Ugrás a tartalomhoz

Inváziós fajok Ausztráliában

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A mediterrán régióból származó invazív csigák egy ausztráliai kerítésoszlopon

Az Ausztráliába az európai gyarmatosítás óta véletlenül behurcolt vagy szándékosan, téves meggondolásokból betelepített inváziós fajok nagy károkat okoznak a kontinens eredeti élővilágának, biológiai sokféleségének, és gyakran a mezőgazdaságban is. Az európaiak érkezése előtt a kontinens biológiai szempontból „telítetlen” élettér volt, így az odakerült állatok, különösen a hajókon potyautasként érkező rágcsálók, egerek, patkányok gyorsan elszaporodtak.[1]

Történetük

[szerkesztés]

Az inváziós fajok története az európaiak érkezésével kezdődött. Az első telepesek természetesen háziállatokat is hoztak magukkal, hogy biztosítsák megélhetésüket az ismeretlen kontinensen. Ezeknek a disznóknak, kecskéknek, lovaknak egy része később elvadult és elterjedt a kontinens nagy területein. Ezek a „vadkecskék”, „vadszamarak”, „vadlovak”, „vadtevék”, „vadsertések”, „vadbivalyok” mind háziállatok visszavadult utódai.[1]

Az európai telepesek vadászat céljára is betelepítettek őzeket, szarvasokat, zergéket. Ezek állománya nem „szabadult el”, nincs olyan sok belőlük, hogy inváziós fajnak kellene tekinteni őket. A hasonló célokra behozott nyulak azonban szinte katasztrófát okoztak. Néhány év múlva a nyulak milliói lepték el a legelőket, elették a birkák elől a füvet, az üregeikbe lépő marhák pedig eltörték a lábukat. A központi és helyi kormányzatok kétségbeesett kísérleteket tettek az invázió megfékezésére, de nem segített a tömeges vadászat, a „nyúlbiztos” kerítések sem tudták megállítani a terjedésüket. A leghatékonyabb módszer a nyulak bizonyos betegségeinek elterjesztése lett, de ezzel sem sikerült kiirtani őket, csak némileg visszaszorítani az állományt.[1]

A különböző kártékonynak tartott fajok irtását ösztönző programok

[szerkesztés]

A mezőgazdaság, a farmerek támogatása érdekében a központi és a helyi kormányzatok eleinte minden károsnak tartott faj irtásáért jutalmat ajánlottak fel. Sajnálatos módon ezeknek a kezdeti programoknak jelentős szerepük volt néhány őshonos ragadozó, mint az erszényesfarkas kipusztításában, valamint az erszényes ördög, óriás erszényesnyest, ékfarkú sas szinte végzetes megritkulásában. Időnként az elkóborolt házikutyák, a dingó, a róka pusztításáért is díjat ajánlottak fel. Az óriásvarangy irtását célzó kampányt „egy sör a varangyért” mottóval reklámozták.[2]

2002-ben tudományos vizsgálatot végeztek a vörös róka irtását célzó programok hatékonyságáról. (Ezek már 1893-ben, csupán három évtizeddel a faj betelepítése után megkezdődtek.) A tanulmány szerint ezek a díjak felajánlásával folytatott kampányok eredménytelenek maradtak, sőt időnként kontraproduktívok voltak.

Néhány kiemelten fontos inváziós állatfaj

[szerkesztés]
Kép Faj Betelepítés ideje Oka Eredeti élőhely Eloszlás Fenyegetettségi szint Becsült egyedszám Visszaszorítási módszerek Jegyzetek / ref
Közönséges strucc(Struthio camelus) 1980-as évek Állattenyésztés Dél-Afrika (régió) Csak Dél-Ausztrália államban a Birdsville Track közelében Közepes 20000 Szükségtelen Minden ausztráliai vad strucc az 1980-as években állattenyésztési célra importált állomány leszármazottja. 2021-ben már csak egy ilyen farm működött.[3]
Óriásvarangy
(Rhinella marina)		 1935 A cukornád-ültetvényekben kárt tevő nádbogár (Dermolepida albohirtum) visszaszorítása céljából Amerika, Hawaiin keresztül Queensland, Új-Dél-Wales, Északi terület), Kimberley Szélsőséges 200 millió+ Irtás,[4] genetikai kontroll[5] Rendkívül szapora, méreganyaga elpusztítja a helyi ragadozóit[6]
Vörös róka 1855 Vadászat Európa A szárazföld nagy részén, kis számban Tasmaniában Szélsőséges 7,2 millió+ Mérgezés, vadászat Rejtőzködő ragadozója a helyi állatfajoknak és a háziállatoknak[7]
Macska 1849 Házi kedvenc Európa A trópusi esőerdúők kivételével mindenütt Magas-szélsőséges 2,1 – 6,3 millió[8] Elkerítés, vadászat, csapdázás, mérgezés[9] A visszaszorítása egyes szigeteken sikeres volt; kevésbé a szárazföldön Valószínűleg felelős több kis állatfaj kipusztításáért.[10]
Európai nyúl
(Oryctolagus cuniculus)		 1857 Vadászat Európa Egész Ausztráliában Szélsőséges 200 millió+ elkerítés; Myxomatosis; Calicivirus (RHD) Rendkívül szaporák, károsítják a termőföldet.
Kecske
(Capra hircus)		 1840 Állattenyésztés ismeretlen Egész Ausztráliában Magas 2,6 millió+ 1996-ban[11]
Disznó
(Sus scrofa)		 1788 Állattenyésztés Európa Egész Ausztráliában, a sivatagok kivételével Magas csaknem 23,5 millió 2011-ben Terelés, tömeges vadászat, csapdázás, mérgezés, elkerítés Rendkívül szaporák, károsítják a termőföldet, betegségeket terjeszthetnek[12]
Szamár
(Equus asinus)		 1866 Teherhordás, igavonás Európa Egész Ausztráliában Közepestől magasig 5 millió körül 2005-ben[13] Terelés, tömeges vadászat, ivartalanítás Grazers that damage sensitive lands
Egypúpú teve
(Camelus dromedarius)		 1840 Teherszállítás India Outback Közepestől magasig 300 000+ 2013-ban[14] Tömeges vadászat helikopterről Legelés – az ausztráliai száraz éghajlat kitűnően megfelel számukra[15]
Brumby-ló
(Equus ferus caballus)		 1788 Mezőgazdaság Európa, Dél-Amerika, Indonézia Egész Ausztráliában Közepestől magasig 300 000+ Terelés, tömeges vadászat, ivartalanítás Legelés, érzékeny talajok károsítása[16]
Banteng
(Bos javanicus)		 1849 Állattenyésztés Indonézia Garig Gunak Barlu National Park Közepes 8000 − 10000 Brucellózis, gümőkór, vadászat Környezeti károk – talajerózió, a vízgazdálkodás megzavarása, a mocsaras területek növényzetének pusztítása
Vízibivaly
(Bubalus bubalis)		 1829 Állattenyésztés Indonézia Az Északi terület legészakibb része Közepes 150 000+ 2008-ban[17] Brucellózis, gümőkór, vadászat Környezeti károk – talajerózió, a vízgazdálkodás megzavarása, a mocsaras területek növényzetének pusztítása[17]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c Balázs-Au 53. o.
  2. ↑ „Beer bounty for cane toads”, The Australian, 2007. február 26.. [2007. március 19-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  3. ↑ Lysaght, Gary-Jon, Ostriches roam the outback after failed attempts to farm the flightless birds ABC News, 2 September 2018. Retrieved 10 January 2021.
  4. ↑ Cane Toad Home. Frogwatch. Retrieved 17 July 2012.
  5. ↑ Killing off the cane toad Archiválva 2007. augusztus 31-i dátummal a Wayback Machine-ben.. Institute Molecular Bioscience. Retrieved 17 July 2012.
  6. ↑ The Feral Cane Toad (Bufo marinus) – Invasive species fact sheet
  7. ↑ Invasive Species Fact Sheet: European red fox (Vulpes vulpes). Department of the Environment and Heritage (Australia), 2004. [2010. szeptember 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 10.)
  8. ↑ (2017. február 1.) „Enumerating a continental-scale threat: How many feral cats are in Australia?”. Biological Conservation 206, 293–303. o. DOI:10.1016/j.biocon.2016.11.032. 
  9. ↑ Australian scientists plan to kill feral cats with toxic pellets injected into native wildlife. The Telegraph, 2017. május 12. (Hozzáférés: 2017. október 17.)
  10. ↑ Invasive Species Fact Sheet: The feral cat (Felis catus). Department of the Environment and Heritage (Australia), 2004. [2010. október 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 10.)
  11. ↑ Background document for the threat abatement plan for competition and land degradation by unmanaged goats (2008). ISBN 978-0-642-55417-8 
  12. ↑ Invasive Species Fact Sheet: The feral pig (Sus scrofa). Department of the Environment and Heritage (Australia), 2004. [2011. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 6.)
  13. ↑ Roots, Clive. Domestication. Westport, Conn.: Greenwood Press, 179. o. (2007). ISBN 978-0-313-33987-5 
  14. ↑ Milman, Oliver. „Australian feral camel population overestimated, says study”, The Guardian , 2013. november 18. (Hozzáférés: 2014. március 28.) 
  15. ↑ Camel Fact Sheet. Department of the Environment, Water, Heritage and the Arts (Australia), 2009. [2011. augusztus 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 10.)
  16. ↑ Invasive Species Fact Sheet: Feral horse (Equus caballus) and feral donkey (Equus asinus). Department of the Environment and Heritage (Australia), 2004. [2011. június 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 10.)
  17. ↑ a b The feral water buffalo (Bubalus bubalis) Archiválva 2011. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben.. Fact Sheet. Department of Sustainability, Environment, Water, Population and Communities. Retrieved 17 July 2012.

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Invasive species in Australia című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]
  • ↑ Balázs-Au: Balázs Dénes: Ausztrália, Új-Zéland, Óceánia. Budapest: Panoráma. 1981. = Panoráma nagyútikönyvek, ISBN 963 243 103 0  
  • ↑ Gábris: Gábris Gyula: Ausztrália természeti viszonyai. In Probáld Ferenc, Horváth Gergely, (szerk): Ázsia, Ausztrália és Óceánia földrajza. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó. 1998. ISBN 963 463 161 4  

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Inváziós_fajok_Ausztráliában&oldid=26532523”