Jávori István (sportvezető)

	Jávori István
	Jávori István portréja
	A Kazincbarcikai Vegyész Sport Egyesület kézilabda szakosztályvezetője
Született	1922. augusztus 2.; Tornanádaska
Elhunyt	1978. december 15. (56 évesen); Kazincbarcika
Párt	Magyar Szocialista Munkáspárt; Magyar Dolgozók Pártja;
Házastársa	Káplár Mária
Foglalkozás	anyaggazdálkodási csoportvezető
	Jávori István aláírása
	A Wikimédia Commons tartalmaz Jávori István témájú médiaállományokat.

Ez a szócikk a sportvezetőről szól. Hasonló címmel lásd még: Jávori István (egyértelműsítő lap).

Jávori István, egyes helyeken Jávory István (Tornanádaska, 1922. augusztus 2. – Kazincbarcika, 1978. december 15.) sportvezető, aki Kazincbarcika sportéletében 1969-től 1978-ig több területen is tevékenykedett. Ő volt a Kazincbarcikai Vegyész Sport Egyesület kézilabda szakosztályának vezetője, később a Városi Kézilabda Szakszövetség elnöke. 1977-ben a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Tanács VB Testnevelési és Sporthivatala megbízta a megye Kézilabda Szövetségében az utánpótlás bizottsági elnök feladataival.

Élete

Jávori István 1922. augusztus 2-án született Jancsik István néven az Abaúj megyei Tornanádaskán. Édesapja, a szegényparaszti családból származó Jancsik József (1893–1970) mozdonyfűtőként dolgozott a MÁV-nál. Édesanyja, Miskovics Mária (1890–1971) volt, aki bányász családból származott, háztartásbeliként hat gyermeket nevelt. 1930-ban Jancsik Józsefet Miskolcra helyezték a MÁV ottani fűtőházához, ezért a család is a borsodi megyeszékhelyre költözött. Jávori István hat elemi és négy polgári iskolát végzett, ez utóbbit a Miskolci I. Sz. Állami Polgári Fiúiskolában (1935-1939). Közben 1936-ban a Magyar Királyi Belügyminisztérium engedélyével a családnevüket Jávorira változtatták. 17 évesen dolgozni kezdett: fűszerüzletben, a MÁV pályafenntartásán, 1941-től Miskolc városánál írnokként.

1943. október 4-én tényleges katonai szolgálatra vonult a Szolnoki repülőtér Parancsnokságához, mint újonc. A vadászrepülő századnál 1944 októberéig szolgált,^[1] majd Budapestre, a Mátyásföldi repülőtérre^[2] került, végül a Dunántúlra, Sömjénmihályfára.

1945 márciusában katonai egységét áttelepítették Németországba, ahol május 1-jén hadifogságba esett. 1945. október 24-én megszökött az amerikai hadifogolytáborból, és hosszú, viszontagságos út után – Olaszországon és Ausztrián keresztül – 1947 júliusában tért haza társaival Magyarországra.

1947-től 1962-ig a Dimávagnál (a Diósgyőri Gépgyárban) dolgozott segédmunkásként, majd raktárvezető, anyagbeszerző, végül a Melegüzem anyagbeszerzésének a vezetője lett. 1947-től tagja lett a Magyar Dolgozók Pártjának, majd 1978-ig a jogutódnak, az MSZMP-nek. 1949. augusztus 20-án megházasodott, feleségül vette Káplár Máriát (1928-1981), aki akkor a Diósgyőri Nehézszerszámgyár Titkos ügykezelésének a vezetője volt. 1952-ben felesége nővérének a fiát – Jávori (Franczia) Györgyöt – örökbe fogadták. Jávori István 1952-től tíz évig a Miskolci Járásbíróság népi ülnöke volt. 1955-től 1959-ig a Dolgozók Állami Közgazdasági Technikumában képesített könyvelőnek, vállalati tervezőnek és statisztikusnak tanult. 1960. szeptember 20-án gyermeke született, Jávori István József.

1962. április 29-től a Berentei Vegyi Művekben dolgozott tovább anyagbeszerzőként, ez év júniusában a családjával Kazincbarcikára költözött. A Borsodi Vegyi Kombinátban raktárgazdálkodási vezető, majd anyaggazdálkodási csoportvezető, 1972-től anyagtervező, statisztikus és elemző volt.

Külső munkatársa volt az Észak-Magyarország napilapnak,^[3] de cikkei jelentek meg a Kézilabdázás^[4] folyóiratban is.

Ekkoriban tagja volt a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Népi Ellenőrzési Bizottságnak is.

Munkahelye 1975 nyarán megváltozott, a Borsodi Vegyi Kombinátból (ahol több mint 12 évet töltött el) a kazincbarcikai Városgazdálkodási Vállalat anyagbeszerzési osztályára került, itt 1978. december 15-ig, haláláig dolgozott.

Sportvezető

A Kazincbarcikai Vegyész Sportegyesület (KVSE) jelvénye

1969-ben kapcsolódott be a fiatal város sportéletébe. A Kazincbarcikai Vegyész Sport Egyesület kézilabda szakosztályának a vezetésével bízták meg. Ezt a feladatát ingyen, társadalmi munkában végezte.

Maksó Sándor a Kazincbarcika sporttörténete (1920-1992) című könyvében ezt írta róla és a korszakról:

A sportág lelkes híve, Jávory István szakosztályvezető, aki munkahelyi elfoglaltságát követően minden szabadidejében a kézilabdázás gondjait igyekezett megoldani, a működtetés minőségi körülményeit erősíteni.

– 64. oldal

A KVSE Sportkombinát átadásával, az itt létesített 3 salakos kézilabdapálya üzemeltetésével szilárd bázis alakult ki. Az egyik pálya világítóberendezéssel ellátva nemzetközi és esti mérkőzések lebonyolítására, nagy létszámú közönség fogadására alkalmas kiképzésével országosan is ismertté vált.

– 68. oldal

A későbbiekben a KVSE elnökségi tagja és a Városi Kézilabda Szakszövetség elnöke lett, 1973-tól kézilabda játékvezetőként is tevékenykedett.

Nevéhez fűződött az 1970-es években az Újvárosi Általános Iskola tornatermében rendezett térségi Kézilabda Téli Teremtornák megszervezése, lebonyolításának irányítása is.

1977-ben a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Tanács VB Testnevelési és Sporthivatala megbízta a megye Kézilabda Szövetségében az utánpótlás bizottságának elnöki feladataival.

Emlékezete

Az 1980-as évek elején ifjúsági kézilabda emléktornát rendeztek a tiszteletére Kazincbarcikán.
2022-ben a Sportlegendák relikviái kiállításon a kazincbarcikai kézilabda szakosztály megalapítójaként említették.
2023-ban a Sportlegendák képekben kiállításon részletesen megemlékeztek a tevékenységéről.

Jegyzetek

↑ A szolnoki repülőtér története
↑ 1944 október 8-án a szolnoki repülőtéren a magyar alakulatok közül valószínűleg csak az 1. Vitéz Horthy István Vadászrepülő Osztály és a 4. Önálló repülőgép Javító Műhely kisebb egységei állomásoztak. Ezen a napon ürítették ki a repülőteret, a műszaki és a hajózó személyzet Mátyásföldre települt át.
↑ Párosversenyben a diósgyőri rúgóüzem és kerékpárüzem Észak-Magyarország, 1952. november 1. (VIII. évfolyam 257. szám) 1. oldal
↑ Kézilabdázás Kazincbarcikán - Jávory István cikke a Kézilabdázás folyóirat, 1974/1. számának 17. oldalán

Források

93 éve született Jávori István, a barcikai kézisek egyik irányítója Barcikai Históriás, 2015. január 15.
90 éve született Jávori István OPONT hírportál, 2012. augusztus 2.
Maksó Sándor: Kazincbarcika sporttörténete (1920–1992) D&H&K Bt., Kazincbarcika, 1993 ISBN 9630435012

További információk

„Olyanok voltunk, mint egy család” – kézis lányok emlékei a sportról, a csapatról, az összetartásról Barcikai Históriás, 2017. szeptember 11.
100 éve született Jávori István Barcikai Históriás, 2022. július 25.
Jávori István – Nemzeti névtér

Sportportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] A szolnoki repülőtér története

[2] 1944 október 8-án a szolnoki repülőtéren a magyar alakulatok közül valószínűleg csak az 1. Vitéz Horthy István Vadászrepülő Osztály és a 4. Önálló repülőgép Javító Műhely kisebb egységei állomásoztak. Ezen a napon ürítették ki a repülőteret, a műszaki és a hajózó személyzet Mátyásföldre települt át.

[3] Párosversenyben a diósgyőri rúgóüzem és kerékpárüzem Észak-Magyarország, 1952. november 1. (VIII. évfolyam 257. szám) 1. oldal

[4] Kézilabdázás Kazincbarcikán - Jávory István cikke a Kézilabdázás folyóirat, 1974/1. számának 17. oldalán

[1]

[2]

[3]

[4]

Jávori István

Jávori István portréja
A Kazincbarcikai Vegyész Sport Egyesület kézilabda szakosztályvezetője

Született	1922. augusztus 2. Tornanádaska
Elhunyt	1978. december 15. (56 évesen) Kazincbarcika
Párt	Magyar Szocialista Munkáspárt Magyar Dolgozók Pártja

Házastársa	Káplár Mária
Foglalkozás	anyaggazdálkodási csoportvezető



Jávori István aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Jávori István témájú médiaállományokat.