Ugrás a tartalomhoz

Nagy jácintara

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Jácintkék ara szócikkből átirányítva)
Nagy jácintara
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Papagájalakúak (Psittaciformes)
Öregcsalád: Papagájszerűek (Psittacoidea)
Család: Papagájfélék (Psittacidae)
Alcsalád: Araformák (Arinae)
Nemzetség: Ararokonúak (Arini)
Nem: Anodorhynchus
Faj: A. hyacinthinus
Tudományos név
Anodorhynchus hyacinthinus
Latham, 1790
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Nagy jácintara témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy jácintara témájú médiaállományokat és Nagy jácintara témájú kategóriát.

A nagy jácintara (Anodorhynchus hyacinthinus), korábban jácintkék ara, a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a papagájfélék (Psittacidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Előfordulása

[szerkesztés]

Élőhelye Dél-Amerika középső része. Elterjedési területébe beletartozik Brazília középső-déli részén Pará, Bahia, Minas Gerais[3] és Mato Grosso államok; Kelet-Bolívia és Paraguay északnyugati része. Természetes élőhelye az alföldi és folyók menti erdők, mocsarak, szavannák.

Megjelenése

[szerkesztés]

Magassága 100 centiméter, testtömege 1500 gramm. A legnagyobb testű papagájfaj. Tollazatának alapszíne mély kobaltkék. Farkának alsó felülete sötétszürke. Jellemző rá a citromsárga szemgyűrű. Csőre fekete, az alsó csőrkávával határos csupasz bőrfelület citromsárga. A nemek hasonlóak.

Életmódja

[szerkesztés]

Rendkívül óvatos, igen ritkán látható madár. Ha teheti, elbújik az erdő sűrűjében. Általában párban vagy kisebb, maximum 20 példányt számláló csapatokban él. Röpte gyors és iránytartó, a csapatban repülés közben is jól látható a párok szoros együvétartozása. Hangja éles ararikoltás. Különböző magvak, gyümölcsök, bogyók teszik ki a táplálékát. Különösen kedveli a pálmadiófélék termését.

Szaporodása

[szerkesztés]

Többnyire az őszi hónapokban, faóriások odvaiban költ. Fészekalja 2-4 tojásból áll, amin 28-30 napig kotlik a tojó. A kirepülési idő nagyjából 3 hónap.

Tartása

[szerkesztés]

Szigorúan védett madár, így elvileg csak madárparkok és állatkertek tarthatják. A szigorú védelem ellenére élőhelyén még ma is sok egyedet befognak, melyeket illegálisan értékesítenek főleg magánszemélyeknek. A madarak igen értelmesek, hamar megszelídülnek. Több helyen szabadon is tartják, ha az éghajlat megfelelő.

Összehangolt tenyésztéssel próbálják meg megmenteni a fajt a teljes kipusztulástól. Európában az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége felügyelete alá tartozó Európai Veszélyeztetett Fajok Programja (EEP) keretében tenyésztik a faj egyedeit.

Magyarországon korábban csak a Fővárosi Állat- és Növénykertben lehetett jácintarát látni. Jó ideje azonban magánszemélyek tulajdonában is vannak jácintarák, és a Szegedi Vadasparkban és a Nyíregyházi Állatparkban is tartják a fajt.

Odúban költ
Csőrét és lábát is használja

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

Egyedszáma 4300 alatti lehet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján sebezhető fajként szerepel.[4]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2024. március 20.)
  2. Oláh György, Bankovics Attila (2022). „A papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez tartozó fajok magyar nevei”. Állattani Közlemények 107 (1-2), 109–174. o. DOI:10.20331/AllKoz.2022.107.1-2.5. 
  3. [1] Archiválva 2014. szeptember 10-i dátummal a Wayback Machine-benarara azul Archiválva 2014. szeptember 10-i dátummal a Wayback Machine-ben
  4. A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2024. március 20.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]