Ugrás a tartalomhoz

Ilma Rakusa

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ilma Rakusa
2019-ben
2019-ben
Született1946. január 2. (78 éves)
Rimaszombat, Szlovákia
Állampolgárságasvájci[1]
NemzetiségeSvájci svájci
Foglalkozása
Kitüntetései
  • Hieronymusring (1987)[2]
  • Adelbert von Chamisso-díj (2003)
  • Swiss Book Prize (2009)
  • Manès Sperber-díj (2015)
  • Berliner Literaturpreis (2017)
A Wikimédia Commons tartalmaz Ilma Rakusa témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ilma Rakusa (Rimaszombat, 1946. január 2. –) svájci író és műfordító. Francia, orosz, szerb-horvát és magyar műveket fordít németre.

Életrajza

[szerkesztés]

Szlovén apától és magyar anyától született. Gyermekkorát Budapesten, Ljubljanában és Triesztben töltötte. 1951-ben családja a svájci Zürichbe költözött.[3] A zürichi Volksschule-ba és gimnáziumba járt. Az érettségi után 1965 és 1971 között Zürichben, Párizsban és Leningrádban szláv és román nyelveket, irodalmat tanult.[4]

1971-ben doktori fokozatot szerzett Studien zum Motiv der Einsamkeit in der russischen Literatur címmel, amely az orosz irodalom magányának témáiról szól. 1971 és 1977 között Wissenschaftlicher Assistent(wd)[5] volt a Zürichi Egyetem (UZH) Szláv Szemináriumán. 1977 és 2006 között az UZH-nál Lehrbeauftragterként[6] dolgozott.[4][7]

1977-ben jelent meg első könyve, a Wie Winter című versgyűjtemény. Azóta számos verseskötetet publikált, valamint novellákat és esszéket. Fordítóként dolgozik francia, orosz, szerb-horvát és magyar nyelvről németre.[3] Olyan szerzők műveit fordította le, mint Marguerite Duras francia regényíró, Alekszej Remizov orosz író, Kertész Imre magyar író, Marina Cvetajeva orosz költő és a szerb-horvát Danilo Kiš.[8]

Újságíróként is dolgozik (Neue Zürcher Zeitung és Die Zeit).[3] Mehr Meer (2009) című regényét számos nyelvre lefordították, és 2009-ben Svájci Könyvdíjat(wd) kapott.[3][8]

1996 óta tagja a Deutsche Akademie für Sprache und Dichtungnak(wd)[3] és a Zuger Übersetzer-Stipendium[9] zsűrijének.[4] 2010/2011-ben a Institute for Advanced Study Berlin(wd) munkatársa volt.[3]

Napjainkban szabadúszó íróként Zürichben él.[4]

Díjai

[szerkesztés]
Ilma Rakusa 2009-ben az Erlanger költőfesztiválon(wd).
  • 1987: Hieronymusring a Német Nyelvű Fordítók Egyesületének tagja
  • 1991: Petrarca translation award
  • 1995: Swiss Writer-in-residence Max Kade Institute at the University of Southern California
  • 1998: Leipzig Book Award for European Understanding (Commendation Award)[10]
  • 1998: Schillerpreis der Zürcher Kantonalbank
  • 2003: Pro Cultura Hungarica
  • 2003: Adelbert von Chamisso Prize
  • 2004: Johann-Jakob-Bodmer-Medaille der Stadt Zürich
  • 2005: Vilenica International Literary Prize
  • 2005 Chamisso-Poetikdozentur by the Mitteleuropazentrum of the Technical University of Dresden and the Sächsische Akademie der Künste
  • 2009: Swiss Book Prize for Mehr Meer. Memóriarészek
  • 2010/2011: Fellow at the Berlin Institute for Advanced Study
  • 2015: Manès-Sperber-Preis[11]
  • 2017: Berliner Literaturpreis
  • 2019: Kleist Prize[12]

Bibliográfia

[szerkesztés]
  • Studien zum Motiv der Einsamkeit in der russischen Literatur. Bern: Herbert Lang Verlag (1973) 
  • Wie Winter. Gedichte. Zürich: Edition Howeg (1977) 
  • Sinai. Zürich: Edition Howeg (1980) 
  • Die Insel. Erzählung. Frankfurt: Suhrkamp Verlag(wd) (1982) 
  • Miramar. Erzählungen. Frankfurt: Suhrkamp Verlag (1986) 
  • Leben. 15 Akronyme. Zürich: Edition Howeg (1990) 
  • Steppe. Erzählungen. Frankfurt: Suhrkamp Verlag (1990) 
  • Les mots / morts. Gedichte. Zürich: Edition Howeg (1992) 
  • Jim. Sieben Dramolette. Frankfurt: Suhrkamp Verlag (1993) 
  • Farbband und Randfigur. Vorlesungen zur Poetik. Graz: Literaturverlag Droschl (1994) 
  • Ein Strich durch alles. 90 Neunzeiler. Frankfurt: Suhrkamp Verlag (1997) 
  • Love after love. Acht Abgesänge. Frankfurt: Suhrkamp Verlag (2001). ISBN 3-518-12251-7 
  • Von Ketzern und Klassikern. Streifzüge durch die russische Literatur. Frankfurt: Suhrkamp Verlag (2003). ISBN 3-518-12325-4 
  • Langsamer! Gegen Atemlosigkeit, Akzeleration und andere Zumutungen, 3, Graz: Literaturverlag Droschl (2006). ISBN 3-85420-692-5 
  • Stille. Zeit. Essays. Salzburg: Tartin Editionen (2005) 
  • Durch Schnee. Erzählungen und Prosaminiaturen. Frankfurt: Suhrkamp Verlag (2006). ISBN 3-518-45794-2  (Afterword by Kathrin Röggla(wd))
  • Zur Sprache gehen. Dresdner Chamisso-Poetikvorlesungen 2005. Dresden: Thelem Universitätsverlag (2006). ISBN 3-937672-49-4 
  • Garten, Züge. Eine Erzählung und 10 Gedichte. Ottensheim: Edition Thanhäuser (2006) 
  • Mehr Meer. Erinnerungspassagen. Graz: Literaturverlag Droschl (2009). ISBN 978-3-85420-760-3 [13]
  • Aufgerissene Blicke. Berlin-Journal. Graz: Literaturverlag Droschl (2013). ISBN 978-3-85420-836-5 
  • Einsamkeit mit rollendem "r". Erzählungen. Graz: Literaturverlag Droschl (2014). ISBN 978-3-85420-953-9 
  • Autobiographisches Schreiben als Bildungsroman. Stefan Zweig Poetikvorlesung. Vienna: Sonderzahl Verlag (2014). ISBN 978-3-85449-408-9 
  • Impressum: Langsames Licht. Gedichte. Graz: Literaturverlag Droschl (2016). ISBN 978-3-85420-949-2 
  • Listen, Litaneien, Loops. Zwischen poetischer Anrufung und Inventur. Münchner Reden zur Poesie. Munich: Lyrik Kabinett (2016). ISBN 978-3-938776-42-1 
  • Mein Alphabet. Graz: Literaturverlag Droschl (2019). ISBN 978-3-990590-32-4 

Szerkesztőként

[szerkesztés]
  • Gedichte an Gott sind Gebete. Zürich: Arche Verlag (1972) 
  • Solzhenitsyn, Aleksandr. Kirche und Politik. Bericht, Dokument, Erzahlung. Zürich: Arche Verlag (1973) 
  • Einsamkeiten. Ein Lesebuch. Zürich: Arche Verlag (1975) 
  • Russische Kinder. Zürich: Arche Verlag (1979) 
  • Dostojewskij in der Schweiz. Ein Reader. Frankfurt: Insel Verlag (1981) 
  • Marguerite Duras. Materialienband. Frankfurt: Suhrkamp Verlag (1988) 
  • Akhmatova, Anna. Gedichte. Frankfurt: Suhrkamp Verlag (1988) 
  • Kiš, Danilo. Homo poeticus. Gespräche und Essays. Munich: Carl Hanser Verlag (1994) 
  • Brodsky, Joseph. Haltestelle in der Wüste. Gedichte. Frankfurt: Suhrkamp Verlag (1997) 
  • Tsvetaeva, Marina. Versuch, eifersüchtig zu sein. Gedichte. Frankfurt: Suhrkamp Verlag (2002) 
  • Europa schreibt. Was ist das Europäische an den Literaturen Europas? Essays aus 33 europäischen Ländern. Hamburg: Körber-Stiftung (2003) 
  • Die Minze erblüht in der Minze. Arabische Dichtung der Gegenwart. Munich: Carl Hanser Verlag (2007) 
  • Kiš, Danilo. Familienzirkus. Die großen Romane und Erzählungen.. Munich: Carl Hanser Verlag (2014) 

Fordításai németre

[szerkesztés]

Magyarul megjelent

[szerkesztés]
  • Lassabban: a kifulladás, az akceleráció és más túlzott követelmények ellen (Langsamer! Gegen Atemlosigkeit, Akzeleration und andere Zumutungen) – Jelenkor, Pécs, 2010 · ISBN 9789636764845 · Fordította: Fürjes Gabriella
  • Rengeteg tenger: emlékfutamok (Mehr Meer; Erinnerungspassagen) – Magvető, Budapest, 2011 · ISBN 9789631428537 · Fordította: Kurdi Imre
  • Love after love: nyolc búcsúének (Love after love; Acht Abgesänge) – Magvető, Budapest, 2016 · ISBN 9789631433838 · Fordította: Kiss Noémi

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ LIBRIS. Svéd Nemzeti Könyvtár, 2015. június 10. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
  2. ↑ https://literaturuebersetzer.de/unser-verband/hieronymusring/, 2022. október 13.
  3. ↑ a b c d e f Ilma Rakusa (német nyelven). www.geisteswissenschaften.fu-berlin.de , 2016. október 18. (Hozzáférés: 2020. október 6.)
  4. ↑ a b c d Ilma Rakusa. www.heidelberg.de . (Hozzáférés: 2020. október 6.)[halott link]
  5. ↑ A Wissenschaftlicher Assistent, szó szerint "tudományos asszisztens" egy akadémiai állás a német egyetemeken doktori fokozattal és további tudományos képesítéssel rendelkező kutatók számára, akiket jellemzően a habilitációra és ezáltal a teljes professzori állásra való alkalmasság érdekében kutatások folytatására alkalmaznak.
  6. ↑ A Lehrbeauftragter olyan oktató személy, aki kurzusokat oktat egy egyetemen, és esetenként vizsgaelnökként tevékenykedik, anélkül, hogy általában az adott egyetemen alkalmaznák.
  7. ↑ Ilma Rakusa (német nyelven). www.ilmarakusa.info
  8. ↑ a b Breidecker, Volker. „Die Fahrende. Ilma Rakusa, die große Europäerin der Literatur, wird 70.”, Süddeutsche Zeitung, 2015. december 30., 14. oldal (német nyelvű) 
  9. ↑ A Zuger Übersetzer-Stipendium (Zug-i Fordítói Ösztöndíj) irodalmi és kulturális jelentőségű művek kiemelkedő német nyelvű fordítását teszi lehetővé.
  10. ↑ Leipzig Book Award for European Understanding. City of Leipzig. (Hozzáférés: 2016. december 9.)
  11. ↑ Ilma Rakusa erhält Manès-Sperber-Preis (osztrák német nyelven). Der Standard , 2015. november 12. (Hozzáférés: 2020. október 3.)
  12. ↑ „Kleist-Preis für Schweizer Schriftstellerin Ilma Rakusa”, Die Welt , 2019. május 9. (Hozzáférés: 2020. október 3.) (német nyelvű) 
  13. ↑ „Zuglärm und Orgelklang.”, Rheinischer Merkur, 2009. december 3., 2. oldal (Hozzáférés: 2020. október 6.) (német nyelvű) 

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Ilma Rakusa című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ilma_Rakusa&oldid=27158477”