Ugrás a tartalomhoz

Izsák Andor

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Izsák Andor
Született1944. július 6. (80 éves)[1]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
HázastársaLux Erika
Foglalkozása
Kitüntetései
  • Stadtplakette Hannover (2016. június 16.)
  • Verdienstkreuz 1. Klasse des Verdienstordens der Bundesrepublik Deutschland (2021)
A Wikimédia Commons tartalmaz Izsák Andor témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Izsák Andor (jobbra) és Elli Jaffe, a Jeruzsálemi Nagyzsinagóga főzeneigazgatója 2013-ban, a Seligmann Villa nagytermében található orgona előtt.

Izsák Andor (Budapest, 1944. július 6.) magyar orgonista, zenetudós és karmester.[3]

Életpályája

[szerkesztés]

Izsák Andor ortodox zsidó családban született a budapesti gettóban. Szülei Izsák László (1905–1996) kereskedősegéd és Grünstein Izabella (1909–1990) voltak.[4] Korán felfedezték zenei tehetségét. Gyermekkorában a zenében talált vigasztalást az átélt szerencsétlenségek után. 13 éves korában került kapcsolatba a zsinagóga orgonájával és később a konzervatóriumban orgonálni tanult. Már hallgatóként többször lehetőséget kapott arra, hogy a budapesti Dohány utcai zsinagóga orgonáján játsszon.

1962-ben megalapította Loránd Mártonnal és Lisznyay Szabó Gáborral a Lewandowski Kórust, és először a holokauszt után újra életre hívta a zsinagógai kóruszenét. Sok éven keresztül oktatott a Bartók Béla Konzervatóriumban és a Fodor Zeneiskolában, kórus- és operavezetőként dolgozott, valamint alapítója volt a Music Information Center (MIC) magyar kirendeltségének, amelyen keresztül nemzetközi kapcsolatokat létesített. Ott találkozott leendő feleségével, Lux Erika zongoraművésszel, akivel 2013-ig együtt dolgozott a Hannoveri Zene, Színház és Média Főiskolán.

1988-ban Németországba költözött, és részt vett az augsburgi Zsidó Zene Európai Központjának (EZJM) létrehozásában. Müncheni tartózkodása után Hannoverbe ment. A EZJM 1992-ben a Hannoveri Zene, Színház és Média Főiskola alá tartozott, ahol Izsák bevezette a „zsinagógai zene" szakot és megalapította a Hannoveri Zsinagóga Kórust. 2003-ban kinevezték a zsinagógai zene professzorává.

Munkája középpontjában a náci korszak alatt elpusztult és elveszett zsinagógai zene újbóli felfedezése, a zsinagógai orgonazene, a zsidó zeneszerzők műveinek régi hagyományokon alapuló újjáélesztése áll, pl.: Louis Lewandowski kórusművei. Izsák a zsidó liturgikus zene nagykövetének tekinthető Németországban és egész Európában. Az EZJM publikációs sorozatának szerkesztőjeként nemzetközi koncerteket, előadásokat tart. 2010-ben zsinagógakórusának kíséretében különböző koncertekkel emlékezett az első zsinagógában található orgona felállításának 200. évfordulójára, mely Israel Jacobsonnak köszönhetően Seesen településen található.

Izsák Andor a Max Liebermann által 1910-ben festett Siegmund Seligmann portré előtt, a Seligmann Villában

A Siegmund Seligmann Alapítvány elnökeként 2008-ban részt vett a hannoveri Siegmund Seligmann magánvilla megvásárlásában az EZJM számára. A villát 2012. január 17-én avatta fel Christian Wulff, akkori szövetségi elnök, valamint tartományi- és helyi politikai vezetők. A zsinagógai zene, amelyet ma számos kiemelkedő kórus gyakorol, állandó otthont talált az intézményben.[5]

Körülbelül két évtized után, amit az EZJM igazgatójaként töltött, Izsák Andor 2012. október 1-jén hivatalosan nyugdíjba ment. A mai napig, a Siegmund Seligmann Alapítvány tiszteletbeli elnökeként, továbbra is koncertesemények megvalósítását segíti elő. A karmester és „orgonavadász” előadásain, turnéin és könyvein keresztül adja tovább tudását.

Díjai, kitüntetései

[szerkesztés]
  • 2002: Alsó-Szászország érdemrendjének nagykeresztje
  • 2007: Az ökumenikus Biblia és Kultúra Alapítvány tiszteletbeli díja, amelyet a Német Bibliatársaság adományozott számára
  • 2016: Stefan Schostok polgármester kitüntette a városházán Hannover város jelvényével[6]

Kiadványai

[szerkesztés]
  • (Szerk.): Louis Lewandowski: 18 liturgische Psalmen für Soli, 4stg. gemischten Chor und Orgel. Breitkopf & Härtel, 1995.
  • (Szerk.): “Niemand wollte mich hören …” Magrepha – Die Orgel in der Synagoge. Forum des Niedersächsischen Landesmuseums Hannover November 1999–April 2000.
  • (Szerk.): Geschichte und Vision. 100 Jahre Villa Seligmann. Hrsg. von der Siegmund Seligmann Stiftung. gutenberg beuys, Hannover 2006.
  • (Szerk.): Israel Alter – Scrapbook. 1. Auflage des Faksimiles mit Texten in deutschen, englisch und hebräisch. Georg Olms Verlag, Hildesheim 2013.
  • EZJM: CD-Reihe "Die Stimme der Synagoge" , Vol. (saját kiadás)
  • Schriftenreihe des EZJM, (Selbstverlag) Vol. I–VIII.

Televízió (válogatás)

[szerkesztés]
  • Az ARTE 2011. szeptember 12-én méltatta tevékenységét a „Die Musik der Synagogen" című műsorában
  • 2018. november 10-én a Hallo Niedersachsen című televíziós műsorban mutatták be[7]

Külső hivatkozások

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 29.)
  2. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 15.)
  3. ↑ Hugo Thielen: Europäisches Zentrum für Jüdische Musik. In: Klaus Mlynek, Waldemar R. Röhrbein u. a. (Hrsg.): Stadtlexikon Hannover. Von den Anfängen bis in die Gegenwart. Schlütersche, Hannover 2009, ISBN 978-3-89993-662-9, S. 167.
  4. ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest VII. kerületi polgári házassági akv. 713/1932. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. augusztus 11.)
  5. ↑ Henning Queren: Das musikalische Feuer ... (siehe Literatur)
  6. ↑ Andreas Krasselt: Stadtplakette zeigt: Das Ehrenamt ist kein Auslaufmodell. In: Neue Presse vom 17. Juni 2016.
  7. ↑ Archivált másolat. [2018. november 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. szeptember 19.)

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Andor Izsák című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]
  • Arno Beyer: Andor der Spielmann. Ein jüdisches Musikerleben (englische Ausgabe unter dem Titel: Andor the Spielmann). Georg Olms Verlag, Hildesheim/Zürich/New York 2011, tartalomjegyzék
  • Waldemar R. Röhrbein (Hrsg.), Hugo Thielen (Bearb.): Jüdische Persönlichkeiten in Hannovers Geschichte. Vollständig überarbeitete, erweiterte und aktualisierte Neuauflage. Lutherisches Verlagshaus, Hannover 2013, S. 11, 158, 170f., 179.
  • Henning Queren: „Das musikalische Feuer weitertragen“ – Andor Izsák über Aufhören und die Zukunft. In: Neue Presse vom 29. September 2012, S. 19.
  • Gabriele Kilian: Andor Iszák und die synagogale Musik. In: Jüdische Kultur in Niedersachsen (= Neues Archiv für Niedersachsen. Zeitschrift für Stadt-, Regional- und Landesentwicklung, Band 1). Hrsg.: Wissenschaftliche Gesellschaft zum Studium Niedersachsens e.V., Wachholtz, Kiel/Hamburg 2019, S. 10–26.
  • Beate Roßbach: Hannover / Harmonie und Hartnäckigkeit. In: Jüdische Allgemeine. Wochenzeitung für Politik, Kultur, Religion und jüdisches Leben vom 1. Dezember 2011, online elérhető
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Izsák_Andor&oldid=26684662”