Ugrás a tartalomhoz

Jörg Demus

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jörg Demus
Jörg Demus impresszáriójával, Manfred Jahnnal 2016-ban
Jörg Demus
impresszáriójával, Manfred Jahnnal 2016-ban
Életrajzi adatok
Születési névJörg Wolfgang Demus[1]
Született1928. december 2.[2][3][4][5][6]
Sankt Pölten[7]
Származásosztrák
Elhunyt2019. április 16. (90 évesen)[8][9][2][3][4]
Bécs
SírhelyBécs
SzüleiOtto Demus
Erika Budik
IskoláiBécsi Zene- és Előadóművészeti Egyetem (1940–1945)
Pályafutás
Műfajokversenymű, kamarazene, szólódarabok, dal
Aktív évek1943–2018
Hangszerzongora
Díjak
  • Robert Schumann Prize of the City of Zwickau (1986)
  • Jakob Prandtauer Prize (1970)
Tevékenység
KiadókDeutsche Grammophon, Marco Polo, Nuova Era
A Wikimédia Commons tartalmaz Jörg Demus témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Jörg Wolfgang Demus (Sankt Pölten, 1928. december 2.Bécs, 2019. április 16.) osztrák zongoraművész és zeneszerző. Nagyrabecsült művész volt szólistaként és kamarazenészként, valamint dalestek kísérőjeként. Gyüjtője és szakértője volt a régi billentyűs hangszereknek, kollekciójából múzeumot hozott létre.

Élete

[szerkesztés]

Édesapja Otto Demus (1902–1990) művészettörténész, édesanyja Erika Demus (szül. Budik, 1896–1975) hegedűművész és -tanár volt. Bátyja, Klaus Demus (1927–) követte apjuk foglalkozását, de költőként is ismert.

Hatévesen kezdett zongorázni tanulni, öt évvel később lett a bécsi zeneakadémia növendéke. Tanárai: Walter Kerschbaumer (zongora), Karl Walter (orgona), Joseph Marx (zeneszerzés), Hans Swarowsky és Josef Krips (karmesterképző) voltak. Még akadémiai növendékként, 1943-ban debütált a Gesellschaft der Musikfreunde Brahms-termében. Végbizonyítványát 1945-ben szerezte meg. Több zongoraverseny első helyezettje volt, 1947-ben a második világháború utáni első bécsié, 1956-ban a rangos bolzanói Ferruccio Busoni-versenyé. Az 1950-es években Arturo Benedetti Michelangeli, Edwin Fischer, Walter Gieseking, Wilhelm Kempff és Yves Nat mesterkurzusain vett részt.

1950-ben indult nemzetközi karrierje egy-egy londoni és zürichi koncerttel. A következő évben Dél-Amerikában turnézott. Nagy siker volt bemutatkozása Párizsban 1953-ban. Az 1956-ban megnyert Busoni-verseny óta a világ élvonalbeli pianistái közé számított. Szólistaként, kamarazenészként, versenyművek megszólaltatójaként, dalestek kísérőjeként (pl. Dietrich Fischer-Dieskauval, Elisabeth Schwarzkopffal) egyaránt ismert volt. Évadonként mintegy százötven koncertet adott. Rendszeresen tartott mesterkurzusokat Európában, az Egyesült Államokban, Japánban, Kínában. Pályafutása 60. évfordulóját egykori debütálása helyén, a bécsi Brahms-teremben adott koncerttel ünnepelte 2013. március 20-án. Utoljára a linzi Brucknerfesten, 90. születésnapja előtt lépett fel Paul Badura-Skodával, akivel együtt indult pályája a második világháború után.

Jelentős gyűjteményre tett szert régi billentyűs hangszerekből. Ezek bemutatására hozta létre a Weyregg am Attersee-i Gahbergen a Museo Cristoforit.

Több elméleti művet írt a zongorajátékról. Zeneszerzőként néhány konzervatív stílusú művet alkotott. Közreadta Johannes Brahms, Frédéric Chopin, Joseph Haydn műveit.

Dijai, elismerései

[szerkesztés]
  • 1956 — Premio Busoni
  • 1970 — Sankt Pölten Város Jakob Prandtauer Tudományos és Művészeti Díja
  • 1977 — a Bécsi Beethoven Társaság Beethoven-gyűrűje
  • 1978 — a Wiener Mozartgemeinde Mozart-érme
  • 1981 — az Amhersti Egyetem díszdoktora
  • 1986 — Zwickau város Robert Schumann-díja
  • 2000 — Österreichisches Ehrenkreuz für Wissenschaft und Kunst, 1. osztály
  • 2006 — a Francia Köztársaság Becsületrendjének lovagja

Diszkográfia

[szerkesztés]
  • Franz Schubert: Téli utazás Dietrich Fischer-Dieskau (bariton) Deutsche Grammophon 447 421-2
  • Joseph Haydn: Dalok Elly Ameling (szoprán) (1980) Philips 420 217-2
  • Johannes Brahms: A szép Magelone Andreas Schmidt (bariton) (1988) Deutsche Grammophon 427 334-2
  • Robert Schumann összes zongoraműve (1989) Nuova Era NE 7353 és Documents 231752
  • Demus, Jörg: Gordonka–zongora művek Maria Kliegel (gordonka), Jörg Demus (zongora) (2000) Marco Polo 8.225036
  • Demus, Jörg: Fuvola–zongora művek Patrick Gallois (fuvola), Jörg Demus (zongora) (2006) Saphir Productions LVC 1041
  • Franz Schubert: Négykezes zongoradarabok. Paul Badura-Skoda, Jörg Demus (zongora) (élő felvétel, Bécs, 1978, Párizs, 2007) Gramola GRAM 99175
  • Jörg Demus - Anniversary Box (2019) Documents 234493 [21 CD-n Debussy és Schumann összes, J. S. Bach válogatott billentyűs műve]

Könyvei, publikációi

[szerkesztés]
  • Dietrich Fischer-Dieskau. Berlin, 1966. Rembrandt.
  • Abenteuer der Interpretation. Wiesbaden, 1967, 1970, 1976. Brockhaus.
  • Die Klaviersonaten von Ludwig van Beethoven. (Paul Badura-Skodával) Wiesbaden, 1970. Brockhaus. (Franciául: Les sonates pour piano de Ludwig van Beethoven. Ford. Jean Malignon. Párizs, 1981. Lattès.)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a Kongresszusi Könyvtár katalógusa
  2. a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b BnF-források (francia nyelven)
  4. a b Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia
  5. Musicalics (francia, holland, angol, német, olasz és spanyol nyelven)
  6. Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 15.)
  8. Der Standard (német nyelven), 2019. április 17. (Hozzáférés: 2019. április 19.)
  9. Kurier (német nyelven), 2019. április 17. (Hozzáférés: 2019. április 19.)

Források

[szerkesztés]
  • Brockhaus Riemann zenei lexikon. Szerk. Carl Dahlhaus és Hans Heinrich Eggebrecht. A magyar kiad. szerk. Boronkai Antal. Budapest, 1983. Zeneműkiadó. I. köt. 421. l. ISBN 9633304741
  • Demus, Familie = Œsterreichisches Musiklexikon online (Hozzáférés: 2019. május 1.)
  • Mit Bach fing alles an. Pianist Jörg Demus gestorben = br.klassik.de 2019. április 17. (Hozzáférés: 2019. május 3.)
  • Életrajza a bach-cantatas.com-on (Hozzáférés: 2019. május 1.)
  • Életrajza Manfred Jahn ügynöksége oldalán (Hozzáférés: 2019. április 28.)
  • Életrajza[halott link] a Ferruccio Busoni Nemzetközi Zongoraverseny oldalán (Hozzáférés: 2019. április 28.)