Ugrás a tartalomhoz

Jameni csata

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jameni csata

Időpont1279. március 19.
HelyszínJamen, Kuangtung
EredményMongol győzelem
Szemben álló felek
KínaMongol Birodalom
Parancsnokok
Csang Si-csieCsang Hung-fan
Szemben álló erők
1000+ hajó, többnyire kereskedelmi hajók, hadihajó fedezettel; 200 ezer ember, többnyire civilek és udvari hivatalnokok50+ hadihajó,
20 ezer, főleg kínai katona
Veszteségek
100 ezer halottismeretlen
Térkép
Jameni csata (Kína)
Jameni csata
Jameni csata
Pozíció Kína térképén
é. sz. 22° 16′ 12″, k. h. 113° 04′ 48″22.270000°N 113.080000°EKoordináták: é. sz. 22° 16′ 12″, k. h. 113° 04′ 48″22.270000°N 113.080000°E

A jameni csata a mongolok és a kínaiak között 1279. március 19-én vívott tengeri ütközet. Az összecsapás eredményeként Kubiláj mongol nagykán átvette a hatalmat Kína felett is, így a Szung-dinasztia bukása után megalapította a Jüan-dinasztiát. A csatát megörökíti a Szung könyv, ami a Kína történetét feldolgozó Huszonnégy történeti mű 20. könyve.

Előzmények

[szerkesztés]

A trónharc lezárultával újra terjeszkedő Mongol Birodalom egy nagyobb támadására 1265-ben került sor, amikor Kubiláj Szecsuanban vereséget mért a Szung csapatokra és 147 hajót is zsákmányolt tőlük.[1]

A Szung-dinasztia kormányzata, felismerve a halálos veszélyt, nagy erőfeszítéseket tett védelmi képességeinek növelésére. Csia Sze-tao kancellár reformokat vezetett be a korrupció ellen, és nagyobb áldozatokat követelt a vagyonosoktól is a védekezés céljaira.[2] Ez elégedetlenséget okozott az uralkodó osztályon belül, amit Kubiláj kihasznált a maga javára. 1264-ben már megalapította a maga dinasztiáját Jüan (kínaiul „ősi”) néven a mai Peking helyén lévő Tatu városában, és kínai tanácsadókkal vette körül magát.[3] Földet és vagyont adományozott a Szung-dinasztia dezertőreinek, foglyokat bocsátott szabadon és más gesztusokat tett.[4]

Kubiláj erői 1268-tól 1273-ig ostromolták Hsziangjang erőd-városát a Han folyó partján, amely az utolsó nagyobb akadály volt a Jangce termékeny völgye felé vezető útjukban.[5] A Szung erői többször is megpróbálták megtörni a blokádot, de mindannyiszor véres vereséget szenvedtek Kubiláj „nemzetközi” csapataitól, amelyek nagyrészt kínaiakból, emellett dzsürcsikből, koreaiakból, ujgurokból, mongolokból, közel-keleti muzulmánokból álltak.[6] A sikeres ostrom után Kubiláj a kínai Si Tien-cö tábornokra és Baján mongol hadvezérre bízta csapatainak irányítását, de Si Tien-cö meghalt már 1275-ben. Ekkor Baján egy 200 000 fős, nagyrészt kínaiakból álló sereget kapott a Szung elleni támadásra.[7]

1275 márciusában Baján csapatai legyőzték Csia Sze-tao kancellár 130 000 fős seregét.[8] 1276-ra a Jüan hadsereg meghódította a Szung csaknem teljes területét, beleértve a fővárost, Hangcsout is.[9] Hszie anyacsászárnő (1208–1282) hiába próbált tárgyalni Bayannal, meg kellett adnia magát.[10] Kubiláj ennek nyomán megtiltotta a további fosztogatást és hercegi címet adományozott a gyermek Kung császárnak, akit azonban végül Tibetbe száműztek és ott 1296-tól szerzetes lett.[11] Az udvar egy része a császár két testvérével a tengerpartra menekült és ott szervezte meg az ellenállást.[12]

A csata

[szerkesztés]

A kínai hadihajók egy része, kb. ezer a kikötő öble előtt össze lett láncolva, védve a bejáratot egyúttal megakadályozva a szökéseket. A mongolok gyújtóhajókat irányoztak a formációnak, de a kínaiak erre felkészülve sárral kenték be őket. Ekkor a mongol erők a kínai hadat a tenger és szárazföld felől is blokád alá vették, ami már sikerrel járt, ugyanis hamar kimerült a hatalmas sereg készlete, tengervízre és szárított eledelre fanyalodtak, ami legyengítette őket. A mongolok nem ágyúztak, mert a vezér nem akarta a láncgyűrűt felbontani, ami a kínai hajók manőverezését nagyban megkönnyítette volna. Ehelyett a négy égtáj szerint szétosztotta a hadát, majd megtévesztésként egy kisebb támadás után mulatozást imitáló zenét játszottak, hogy a kínaiak éberségét elaltassák.

Ezután délben középen ismét egy kisebb támadásnak látszó csapást indítottak, ám a fedélzeten nagyszámú íjász rejtőzött. Kellő közelségbe érve lenyilazták az őrséget, akik nem voltak felkészülve egy nagy erejű támadásra. Hét hajót rögtön el tudtak foglalni, a fedélzetet birtokba véve ellehetetlenítették a hajók mozgatását. A koncentrált mongol támadás könnyedén felőrölte a legyengült kínai védelmet. A kialakult zűrzavarban nem volt lehetséges a kínai haderőt irányítani, a mongolok a katonai hajók után a szolgák és hivatalnokok mészárlásába kezdtek. A mongolok a védőgyűrűt megbontva a kínai vezérkar ellen támadtak, a hivatalnokok hajóin áttörve. A Kínai vezetés a helyzetet látva egy tucat hajót eloldozva, a legjobb harcosokat összegyűjtve próbált elmenekülni. A menekülés meghiúsulásakor a kínai miniszterelnök a gyermek örökössel a vízbe vetette magát, amit sok vezetője követett. Feljegyzések szerint a csata után százezernyi holttest lebegett a tengeren.

Jelentősége

[szerkesztés]

Kubiláj kán Kína történetének első külföldi uralkodójaként,[13] a mongol Jüan-dinasztia alapítójaként egyesítette uralma alatt a tulajdonképpeni Kínát, Mongóliát, Tibetet, Mandzsúriát, Koreát.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Rossabi 1988 82. oldal
  2. Rossabi 1988 81-82. oldal
  3. Ebrey 1999 240. oldal
  4. Rossabi 1988 81. oldal
  5. Rossabi 1988 82-87. oldal
  6. Rossabi 1988 83. oldal
  7. Ebrey 1999 240. oldal
  8. Rossabi 1988 88. oldal
  9. Needham 1986 I. kötet 139. oldal
  10. Rossabi 1988 89-90. oldal
  11. Rossabi 1988 90. oldal
  12. Rossabi 1988 94. oldal
  13. Gascoigne 1974 156. oldal

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]