Ichthyophonidae
 | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||
| ||||||||||
| Nemzetségek | ||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ichthyophonidae témájú kategóriát. |
Az Ichthyophonidae az Ichthyosporea egyik kládja. Egyetlen ismert nemzetsége az Ichthyophonus, ezenkívül van nemzetségbe nem sorolt faja is.[1]
Történet
[szerkesztés]2013-ban hozta létre Thomas Cavalier-Smith.[2]
Korábban ide sorolták a Sphaeroforma nemzetséget.[3]
Korábban a Trichomycina csoportba sorolták, és gombának hitték.[4]
Morfológia
[szerkesztés]Amőboid tagokból áll,[5]:4 hifái többmagvúak, mitokondriális cristái csőszerűek.[6]
Élőhely
[szerkesztés]Sós, édesvízben és szárazföldön is megél.[5]
Életciklus
[szerkesztés]Holokarpikus sejtjei szkizonták, míg az ezekből keletkező utódsejtek a merozoiták – ezek egy része nem mozgó endospóra, más részük mozgó amőba.[5]
Spórái savas környezetben csíráznak, és a gombákéhoz hasonló hifákká alakulnak.[4] Fejlődését a 0–25 °C-os hőmérséklet nem befolyásolja, a −20 °C alatti vagy 40 °C feletti hőmérsékletek halálosak.
Genetika
[szerkesztés]28S rDNS- és 18S rDNS-szekvenciák alapján különböztethetők meg fajai.[7]
Filogenetika
[szerkesztés]Lehetséges legközelebbi élő rokona az Amoebidium.[5]
Jelentőség
[szerkesztés]Gazdasági károkat okoz ichthyophoniasis révén,[4] mivel a halak létfontosságú szerveit, például szívét, máját, veséit támadja vérkeringésében lévő amőboid sejtjeivel.[5] Egyes fajok kétéltű-paraziták.[4]
1991 augusztusában és szeptemberében az Ichthyophonus hoferi jelentős Clupea harengius-mortalitást okozott Skagerrak és Kattegat közelében.[8]
2000-ig csak az Ichthyophonus hoferiről volt ismert, hogy halpatogén, Rand 2000-ben felfedezte az Ichthyophonus irregularist 18S rDNS-szekvencia alapján.[4]
Fertőzése tünete granulómareakció epitél és óriássejtekkel.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Ichthyophonidae (angol nyelven). NCBI Taxonomy browser. NCBI. (Hozzáférés: 2024. szeptember 14.)
- ↑ Cavalier-Smith T. „Early evolution of eukaryote feeding modes, cell structural diversity, and classification of the protozoan phyla Loukozoa, Sulcozoa, and Choanozoa”. Eur J Protistol 49 (2), 115–178. o.
- ↑ Allen A (2023), DNA topoisomerase VI: characterisation and investigation as a target for inhibitors, <https://ueaeprints.uea.ac.uk/id/eprint/92305/1/2023AllenAPhD.pdf>. Hozzáférés ideje: 2024-09-14
- ↑ a b c d e f szerk.: Yıldız M, Karataş S: Current parasitic and fungal disease issues in marine aquaculture, Present day Turkish aquaculture and trends in international research, 109–110. o.. Hozzáférés ideje: 2024. szeptember 14.
- ↑ a b c d e Reynolds NK, Resolving relationships at the animal-fungal divergence: A molecular phylogenetic approach for understanding the ecology and evolution of the protist trichomycetes, Boise State University, <https://scholarworks.boisestate.edu/cgi/viewcontent.cgi?article=2038&context=td>. Hozzáférés ideje: 2024-09-14
- ↑ Adl SM, Bass D, Lane CE, Lukeš J, Schoch CL, Smirnov A, Agatha S, Berney C, Brown MW, Burki F, Cárdenas P, Čepička I, Chistyakova L, Del Campo J, Dunthorn M, Edvardsen B, Eglit Y, Guillou L, Hampl V, Heiss AA, Hoppenrath M, James TY, Karnkowska A, Karpov S, Kim E, Kolisko M, Kudryavtsev A, Lahr DJG, Lara E, Le Gall L, Lynn DH, Mann DG, Massana R, Mitchell EAD, Morrow C, Park JS, Pawlowski JW, Powell MJ, Richter DJ, Rueckert S, Shadwick L, Shimano S, Spiegel FW, Torruella G, Youssef N, Zlatogursky V, Zhang Q (2019. január 19.). „Revisions to the Classification, Nomenclature, and Diversity of Eukaryotes”. J Eukaryot Microbiol 66 (1), 4–119. o. DOI:10.1111/jeu.12691. PMID 30257078. PMC 6492006.
- ↑ Kim N, Molecular biological approach to gut contents analysis for a foodweb study of a marine ecosystem, <https://repository.pknu.ac.kr:8443/bitstream/2021.oak/11257/2/Molecular%20biological%20approach%20to%20gut%20contents%20analysis%20for%20a%20foodweb%20study%20of%20a%20marine%20ecosystem.pdf>. Hozzáférés ideje: 2024-09-14
- ↑ Rahimian H, Thulin J (1996. december 12.). „Epizootiology of Ichthyophonus hoferi in herring populations off the Swedish west coast”. Dis Aquat Org 27, 187–195. o. (Hozzáférés: 2024. szeptember 14.)
