Isztorija szlavjanobolgarszkaja
Isztorija szlavjanobolgarszkaja | |
Szerző | Paiszij Hilendarszki |
Eredeti cím | Историѧ славѣноболгарскаѧ |
Ország | Bulgária az Oszmán Birodalomban |
Nyelv | bolgár |
Kiadás | |
Kiadás dátuma | 1762 |
A Wikimédia Commons tartalmaz Isztorija szlavjanobolgarszkaja témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Az Isztorija szlavjanobolgarszkaja (Историѧ славѣноболгарскаѧ), modern bolgárul: Isztorija szlavjanobalgarszka (История славянобългарска), azaz „Szláv-bolgár történelem” Paiszij Hilendarszki bolgár szerzetes történelemkönyve, melyet 1762-ben fejezett be. Nyomtatásban először 1844-ben jelent meg, a budai nyomda jóvoltából.[1] A könyv kéziratának elkészültétől számítják a bolgár újjászületés irodalmának korszakát.[2] A könyv híres szállóigévé vált mondata a „Bolgárok, tanuljatok saját nyelveteken!”[1]
Története és jellemzői
[szerkesztés]Hilendarszki arról a monostorról kapta a nevét, ahol szerzetesként élt, itt a görög és szerb szerzetestársai nemzeti érzelmei miatt döntött úgy, hogy papírra veti a bolgár történelmet, hogy a népben felébressze a hazafiasságot és ne szégyelljék a nemzetiségüket. Munkájához rengeteget kutatott, utazott, legendákat gyűjtött. Az elkészült mű nem csak a nép nyelvén született meg, de arra is felhívta a figyelmet, hogy a bolgár népet az elgörögösödés veszélye fenyegeti. Az új bolgár irodalom első munkája tehát a Szláv-bolgár történelem,[2] mely egyébként több helyen megemlíti a magyarokat is.[3] Paiszijnak az is célja volt a munkával, hogy más nemzetiségű szerzetestársainak bebizonyítsa, a bolgár nép egyenrangú más balkáni népekkel.[1]
Történelemkönyvként a művet csak bizonyos mértékig szabad komolyan venni, Paiszij ugyanis válogatás nélkül vett át adatokat és közléseket a forrásmunkáiból, és a középkori szemléletnek megfelelően sok eseményt isten akarataként jellemez. A könyv jelentős azonban nem csak mint kordokumentum, de abból a szempontból is, hogy ez volt az első bolgár munka, mely előre meghatározott koncepció alapján reflektál a történelmi eseményekre, valamint amelynek célja a hazaszeretetre buzdítás.[1]
A könyv történelemszemlélete romantikus, dicséri a bolgár nép különféle erényeit, ugyanakkor nem lenéző vagy gyűlöletkeltő a szerbekkel és a görögökkel szemben, sokkal inkább arra buzdít, hogy közösen összefogva kell megszabadulni az oszmán elnyomástól. A szerző bírálja azt a gondolkodást, hogy sok bolgár az elgörögösödést választotta, görög iskolákba járatják a gyermekeiket, görögül beszélnek és a nevüket is megváltoztatják. Azzal érvel, hogy a görögöknél is vannak műveltebb népek, mégsem veszik fel mások nyelvét és szokásait. Nem kell szégyellniük a bolgároknak, hogy bolgárok. Paiszij azt fejtegeti a munkájában, hogy a bolgárok is művelt szlávok, így nincs okuk szégyenkezni. A könyv ugyanakkor nem a teljes bolgár népet hibáztatja, hanem a kereskedőket és a csorbadzsikat (tisztviselőket), akik anyagi haszon reményében adták fel bolgárságukat. A történelmi szemlélete népközpontú, csak kevés uralkodóról szól elismeréssel. Ez tudatos döntés a részéről, így akart minél szélesebb rétegekhez eljutni. A nyelvezete is hétköznapi, a népi nyelven íródott, amivel ugyancsak kiemelkedik a bolgár dokumentumok közül, mivel korábban az óegyházi szláv nyelvhez ragaszkodtak a másolással és írással foglalkozó szerzetesek.[1]
Bár nyomtatásban először 1844-ben jelentek meg részletei a budai nyomda jóvoltából, kézi másolatok formájában a könyv bejárta egész Bulgáriát.[1]
A könyvet az Athosz-hegyen, a Zograf kolostorban őrzik a könyvtárban, itt fejezte be annak idején Paiszij a művet. A könyvet 1985-ben a bolgár titkosszolgálat innen ellopta a Maraton-művelet nevű akció keretében. 1997-ben Petar Sztojanov elnök adta vissza a kolostornak.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e f Juhász–Sipos 97–99. o.
- ↑ a b Farkas
- ↑ H. Tóth Imre (1975). „Magyarország és a magyarok Paiszi Hilendarkszinál”. Acta Universitatis Szegediensis : sectio ethnographica et linguistica, 277-290. o. ISSN 0586-3716.
- ↑ Как ДС открадна Паисиевата "История Славянобългарска" от Зографския манастир (bolgár nyelven). mediapool, 2012. október 11. (Hozzáférés: 2021. május 18.)
Források
[szerkesztés]- ↑ Juhász–Sipos: Juhász Péter – Sipos István. A bolgár irodalom története. Budapest: Gondolat Kiadó (1966)
- ↑ Farkas: Farkas Baráthi Mónika: A bolgár irodalom története. ELTE BTK Szláv és Balti Filológiai intézet. [2009. december 19-i dátummal az eredetiből archiválva].
További információk
[szerkesztés]- (1998. január 3.) „Ellopott ereklye”. Magyar Hírlap 31 (2), 8. o, Kiadó: Arcanum.