Ugrás a tartalomhoz

Jürgen Habermas

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jürgen Habermas
Született1929. június 18. (95 éves)[1][2][3][4][5]
Düsseldorf
Állampolgárságanémet[6][7]
HázastársaUte Habermas-Wesselhoeft[8][7]
Gyermekei
  • Rebekka Habermas
  • Tilmann Habermas
SzüleiErnst Habermas
Foglalkozása
  • szociológus
  • filozófus
  • egyetemi oktató
Iskolái
Kitüntetései
  • Hegel Prize (1973)
  • Sigmund Freud-díj (1976)[9]
  • Theodor W. Adorno-díj (1980)
  • American Academy of Arts and Sciences tiszteleti tagja (1984)[10]
  • Wilhelm Leuschner Medal (1985)
  • Geschwister-Scholl-Preis (1985)[11]
  • Gottfried Wilhelm Leibniz-díj (1986)
  • Fellow of the British Academy (1994)[12]
  • Karl Jaspers-díj (1995)
  • honorary doctor of Paris 8 University (1997. február 7., 1997)[13][14]
  • Theodor Heuss-díj (1999)[15]
  • Helmholtz-érem (2000)
  • A német könyvszakma békedíja (2001)[16]
  • a Madridi Complutense Egyetem díszdoktora (2001)
  • Princess of Asturias Award for Social Sciences (2003)[17][18]
  • Kyoto Prize in Arts and Philosophy (2004)[19]
  • Holberg International Memorial Prize (2005)[20]
  • State Prize of North Rhine-Westphalia (2006)[21][22]
  • Viktor Frankl Award (2011)[23]
  • Heinrich Heine-díj (Düsseldorf) (2012)[24]
  • Erasmus-díj (2013)[25]
  • Az Értelem Prizmája (2013)[26]
  • Kluge Prize (2015)[27]
  • The Franco-German Prize for Journalism (2018)[28]
  • A művészetek és a tudományok érdemrendje (2022)
Jürgen Habermas aláírása
Jürgen Habermas aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Jürgen Habermas témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Jürgen Habermas (Düsseldorf, 1929. június 18. –) német filozófus és szociológus.

Élete

[szerkesztés]

1929. június 18-án született Düsseldorfban. Nagyapja református lelkész, apja a helyi ipari és kereskedelmi kamara igazgatója volt. 1949–1954 között filozófiát, történelmet, szociológiát, pszichológiát tanult Göttingenben és Bonnban. 1954-ben diplomázott, diplomamunkája Friedrich Schellingről szól. 1955–1959 között kutatóként dolgozik a frankfurti Társadalomkutatási Intézetben, Adorno asszisztenseként. 1961-ben megjelent Student und Politik címmel a frankfurti egyetem diákjainak politikai hozzáállását vizsgáló kutatásaik eredménye. 1961–1964 között a Heidelbergi Egyetemen, majd 1964–1971 között a Frankfurti Egyetemen oktatott. 1971–1981 között a Max Planck Intézet igazgatójaként dolgozott. 1981-ben vendégtanár a Berkeley-i Kalifornia Egyetemen. Megjelent „magnum opus”-a, A kommunikatív cselekvés elmélete című munkája. 1982-ben a frankfurti Goethe Egyetem filozófiaprofesszorának nevezik ki, asszisztense Axel Honneth. 1983–1994 között ismét Frankfurtban tanított, és innen ment nyugdíjba. 2013-ban az Erasmus-díjjal tüntették ki.

Értékelése

[szerkesztés]

Habermast gyakran a frankfurti iskolához sorolják, diákjai pedig az 1960-as évek végén a kritikai szociológiához kapcsolják. Önmagát szociológusnak tartja, még ha alapvetően filozófiát tanult is. Az akkori konzervatív, antikommunista és antimarxista Nyugat-Németországban marxista szociológusnak vallja magát, és megpróbálja igazolni, hogy lehetséges a marxizmus tanulmányozása egyetemi keretek között.

Mint Marxot, őt is foglalkoztatja a kapitalizmus válsága, azonban más megközelítésben: a haladó kapitalizmus izgatja.

Jürgen Habermas vezette be az 1968-as baloldali diákmozgalommal szemben a Linksfaschismus (magyarul baloldali fasizmus) fogalmat.

Habermast Marxnál is jobban befolyásolta Max Weber.

Munkássága

[szerkesztés]

Habermas elméletének egyik legközéppontibb fogalma a kommunikáció, amelyen azt az interszubjektív és kultúraközi folyamatot érti, amely lehetővé teszi az emberek közötti együttélést, s megvalósítja ezen együttélés módjának állandó változását.

Minden kommunikáció viszont közös szimbólumértelmezést és értelmezési keretet, tehát szociológiai értelemben vett közös kultúrát (illetve különböző kultúrák közösségét) előfeltételez. Az így felfogott kultúra szabja meg a társadalmanként különböző tudáskészletet, megadja a bennük érvényes „legitim rend” típusát, sajátos szocializáció segítségével formálja a kommunikációban résztvevők kompetenciájának típusát.

A társadalmi formációk Habermas által kidolgozott evolúciós sora analitikusan írja le a társadalmi rend egyik típusának a másikkal való felváltását.

A kritikai elmélet felszabadító funkciója a szociális változás mostani szakaszában abban ismerhető fel, hogy feltárja és meghaladja azokat a modern társadalomban érvényesülő szabályozásokat és szabályozásrendszereket, amelyek egyes csoportok és szociális kategóriák érdekében gátolják valamennyi, alapvetően egyenlő jogú ember szabad kommunikációját.

Ezzel a gondolattal Habermas nagy szolgálatot tesz, mert egy sajátos nézőpontból így jobban megérthetők bizonyos fontos szociológiai kérdésfelvetések. Amikor Habermas a cselekvéskoordináció további (közgazdasági) mechanizmusaival egészíti ki a cselekvéselméleti felfogást, arra utal, hogy konkrét jelenségek magyarázatához a szociológia alapparadigmáján kívül más tudományágak paradigmáit is fel kell használni. Ugyanerre példa a pszichoanalízis beépítése a „szubjektum kritikai elméletébe” – ezúttal a lélektani látószög figyelembevételéről van szó.

A torzítatlan kommunikáció gondolatának formájában jelentkező nyelvelmélet szociológián kívüli kiegészítés a szociológiai elmélethez, a liberális és a késő kapitalizmus rendszeres értelmezése pedig rendkívül világosan mutatja, miként vezetnek gazdasági tényezők szociális elrendeződésekhez, de azt is, hogyan hat a szociális rend a gazdasági rendszerre.

Magyarul

[szerkesztés]
  • A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása. Vizsgálódások a polgári társadalom egy kategóriájával kapcsolatban; ford. Endreffy Zoltán, utószó Papp Zsolt; Gondolat, Budapest, 1971 (Társadalomtudományi könyvtár)
  • Tudományosított politika és közvélemény; ford. Terts István; Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Budapest, 1980
  • A történelmi materializmus rekonstrukciójának kérdéseihez; ford. Félix Pál, bev. Papp Zsolt; Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Budapest, 1982 (Tanfolyamok. Tömegkommunikációs Kutatóközpont)
  • A kommunikatív cselekvés elmélete; összefoglalások Némedi Dénes, Somlai Péter, vál. Rényi Ágnes, Somlai Péter, ford. Felkai Gábor, Király Edit; röv. kiad.; ELTE, Budapest, 1985
  • A posztmodern állapot. Jürgen Habermas, Jean-François Lyotard, Richard Rorty tanulmányai; összeáll. Bujalos István, ford. Angyalosi Gergely et al.; Századvég, Budapest, 1993 (Horror metaphysicae)
  • A társadalomtudományok logikája (ford. Adamik Lajos, Bacsó Béla, Kiss Endre, Mesterházi Miklós, Némedi Dénes, Vajda Mihály), Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 1994 (Mesteriskola), ISBN 9637978526
  • Válogatott tanulmányok (összeáll. Felkai Gábor, ford. Adamik Lajos, Bendl Júlia, Felkai Gábor), Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 1994 (Kísértések), ISBN 963797847X
  • Kommunikatív etika. A demokratikus vitákban kiérlelődő konszenzus és társadalmi integráció politikai-filozófiai elmélete; vál., ford., előszó Felkai Gábor; Miskolci Egyetem, Miskolc, 1995 (Politológiai füzetek)
  • Filozófiai diskurzus a modernségről. Tizenkét előadás; ford. Nyizsnyánszki Ferenc, Zoltai Dénes; Helikon, Budapest, 1998 (Helikon universitas. Filozófia)
  • Megismerés és érdek; ford. Weiss János; Jelenkor, Pécs, 2005
  • A posztnemzeti állapot. Politikai esszék; ford. Ruzsacz István; L'Harmattan–Zsigmond Király Főiskola, Budapest, 2006 (Varietas Europaea)
  • Jürgen Habermas–Joseph Ratzinger: A szabadelvű állam morális alapjai. A szekularizálódás dialektikája az észről és vallásról; előszó Florian Schuller, ford. Horváth Károly; Barankovics István Alapítvány, Budapest, 2007
  • A kommunikatív cselekvés elmélete; ford. Király Edit, Berényi Gábor, Felkai Gábor, Ábrahám Zoltán, utószó Felkai Gábor; Gondolat, Budapest, 2011 (Társadalomelmélet – kommunikációtudomány. A kommunikációkutatás klasszikusai)
  • Esszé Európa alkotmányáról (ford. Papp Zoltán), Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 2012 (Mesteriskola), ISBN 9789639777194

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. augusztus 13.)
  2. ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Хабермас Юрген, 2015. szeptember 28.
  3. ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ LIBRIS. Svéd Nemzeti Könyvtár, 2018. március 26. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
  7. ↑ a b a Német Nemzeti Könyvtár katalógusa (német nyelven). (Hozzáférés: 2024. július 10.)
  8. ↑ a Német Nemzeti Könyvtár katalógusa (német nyelven). (Hozzáférés: 2020. június 10.)
  9. ↑ https://www.deutscheakademie.de/de/auszeichnungen/sigmund-freud-preis/juergen-habermas, 2021. december 14.
  10. ↑ https://www.amacad.org/person/jurgen-habermas, 2021. december 14.
  11. ↑ https://geschwister-scholl-preis.de/preistraegerinnen/1985/, 2021. december 14.
  12. ↑ https://www.thebritishacademy.ac.uk/fellows/jurgen-habermas-FBA/, 2021. december 14.
  13. ↑ Journal officiel de la République française (francia nyelven)
  14. ↑ 2024. június 24., https://www.univ-paris8.fr/Docteurs-honoris-causa
  15. ↑ Prof. Dr. Jürgen Habermas (német nyelven). Theodor Heuss foundation. (Hozzáférés: 2021. július 31.)
  16. ↑ Jürgen Habermas
  17. ↑ Habermas, Premio Príncipe de Asturias de Ciencias Sociales, 2003. május 14.
  18. ↑ Premio Príncipe de Asturias de Ciencias Sociales 2003. Princess of Asturias Foundation
  19. ↑ https://www.kyotoprize.org/en/laureates/jurgen_habermas/
  20. ↑ https://holbergprisen.no/en/holberg-prize/prize-winners/j-rgen-habermas, 2021. december 14.
  21. ↑ Staatspreis für Habermas, 2006. november 7.
  22. ↑ Staatspreis des Landes Nordrhein-Westfalen. Észak-Rajna-Vesztfália kormánya
  23. ↑ https://www.viktorfrankl.org/vf_preisD.html, 2021. december 14.
  24. ↑ Heine-Preis 2012 an Jürgen Habermas, 2012. szeptember 16.
  25. ↑ http://www.erasmusprijs.org/index.cfm?lang=nl&page=Prijswinnaars&mode=detail&itemID=5330269D-DF3E-1414-10DADFE41EDAC9A2
  26. ↑ Preisträger 2013 (német nyelven). (Hozzáférés: 2021. július 31.)
  27. ↑ https://www.loc.gov/item/n78093535/jurgen-habermas/, 2021. december 14.
  28. ↑ Jürgen Habermas erhält den Deutsch-Französischen Medienpreis für sein Lebenswerk. Deutsche Welle, 2018. július 4.

Források

[szerkesztés]
  • Felkai Gábor: Jürgen Habermas; Áron, Budapest, 1993 (Nagy gondolkodók)

További információk

[szerkesztés]
Fájl:Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Jürgen Habermas témában.
  • Csepeli György–Papp Zsolt–Pokol Béla: Modern polgári társadalomelméletek. Alfred Schütz, Jürgen Habermas, Talcott Parsons és Niklas Luhmann rendszere; Gondolat, Budapest, 1987
  • Nagy Pál: "Posztmodern" háromszögelési pontok: Lyotard, Habermas, Derrida; Magyar Műhely, Párizs–Bécs–Budapest, 1993 (Magyar Műhely Baráti Kör füzetek)
  • Manfred Frank: A megértés határai. Egy "rekonstruált" diskurzus Habermas és Lyotard között; ford., utószó Balogh István, Lyotard-idézetford., szerk. A. Gergely András; Jószöveg Műhely, Budapest, 1999 (Jószöveg könyvek)
  • Némedi Dénes: Társadalomelmélet – elmélettörténet. Tanulmányok; Új Mandátum, Budapest, 2000 (Nagyítás)
  • Jürgen Habermas, in: Szociológiaelmélet, Budapest, Osiris Kiadó, 2004, 307 old.
  • Szücs László Gergely: A kommunikatív hatalom és az emberi jogok. Jürgen Habermas politikai filozófiája a kilencvenes években; Gondolat, Budapest, 2015
  • Jürgen Habermas: War and Indignation. The West’s Red Line Dilemma (angol nyelven). Reset Dialogues on Civilizations (resetdoc.org), 2022. május 6. [2022. május 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. május 15.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Jürgen_Habermas&oldid=27288458”