Ugrás a tartalomhoz

Igeidő-egyeztetés

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A szintaxisban (mondattanban) az igeidő-egyeztetés hagyományos terminus azokra a szabályokra vonatkozik, amelyek meghatározzák, mely igeidőben állhatnak egy összetett mondat tagmondatainak igéi adott viszonyukban. Tulajdonképpen az igeidők használata összefonódik az igemódokéval, ezért igemód-egyeztetésről is szó van az időegyeztetéssel együtt. Alárendelő összetett mondatban a mellékmondat igéjének ideje és módja a főige idejétől és módjától függ, de mellérendelt mondatok igéinek ideje és módja is függ egymástól.[1]

Az igeidő-egyeztetésnek vannak többé-kevésbé tág értelmezései. Összetett mondatban mindig van egy bizonyos időviszony az igék között: egyidejűség, előidejűség vagy utóidejűség. Alárendelő összetett mondat esetében a mellékmondatból kiindulva állapítandó meg, hogy mely viszonyról van szó: a mellékmondat igéjének cselekvése, történése, állapota stb. egyidejű, előidejű vagy utóidejű a főmondatéhoz viszonyítva. Mindig van igeidő-egyeztetés abban az értelemben, hogy a mellékmondat igéje mindig kifejezi az időviszonyt, akkor is, ha ideje nem változik, amikor a főige múlt idejű, ahhoz képest, amikor jelen idejű, mint ahogy az a magyar nyelvben van.[2] Olyan nyelvek grammatikáiban, mint az angol vagy a francia, amelyekben a mellékmondat igeideje megváltozik a főige idejének változásakor, az egyezést erre a változásra értik.[3]

Több nézet van arra vonatkozóan, hogy mely mondattípusokban van ilyen egyeztetés. A fenti meghatározás a legáltalánosabb, de vannak korlátozóbbak is. Egyes román grammatikával foglalkozó szerzők úgy alárendelő, mint mellérendelő összetett mondatban létező igeidő-egyeztetésről szólnak.[4] Egyes szerzők azokat a szabályokat is az igeidő-egyeztetéshez sorolják, amelyek a feltételes mellékmondatos összetett mondatban használandó igeidőkre és igemódokra vonatkoznak.[5] Francia grammatikákban az igeidő-egyeztetést a que ’hogy’ kötőszós mellékmondatok esetére korlátozzák, amikor a főige valamelyik múlt időben van.[6]

Az egyeztetési szabályok által előírt korlátozások száma nyelvtől függően különbözik. Vannak olyan nyelvek, mint az angol vagy a francia, amelyekben kevesebb szerkezetnek van szinonimája, mint más nyelvekben, például a románban. Egyazon nyelven belül is létezhet több vagy kevesebb alternatíva nyelvi regiszter szerint, mint más nyelv esetében.

A magyar nyelvben

[szerkesztés]

A magyar nyelv esetében igeidő-egyeztetésről inkább más anyanyelvűeknek szóló grammatikákban van szó, annál is inkább, mivel sokkal kevesebb igeidő-alak van a magyarban, mint más itt említett nyelvekben.

Kenesei 1998 a tárgyi mellékmondattal kapcsolatban mutatja be az igeidő-egyeztetést. Egyszerű mondatban az igeidő-alakok abszolút használatúak, azaz a beszéd időpontjához viszonyulnak. A magyarban ugyanazokat az időalakokat használják mellékmondatban is. Ha a főige múlt idejű, akkor az időalakok relatív használatúak, azaz a főige idejéhez viszonyulnak.[7] Következésképpen az időviszonyokat ugyanazok az igealakok fejezik ki a tárgyi mellékmondatban, amikor főigéje múlt idejű, mint amikor jelen idejű. Példák:

  • egyidejűség: Látom/Láttam, hogy baj van;[8]
  • előidejűség: A feleségem nem tudja/tudta, hogy a házasságunk előtt Spanyolországban éltem;[9]
  • utóidejűség: Anna tudta, hogy Péter elolvas[10]/ el fog olvasni egy könyvet.[7]

Egyéb típusú mellékmondatokban is ki van fejezve az időviszony, de igéjük ideje nem relatív használatú, pl. Bár Anna elaludt, Péter olvasni fog, Anna írta a könyvet, amelyet Péter olvasni fog.[7]

Az angol nyelvben

[szerkesztés]

Ebben a nyelvben más-más igeidő-alakokat használnak tárgyi mellékmondatban akkor, amikor főigéje jelen idejű, és másokat, amikor múlt idejű. Ez jól látszik akkor, amikor áttérnek a független beszédről a múlt idejű főigés függő beszédre, ha a beszélő tárgyilagosan közvetít, anélkül hogy azt akarná sugallni, hogy az információ szükségszerűen igaz, vagy amikor az információ nem igaz, illetve nem aktuális:[11]

  1. egyszerű jelen időről egyszerű múlt időre: Kay said ‘I feel ill’ ’Kay azt mondta: Betegnek érzem magam’ → Kay said she felt ill ’Kay azt mondta, hogy betegnek érzi magát’;
  2. egyszerű múlt időről régmúlt időre: He told us ‘I bought the shirt’ ’Azt mondta (nekünk): Megvettem az inget’ → He told us he had bought the shirt ’Azt mondta (nekünk), hogy megvette az inget’;
  3. egyszerű jövő időről múltbéli jövő időre, azaz az egyszerű jövő segédigéjének a jelen idejéről annak feltételes mód jelen idejére: I told them ‘You will get wet’ ’Megmondtam nekik: Meg fogtok ázni’ → I told them they would get wet ’Megmondtam nekik, hogy meg fognak ázni’.

Az 1. és a 2. ponttal jelölt változások érvényesek a jelen és a múlt idő összetett alakjainak első elemére is: ‘We are losing’ ’Veszítésben vagyunk’ → We thought we were losing ’Azt hittük, hogy veszítésben vagyunk’, ‘Ann has been crying’ ’Ann sírt’ → Who said Ann had been crying? ’Ki mondta, hogy Ann sírt?’

Nem alkalmazzák a múlt idejű főige esetében alkalmazott szabályokat, ha a mellékmondat igéje által kifejezett cselekvés, történés vagy állapot a beszéd időpontjában is megvan, pl. I told you that the road is closed ’Mondtam neked, hogy az út le van zárva’.[12]

A francia nyelvben

[szerkesztés]

Kijelentő módú igével a mellékmondatban

[szerkesztés]

Ebben a nyelvben is, egyes kivételekkel, más igeidő-alakok használatosak a tárgyi mellékmondatban akkor, amikor a főige múlt idejű, mint akkor, amikor jelen vagy jövő idejű.[13]

Je croyais qu’il partait (egyidejűség – folyamatos múlt idő) Azt hittem, hogy elmegy
était parti (előidejűség – régmúlt idő) elment
venait de partir (előidejűség – közvetlen régmúlt idő) kevéssel azelőtt ment el
partirait (utóidejűség – jövő idő a múltban – a feltételes mód jelen idő alakja el fog menni
allait partir (utóidejűség – közvetlen jövő idő a múltban) hamarosan el fog menni

Egyes esetekben nem kell alkalmazni ezeket a szabályokat, azaz a mellékmondat igeideje nem változik akkor, amikor a főige múlt idejű:

  • amikor a főige összetett múltban áll, és világos, hogy a mellékmondat igéje olyan cselekvést fejez ki, amely a beszéd időpontjában is folyamatban van, illetve folytatódni fog az után is: Éric m’a dit ce matin que les Dupont sont en voyage et qu’ils reviendront bientôt „Éric azt mondta nekem ma reggel, hogy Dupont-ék utaznak és hogy hamarosan vissza fognak térni”;
  • amikor a mellékmondat általános igazságot fejez ki: Le professeur expliquait aux élèves que la Terre tourne autour d’elle-même et autour du Soleil „A tanár azt magyarázta a tanulóknak, hogy a Föld maga és a Nap körül forog”.

Megemlítendő még az, hogy ha a főige jelen vagy jövő idejű, és a mellékmondaté kijelentő mód folyamatos múlt időben, kijelentő mód régmúlt időben vagy feltételes módban áll, ezek nem változnak, amikor az egész összetett mondat a múlt terébe kerül azzal, hogy a főmondat állítmányát valamelyik múlt időbe teszik.

Kötőmódú igével a mellékmondatban

[szerkesztés]

Amikor a főige kötőmódú igét követel meg a mellékmondatban, az igeidő-egyeztetés szabályai hasonlóak a kijelentő módú főige esetében alkalmazottakéhoz, de van néhány különbség.[14]

Elsősorban a kötőmód jelen idő egyidejűséget is, és utóidejűséget is kifejez. Másodsorban, amikor a főige múlt idejű, a szabályokat nem alkalmazzák a nyelv szokásos regiszterében, csak a választékos regiszter írott változatában, abban is ritkán, és csaknem mindig harmadik személyben, a subjonctif imparfait-t használva a kötőmód jelen idő helyett és a subjonctif plus-que-parfait-t a kötőmód múlt idő helyett.

Mme Dupont ne croyait pas que Pierre dorme (kötőmód jelen idő) vs. Mme Dupont ne croyait pas que Pierre dormît (subjonctif imparfait) ’Dupont-né nem hitte, hogy Pierre alszik’;
Mme Dupont ne croyait pas que Pierre soit parti (kötőmód múlt idő) vs. Mme Dupont ne croyait pas que Pierre fût parti (subjonctif plus-que-parfait) ’Dupont-né nem hitte, hogy Pierre elment volna’.

A román nyelvben

[szerkesztés]

Az angolhoz vagy a franciához képest a románban az igeidő-egyeztetés tárgyi mellékmondatban kevesebb megkötéssel jár, azaz több alternatív megoldás van, mint az angolban vagy a franciában. Múlt idejű főige esetében elsődleges az igeidő-alakok relatív használata úgy, mint a magyar nyelvben, de lehetséges más, angol vagy francia alakokkal analóg alakok használata is.[15] Példák:

Vannak olyan típusú mellékmondatok, amelyekben az igeidő-egyeztetés kötött. Például olyan időhatározói mellékmondatban, mint În timp ce mânca, a sunat telefonul ’Miközben evett, megszólalt a telefon’,[17] vagy olyan okhatározóiban, mint Am ieșit repede, fiindcă mă grăbeam ’Gyorsan kimentem, mert siettem’,[18] az ige csak folyamatos múltú lehet egyidejűség kifejezésére.

Egymás mellé rendelt tagmondatokban, ha a cselekvéseik egyidejűek, igéik egyazon idejűek, esetleg különböző módúak, például:[19]

Muncește și cântă ’Dolgozik és énekel’;
Să nu adormi și să fii atent la bagaje (Mindkét ige kötőmódú.) ’Ne aludj el, és vigyázz a poggyászra’;
Dă-mi mâna și să uităm supărarea (Az első ige felszólító módú, a második felszólító értelmű kötőmódú) ’Add a kezed, és felejtsük el a haragot!’

Előidejűséget, illetve utóidejűséget kifejező példák:[19]

El mâncase și acum dormea (A második ige múltbeli állapotot fejez ki a folyamatos múlt idővel, az első előidejűséget a másodikhoz viszonyítva a régmúlt idővel.) ’Evett, és most már aludt’;
Ea este la noi, dar o să plece curând (Az első ige a közlés időpontjában levő létet fejez ki, a második utóidejűséget az elsőhöz viszonyítva a jövő idővel.) ’Nálunk van, de hamarosan elmegy/el fog menni’.

Vannak korlátozások a kijelentő mód jelen idő használatával kapcsolatban más igeidő-alak helyett. Ezek szerint nem társítható az összetett múlt a történelmi jelennel egyazon mondatban (pl. *s-a născut în... și moare în... ’született ...ban és meghal ...ban’), vagy a felszólító mód a felszólító értékű kijelentő mód jelen idővel (*pleacă... și faci... ’menj el... és csinálsz/csináld...’). Ilyen igéknek azonos alakúaknak kell lenniük.[20]

Más nyelvekben

[szerkesztés]

A BHMSz-ben[21] Klajn 2005 állítása szerint nincs igeidő-egyeztetés, hanem csak igeidő-alakok relatív használata múlt idejű főigés mellékmondatban, például relatív jelen idő, mint a Pitao sam ga šta traži u mojoj sobi ’Megkérdeztem tőle, mit keres a szobámban.[22]

A finn nyelv-vel kapcsolatban Kalmbach 2017, amely finn ajkúaknak szóló francia grammatika, megjegyzi, hogy abban sincs igeidő-egyeztetés, csak hibaként, amikor angolból fordítanak, például:

(angolul) I knew you would come (finnül) *Tiesin, että tulisit, helyesen Tiesin, että tulet ’Tudtam, hogy eljössz/el fogsz jönni’.[23]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Bidu-Vrănceanu 1997, 140. o.
  2. ↑ Cf. Kenesei 1998 (57–58. o.), Erdős 2001 (F. Az összetett mondat), Szende – Kassai 2007, (257. o.).
  3. ↑ Cf. Close 1979 (45. és 49. o.), Delatour 2004 (134 és 139. o.), Kalmbach 2017 (630. o.).
  4. ↑ Például Bidu-Vrănceanu 1997 vagy Avram 1997.
  5. ↑ Bidu-Vrănceanu 1997 megjegyzése szerzők megnevezése nélkül (140. o.), vagy Bussmann 1994 (1064. o.) és Close 1979 (58. o.) nézetében.
  6. ↑ Például Delatour 2004 (134 és 139. o.) vagy Kalmbach 2017 (630. o.).
  7. ↑ a b c Kenesei 1998, 57–58. o.
  8. ↑ Erdős 2001, F. Az összetett mondat.
  9. ↑ Szende – Kassai 2007, 257. o.
  10. ↑ Itt az olvas ige perfektív (befejezett) értelmű az igekötő révén, ezért jelen idejű alakja ellenére abszolút használatban is jövőbeli cselekvést fejez ki.
  11. ↑ Eastwood 1994, 352. o. A főige past simple-ben (egyszerű múlt időben) van.
  12. ↑ Close 1979, 45. o.
  13. ↑ Delatour 2004, 134. o. nyomán szerkesztett szakasz.
  14. ↑ Karakai 2008, 57–58. o. nyomán szerkesztett szakasz.
  15. ↑ a b c Pană Dindelegan 2013, 63–64. o.
  16. ↑ Avram 1997, 218. o.
  17. ↑ Avram 1997, p. 223.
  18. ↑ Bărbuță 2000, p. 311.
  19. ↑ a b Avram 1997, 411. o.
  20. ↑ Avram 1997, 217. o.
  21. ↑ Bosnyák, horvát, montenegrói és szerb nyelv.
  22. ↑ Klajn 2005, 121. o. (szerb grammatika) mondatban.
  23. ↑ Kalmbach 2017 630. o.

Források

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Igeidő-egyeztetés&oldid=27539532”