Ugrás a tartalomhoz

Jánosy István

Linkek hozzáadása
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jánosy István
A Szép versek antológiában megjelent portréinak egyike Csigó László felvétele
A Szép versek antológiában megjelent portréinak egyike
Csigó László felvétele
Született1919. május 18.
Besztercebánya
Elhunyt2006. augusztus 19. (87 évesen)
Gyenesdiás
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Kitüntetései

Jánosy István (Besztercebánya, 1919. május 18. – Gyenesdiás, 2006. augusztus 19.) magyar író, költő, műfordító, pedagógus, evangélikus lelkész.

Élete

[szerkesztés]

Szülei Jánossy István és Hugyecz Jolán voltak. A Fasori Gimnáziumban tanult. 1937-ben kitüntetéssel érettségizett, majd beiratkozott a pécsi székhelyű Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem soproni evangélikus teológiai karára, egy félév múlva pedig a Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem görög–latin–pszichológia szakára. Az egyetem elvégzését követően 1942-től folytatta evangélikus teológiai tanulmányait, majd 1944-ben – tudományegyetemi vizsgáinak beszámítását követően – eredményes zárószigorlatot tett és teológiai diplomát szerzett.

1944. június 13-án Budapesten avatták lelkésszé Dr. Raffay Sándor püspök, Kemény Lajos és Wolf (utóbb Ordass) Lajos esperesek szolgálatával. A lelkészavatásra Archiválva 2021. március 12-i dátummal a Wayback Machine-ben – Dr. Raffai Sándor püspök betegsége miatt – a Bányai Evangélikus Egyházkerület Esterházy (jelenleg Puskin) utcai székházában került sor. Segédlelkészi működését a Deák téri evangélikus egyházközségben az angyalföldi lelkészi körzetben kezdte meg. Magyarország 1944. évi német megszállása idején Rimár Jenő angyalföldi parókus lelkésszel együtt szerepet vállalt az üldözöttek megmentésében. Akkori tevékenységükről a HÍD Evangélikus Missziói Magazinban „Egész héten folytak a keresztelések”,[1] valamint a Lelkipásztor folyóiratban a „Jézus az utolsó szalmaszál” című írások szólnak.

1945-től a Fasori Evangélikus Gimnáziumban folytatta tevékenységét, ahol latin és görög nyelvet tanított. Első kötete 1948-ban jelent meg. Az egyházi iskolák államosítását követően 1948 és 1953 között általános iskolai tanár volt, közben elvégezte az orosznyelv-tanári tanfolyamot, és több más tantárgy mellett orosz nyelvet is tanított. A Diakónia majd a Credo evangélikus folyóiratok szerkesztőbizottsági tagja volt. 1954-ben tanári munkáját befejezte és a szabadfoglalkozású írói, műfordítói pályát választotta.

Az 1956-os forradalomhoz kapcsolódó tevékenysége a Kabdebó Lóránt irodalomtörténésszel folytatott beszélgetései alapján rekonstruálható. Kivételes személyes bátorságra vall, hogy a forradalom előtt kiadásra összeállított és 1958-ban megjelent „Rákóczi ifjúsága” versfüzérébe utóbb, a lektor figyelmét kijátszva két – a forradalmi ifjúságra és Nagy Imre szerepvállalására vonatkozó – verset helyezett el. Az eseményeket az „Emlékünk századokig szívükbe vésve vezérli őket új csodatevésre”[2] című írás foglalja össze.

2006. augusztus 19-én Gyenesdiáson halt meg, hamvai 2021-ig gyenesdiási házának falában kerültek elhelyezésre.

Életútjának emlékezete

[szerkesztés]

Kabdebó Lóránt irodalomtörténész a Jánosy Istvánnal folytatott életútbeszélgetéseket a szombathelyi Életünk Kiadó gondozásában 1995-ben kiadott monográfiájában jelentette meg.[3] Az életpályát a költő születésének 100. évfordulójához kapcsolódóan Zsugyel János ismertette a Lelkipásztor folyóiratban[4] foglalta össze.

Halálának 15. évfordulójára Gyenesdiás díszsírhelyet adományozott részére a település temetőjében, urnáját felesége hamvaival együtt ide helyezték át. Az ez alkalommal tartott rendezvényen a Magyar Írószövetség nevében Baán Tibor költő beszéde, valamint a távollévő Ferencz Győző irodalomtörténész, költő megemlékezése hangzott el. Az eseményről az Evangélikus Élet magazin tudósított.[5]

A Magyarországi Evangélikus Egyház székházának Esterházy Péter és Gitta Könyvtárában 2022. április 20-án emlékestet rendeztek, melynek keretében Fabiny Tamás püspök ismertette Jánosy István egyházi kötődését, valamint Ferencz Győző irodalomtörténész méltatta a költő életművét.[6]

Baán Tibor költő Jánosy István gyenesdiási díszsírhely avatásán 2021. augusztus 21.-én

Művei

[szerkesztés]
  • Prometheus (vers, 1948)
  • Rákóczi ifjúsága (vers, 1958)
  • Az örök béke álmai (vers, 1960)
  • Kukoricaistennő (vers, 1970)
  • A kővendég (vers, 1977)
  • Az álmok kútja végtelen (vers, 1980)
  • Útjelző fények (vers, 1983)
  • A nagy kaszás (vers, 1985)
  • Élmények és emlékezések (tanulmányok, 1987)
  • Távolodó arcok (próza, 1990)
  • Helyben járó Odüsszeusz (vers, 1993)
  • Arcok, lelkek, álmok, versek (tanulmányok, 1993)
  • Hallottad a szót? (tanulmányok, 1998)
  • Az elsüllyedt katedrális (vers, 1999)
  • Passiótragédia (dráma, 2001)
  • Összegyűjtött versek; Kortárs, Bp., 2004

Műfordításai

[szerkesztés]

Díjai, elismerései

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ HÍD Evangélikus Missziói Magazin 2021/2. (Hozzáférés: 2023. február 23.)
  2. ↑ Jánosy István 1956-as tevékenységének emlékei. [2023. február 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. február 23.)
  3. ↑ Kabdebó Lóránt: Jánosy István (Életünk könyvek) 
  4. ↑ Lelkipásztor Evangélikus teológiai szakfolyóirat 2021/7. szám. [2023. február 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. február 23.)
  5. ↑ „Síremlék az időt határtalanná tágító költőnek. Evangélikus Élet, 86. évfolyam : 35-36. szám 41. old.”. 
  6. ↑ A Magyarországi Evangélikus Egyház honlapja. (Hozzáférés: 2022. április 30.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Jánosy_István&oldid=27654552”