's National Medal of Science: Recipient Details. February 14, 2006. Retrieved on November 4, 2007.
  51. ↑ National Constitution Center.2000 Liberty Medal Recipients.
  52. ↑ Nobility News: Honorary Knights 2007

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a James Watson című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=James_D._Watson&oldid=27370661”