Itália uralkodóinak listája
Itália királya Olaszország királya Re d'Italia | |
Utolsó II. Umbertó 1946. május 9. – 1946. június 12. | |
Adatok | |
Megszólítás | Őfelsége |
Első | Odoaker (476–493) |
Utolsó | II. Umbertó (1946) |
Regnálás kezdete | 476. augusztus 23. |
Regnálás vége | 1946. június 12. |
Előd | A Nyugatrómai Birodalom augustusa |
Utód | Elnök |
A Wikimédia Commons tartalmaz Itália királya Olaszország királya Re d'Italia témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Itália területe, amely többé-kevésbé a mai Olaszország államterületével esik egybe, a Nyugatrómai Birodalom 476-os bukása után megközelítőleg 1400 éven át kisebb-nagyobb államokra és városállamokra tagolódott. Ilyen volt például Velence, amely fölött a dózsék egész sora uralkodott, vagy a reneszánsz kori gazdag városállam, a Medici-család által uralt Firenze, vagy a Sforzák milánói fejedelemsége. Ilyen volt a Nápoly–Szicíliai kettős királyság, amely fölött az Anjou-családnak azon ága uralkodott, ahonnan a magyar Anjou-királyok is származtak. Ilyen volt a közel 1100 éven át fennálló pápai állam, amelyet II. István pápa és Kis Pippin francia király alapítottak a 8. században. Ám egyes területek hosszabb-rövidebb ideig külső megszállás alatt álltak. I. (Nagy) Károly római császár például megszállta Észak-Itáliát, hogy biztosítsa a pápa biztonságát az ott tanyázó longobárdoktól. Ettől kezdve a Frank Birodalom széthullásáig a Rómától északra fekvő terület e hatalmas államalakulat része volt.
Az egységes Frank Birodalom felbomlása után a németek szerezték meg az Itália feletti ellenőrzést. 962-ben I. (Nagy) Ottó német király még a Pápai Államot is elfoglalta és ott „római császárrá” koronáztatta magát. Ezután Itália 900 éven át a Német-római Birodalom hatalmi övezetébe tartozott. A középkort végig kísérte a császár és a pápa közötti állandó hatalmi ellentét az egyházi vezetők beiktatásának jogáért („invesztitúraharc”). Bár az itáliai városállamok viszonylagos függetlenséget élveztek, valamennyien a német-római császár befolyása alatt maradtak. Itália gyakran vált a francia–német (és a francia–spanyol) nagyhatalmi háborúk hadszínterévé is.
A napóleoni háborúk nyomán 1806-ban a Német-római Birodalom megszűnt, Észak-Itáliát a franciák szállták meg, és csatlós királyságokat (Itáliai Királyság, Nápolyi Királyság) hoztak létre, amelyek élére Napóleon saját rokonait és tábornokait állította. Napóleon veresége és a bécsi kongresszus (1815) után az Osztrák Császárság vetette meg itt a lábát, amely létrehozta saját csatlós államait (Lombard–Velencei Királyság, Modena és Reggio Hercegség, Párma, Piacenza és Guastalla hercegsége).
A 19. század közepén a független Szárd–Piemonti Királyság harcos uralkodói, Károly Albert és fia, II. Viktor Emánuel álltak az olasz egyesítési törekvések élére, amelynek érdekében több felkelés és háború folyt le (1848, 1859), ezekbe a Francia Császárság is beavatkozott. Ezek eredményeként 1861-ben létrejött az egységes Olasz Királyság. Az új nemzeti állam a következő fél évszázad háborúiban további terüleket foglalt el: 1866-ban, a porosz–osztrák háború során Venetót, 1870-ben a porosz–francia háborút kihasználva Rómát (a pápai állam maradékát), majd 1918-ban az első világháborúban Dél-Tirolt, Görz és Gradisca tartományokat, és Trieszt városát szerezte meg. Olaszország államformája 1946-ig királyság volt, majd kikiáltották a köztársaságot.
Osztrogót Királyság (493–553)
[szerkesztés]Longobárd Királyság (568–774)
[szerkesztés]Frank Birodalom részeként (774–888)
[szerkesztés]Itáliai Királyság (774–888)
[szerkesztés]Itáliai Királyság (888–962)
[szerkesztés]Német-római Birodalom részeként (962–1796)
[szerkesztés]Itáliai Királyság (962–1648)
[szerkesztés]Francia megszállás idején (1796–1814)
[szerkesztés]Itáliai Köztársaság (1802–1805)
[szerkesztés]Itáliai Királyság (1805–1814)
[szerkesztés]Uralkodó | Életterminusa | Uralkodása kezdete | Uralkodása vége | Uralkodóháza | Megjegyzés | Portré |
---|---|---|---|---|---|---|
olaszul: Napoleone di Buonaparte Itália királya |
– 1821. május 5. (51 évesen) |
Olasz Királyság (1861–1946)
[szerkesztés]Uralkodó | Életterminusa | Uralkodása kezdete | Uralkodása vége | Uralkodóháza | Megjegyzés | Portré |
---|---|---|---|---|---|---|
olaszul: Vittorio Emmanuele II Olaszország királya |
– 1878. január 9. (57 évesen) |
|||||
olaszul: Umberto I Olaszország királya |
– 1900. július 29. (56 évesen) |
|||||
olaszul: Vittorio Emmanuele III Olaszország királya |
– 1947. december 28. (78 évesen) |
|||||
olaszul: Umberto II Olaszország királya |
– 1983. március 18. (78 évesen) |
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]- Apulia és Calabria uralkodóinak listája
- Mantova uralkodóinak listája
- Milánó uralkodóinak listája
- Modena, Reggio és Ferrara hercegeinek listája
- Nápoly és Szicília uralkodóinak listája
- Parma uralkodóinak listája
- Savoya uralkodóinak listája
- Szardínia királyainak listája
- Toszkána uralkodóinak listája
- Velencei dózsék listája
Források
[szerkesztés]- Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott, kormányzott?: Uralkodói táblák a világtörténelemhez : császárok, királyok, államfők, miniszterelnökök és pártvezérek. Ford. Hulley Orsolya. Átdolgozott, felújított kiadás. Budapest: Magyar Könyvklub. 2003. ISBN 963 547 849 6