Ipszoszi csata
| Ipszoszi csata | |||
 | |||
| Konfliktus | Diadokhoszok háborúi | ||
| Időpont | Kr. e. 301 | ||
| Helyszín | Ipszosz, Phrügia | ||
| Eredmény | döntő szövetséges győzelem | ||
| Szemben álló felek | |||
| |||
| Parancsnokok | |||
| |||
| Szemben álló erők | |||
| |||
| Veszteségek | |||
| |||
 é. sz. 38° 57′ 00″, k. h. 30° 59′ 24″38.950000°N 30.990000°EKoordináták: é. sz. 38° 57′ 00″, k. h. 30° 59′ 24″38.950000°N 30.990000°E | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ipszoszi csata témájú médiaállományokat. | |||
Az ipszoszi csatát Kr. e. 301-ben vívták a közép-phrügiai Ipszosz közelében a diadokhoszok. Ez volt a diadokhosz háborúk utolsó és legnagyobb csatája. Szeleukosz, Kasszandrosz és Lüszimakhosz szövetsége csapott össze Antigonosznak és fiának, Démétriosznak a hadaival.
Háttér
[szerkesztés]
Antigonosz 80 évesen az utolsó „öreg” hadvezér volt a diadokhoszok közt, aki még II. Philipposz makedón király alatt is szolgált a makedón hadseregben. Uralma kiterjedt a mai Törökország, Szíria, Libanon és Palesztina területére. Birodalma nagyságát fiával folyamatosan növelni tudta, és lépésről lépésre haladt célja felé, hogy újra egységesítse Nagy Sándor birodalmát.
Azonban a többi diadokhosz szövetkezett ellene, és együttes erővel akarták megállítani. Az Antigonidák indultak előnyösebb helyzetből, hiszen Kasszandroszt, aki Hellászt és Makedóniát uralta végleg meggyengítették a hellászi hódításaik, Ptolemaiosz pedig még nem kapott új erőre a legutóbbi összecsapásuk óta. Az egyedüli diadokhosz, aki felvehette a versenyt Antigonosszal Szeleukosz volt.
Szeleukosz kihasználta, hogy ellenfele le van kötve nyugaton, és egy hadjárattal Indiáig terjesztette ki birodalmát. Itt összecsapott Csandragupta Maurjával, a Maurja birodalom alapítójával. Csandragupta ellen ugyan vereséget szenvedett, de legkeletibb bakhtriai területeit elcserélte 500 harci elefántra, melyeket sikeresen vetett be az ipszoszi csatában, és amelyek végül eldöntötték a csata menetét.
Közben Ptolemaiosz is hátba támadta Antigonoszt, és szíriai területeket foglalt el tőle.
A hadjárat
[szerkesztés]A hadjáratot Lüszimakhosz kezdte meg, aki átkelt a Boszporuszon és Anatólia belsejéig nyomult. Kasszandrosztól elszigetelve, az Égei-tenger túloldalán, hosszú utánpótlási útvonallal állt tehát szemben az Antigonidákkal, akik hazai terepen voltak, sokkal nagyobb sereggel és 75 harci elefánttal. Szeleukosz azonban közeledett kelet felől Lüszimakhosz segítségére. A két sereg egyesülését Antigonosznak nem sikerült megakadályoznia, így a két sereg 60 ezer fős összlétszáma már vetekedett Antigonosz 75 ezrer fős seregével. A terepviszonyok azonban az utóbbiaknak kedveztek, mivel lovasságuk fejlett volt, amit a sík terepen ki tudtak használni.
A csata
[szerkesztés]A csata menetét Plutarkhosz jegyezte le Démétriosz életrajzában.
Az antigonida-had támadó szárnyának Démétriosz által vezetett lovassága hamar megfutamította az ellenséges lovasságot, ám egyedül hagyta az Antigonosz által vezetett phalanxot. Szeleukosz harci elefántjaival megakadályozta hogy a két fél újra egyesüljön, a körbevett gyalogságot pedig kétségbeesve próbálta rendbe szedni Antigonosz. 80 éves kora miatt képtelen volt már páncélt viselni, és hamar elesett a csatában. Egy névtelen katona dárdája nyakon találta. Démétriosznak vesztesen kellett elmenekülnie.
Következmények
[szerkesztés]Az ipszoszi csata lezárta Nagy Sándor birodalmának utolsó egységesítési kísérletét. A 3. század elején sorra szilárdultak meg a territoriális monarchiák, Makedóniától kezdve Egyiptomon át Indiáig.
Források
[szerkesztés]- Hegyi Dolores–Kertész István–Németh György–Sarkady János: Görög történelem – A kezdetektől Kr. e. 30-ig