Illyés Bálint
Illyés Bálint | |
Született | 1835. október 2. Fehérgyarmat |
Elhunyt | 1910. december 1. (75 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Házastársa | Gáborjáni Szabó Karolina |
Szülei | Illyés István, Szathmári Ágnes |
Foglalkozása |
|
Tisztsége | magyarországi parlamenti képviselő (1887–1910) |
Sírhelye | Gödöllő, Dózsa György úti temető |
A Wikimédia Commons tartalmaz Illyés Bálint témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Illyés Bálint (Fehérgyarmat (Szatmár megye), 1835. október 2. – Budapest, 1910. december 1.[1]) református lelkész, író, 1848-as honvéd, országgyűlési képviselő.
Élete
[szerkesztés]Illyés István református lelkész és Szathmári Ágnes fia. Iskoláit a sárospataki református főiskolában kezdte meg. 1849 áprilisában a honvédek sorába lépett mint szabadvadász, ahol mint a tábor legifjabb katonája a legénységtől selyem káplár nevet nyert; csakhamar alvadász, később hadnagy lett. A szabadságharc után ismét Sárospatakon folytatta félbeszakadt tanulói pályáját, ahol különösen Erdélyi Jánosnak becsülését és szeretetét bírta, aki felismerte költői hajlamát, szépirodalmi munkálkodásra buzdította, lelkesítette és oktatta. A bölcselet és teológia végeztével, Erdélyi ajánlására a marosvásárhelyi református gimnáziumba ment ideiglenes tanárnak, ahol különösen a költészetet, az ókori irodalmat és történelmet, egyszersmind a görög nyelvet tanította. Három évi tanári működés után báró Kemény György (későbbi tordamegyei főispán) házához került nevelőnek, az irodalmi téren is ismert báró Kemény Endre mellé; 1860-ban szatmári segédlelkész és tanár lett, 1861-ben a tiszabecsi egyház, 1868-ban pedig a kisújszállási népes gyülekezet választotta meg lelkészének. Itt érte őt az a megtiszteltetés is, hogy a tiszántúli egyházkerület aljegyzővé, egyházmegyéje tanácsbírájává, 1881-ben pedig zsinati képviselővé választotta Debrecenbe. A kisújszállási kerület 1887-ben függetlenségi és 48-as programmal országgyűlési képviselővé választotta, és miután véglegesen visszavonult a lelkészi pályától, csak képviselői és írói munkásságának élt. A 19. század utolsó évtizedeiben Kistarcsán élt.[2]
Budapesten hunyt el 1910. december 1-jén (sírkövén tévesen október 29. olvasható). Temetésére másnap került sor Gödöllőn, a Dózsa György úti temetőben. Felesége, Gáborjáni Szabó Karolina (elhunyt 1891. április 29-én) mellett helyezték örök nyugalomra.[1][3]
Írásai
[szerkesztés]Eleinte Zelemér név alatt írt a Vasárnapi Ujságba (1859) népdalokat; ugyanott 1864-ben lépett fel saját neve alatt Kölcsey emlékezete c. ódájával, melyet a Kölcsey-szobor leleplezési ünnepélye alkalmával szavalt el; ez időtől fogva a lapnak rendes munkatársa lett, hol azóta (1895-ig) költeményei és olaszországi naplója (1881) jelentek meg. Irt ezenkívül a következő lapokba: Igazmondó (1876-77), Nefelejts, Divat, Fővárosi Lapok, Ellenőr Egyetértés, Magyar Ujság, Magyarország és a Nagyvilág, Ország-Világ s több vidéki lapba (Debreczen 1886, 245. szám) és albumokba (Kossuth-album, Honvéd-album, Hunyadi-album, Batthyáni-album, sat.); ezenkívül álnév alatt vagy nélkül könyvismertetéseket és egyéb cikkeket. A Két dalnok c. balladája a Kisfaludy Társaság 1870-ben pályaművei közt kiemeltetett; Csokonai emlékezete c. ódáját pedig 1871-ben első helyen tüntette ki dicsérettel.
Hat verse megjelent a Vajda Gyula által szerkesztett Ünnepi versek című iskolai szavalókönyvben (Budapest, 1907). A versek címei: Március 15-én; A "Szabadság" ünnepén; A legnagyobb gyásznap; Batthyány hamvai felett; Sirod ormán; Kossuth meghalt.[4]
Munkái
[szerkesztés]- Uj temető ünnepélyes felavatásakor tartott egyházi beszéd és ének. Debreczen, 1871
- Temetési és emlék-beszédek. Uo. 1873
- Költemények. Budapest, (1876. Ism. Vasárnapi Ujság 53. szám. Petőfi Társaság Lapja 1877. 3. sz., Ellenőr 5. és 11. sz.)
- Felebaráti szeretet a Krisztus szellemében. Karczag, 1877. (Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap 40. sz.)
- Egyházi beszédek. Debreczen. 1878 (Ism. Prot. Egyházi és Isk. Lap.)
- Gyász-koszorú. Uo. 1878
- A hamis és igaz próféta. Egyházi beszéd, Karczag, 1882
- Irányi Dániel emlékezete.[5] Kecskemét, 1893
- Emlék-füzér Kossuth Lajos sírjára. Hat költemény. Budapest, 1895 (A tiszta jövedelem a Kossuth-szobor javára.)
- Kossuth apánk és kora. 1802–1902. költői dalokban. Kossuth Lajos születésének századik évfordulójára az Orsz. Függetlenségi és 48-as Pártkör megbízásából. Budapest, 1902 (Szilágyi Béla könyvkereskedő)[6]
Emlékezete
[szerkesztés]- Kistarcsa Fenyvesliget városrészében teret neveztek el róla.
- Gödöllőn a Dózsa György úti temetőben található sírja helyi védelem alatt áll.[7]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Megalakult a városi képviselő-testület - PDF. docplayer.hu. (Hozzáférés: 2018. január 5.)
- ↑ Felesége 1891-es haláláról szóló gyászjelentés kiadásának helye Kistarcsa volt.
- ↑ (2017. február 14.) „Illyés Bálintné Szabó Karolina gyászjelentése” (angol nyelven).
- ↑ Antikvarium hu Kft: Szalay Károly: Ünnepi versek (Singer és Wolfner, 1907). Hozzáférés: 2018. július 5.
- ↑ Illyés Bálint: Irányi Dániel emlékezete (1893) Rekord - PIM Gyűjtemények (hu-HU nyelven). opac.pim.hu. (Hozzáférés: 2018. június 22.)
- ↑ Illyés Bálint - Kossuth apánk és kora. 1802–1902. költői dalokban. - Múzeum Antikvárium (magyar nyelven). muzeumantikvarium.hu. (Hozzáférés: 2017. december 24.)
- ↑ Gödöllő - Városi Információs Portál. www.godollo.hu. [2018. január 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 5.)
Források
[szerkesztés]- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.
- Berényi Zsuzsanna Ágnes: Budapest és a szabadkőművesség. Bp., Szerző, 2005.
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
- Palatinus József: A szabadkőművesség bűnei. 4. kiad. Bp., 1938-1939. Budai-Bernwaliner József ny.
- A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904.
- Toth, Adalbert: Parteien und Reichtagswahlen in Ungarn 1848-1892. München, R. Oldenburg Verlag, 1973.
- Révai nagy lexikona. Bp., Révai, 1911-.
- A szövetkezett balpárt arcképcsarnoka. Bp., 1905. Révai és Salamon ny.
- Tolnai új világlexikona. Bp., Tolnai, 1926-1933.
- Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
- Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
- Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. 3. jav., bőv. kiadás. Budapest: Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodája. 1977. ISBN 963-7030-15-8
- Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)
- 1835-ben született személyek
- Fehérgyarmatiak
- Az 1848–49-es szabadságharc katonái
- Magyar költők
- Országgyűlési képviselők (1887–1892)
- Országgyűlési képviselők (1892–1896)
- Országgyűlési képviselők (1896–1901)
- Országgyűlési képviselők (1901–1905)
- Országgyűlési képviselők (1905–1906)
- Országgyűlési képviselők (1906–1910)
- Országgyűlési képviselők (1848-as Párt)
- 48-as Függetlenségi Párt-tagok
- Kistarcsa
- 1910-ben elhunyt személyek