II. Ernő szász–coburg–gothai herceg
| II. Ernő | |
 | |
| Szász–Coburg–Gotha hercege | |
| II. Ernő | |
| Uralkodási ideje | |
| 1844. január 29. – 1893. augusztus 22. | |
| Elődje | I. Ernő |
| Utódja | Alfréd |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Szász–Coburg–Gothai |
| Született | 1818. június 21. Coburg |
| Elhunyt | 1893. augusztus 22. (75 évesen) Reinhardsbrunn |
| Nyughelye | St. Moriz templom |
| Édesapja | I. Ernő szász–coburg–gothai herceg |
| Édesanyja | Szász–Gotha–Altenburgi Lujza hercegnő |
| Testvére(i) | Albert szász–coburg–gothai herceg |
| Házastársa | Badeni Alexandrina |
| Vallás | lutheránus |
_b_619_2_(signature_cropped).jpg){kind=small} | |
| II. Ernő aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz II. Ernő témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
II. Ernő (teljes születési nevén: Ernő Ágost Károly János Lipót Sándor Eduárd, németül: Ernst August Karl Johann Leopold Alexander Eduard; Coburg, Szász–Coburg–Saalfeld, 1818. június 21. – Reinhardsbrunn, Szász–Coburg–Gotha, 1893. augusztus 22.), Szász–Coburg–Gotha uralkodó hercege 1844-től 1893-ban bekövetkezett haláláig. Egyetlen testvére, Albert herceg, Viktória brit királynő férje volt.
Élete
[szerkesztés]
II. Ernő volt I. Ernő szász–coburg–gothai herceg és Lujza szász–gotha–altenburgi hercegnő legidősebb fia. 1824-ben küldtek az anyát gyerekei nélkül St. Wendelbe.
1836 júniusától 1837 áprilisáig Ernő matematikát, filozófiát, idegen nyelveket, politikai és alkotmányos tanulmányokat folytatott Brüsszelben, majd három félévet a jog és a filozófia Bonnban. Drezdában 1839 novemberétől a Királyi Szász Nehézlovasságban katonai kiképzést, valamint zenei és kulturális kiképzést kapott az ottani udvarban.
1849. április 5-én az eckernfördei tengeri csatában a herceg volt a Német Szövetség győztes parancsnoka.[1]
1857-ben a Leopoldina Német Természettudományos Akadémia tagja lett.[2]
Házasság
[szerkesztés]A herceg 1842. május 3-án Karlsruhéban feleségül vett Alexandrina badeni hercegnőt. A házaspárnak nem született gyermeke, ezért II. Ernő halálát követően a korona unokaöccsére, Alfréd brit királyi hercegre, Viktória brit királynő és Albert szász–coburg–gothai herceg második fiára szállt.
Operái
[szerkesztés]- 1846: „Zaire“
- 1848: „Tony oder Die Vergeltung“
- 1851: „Casilda“
- 1852–1854: „Santa Chiara“
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Barbara Grabmann: Prozesse der Konstitution kollektiver Identität im Vergleich. Museen in Schottland und Bayern. Tectum, 2002, ISBN 3-8288-8444-X, S. 427.
- ↑ A Leopoldina tagsági lista. [2019. szeptember 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. október 21.)
Irodalom
[szerkesztés]- Gert Melville, Alexander Wolz (Hrsg.): „Die Welt in einer unberechenbaren Entwicklung bisher ungeahnter Kräfte“. Studien zu Herzog Ernst II. von Sachsen-Coburg und Gotha (1818–1893), Coburg 2018 (= Schriftenreihe der Historischen Gesellschaft Coburg e. V. 29), ISBN 978-3-9819391-1-8
- Harald Bachmann, Wener Korn, Helmut Claus, Elisabeth Dobritzsch: Herzog Ernst II. von Sachsen-Coburg und Gotha, 1818–1893 und seine Zeit. Jubiläumsschrift im Auftrag der Städte Coburg und Gotha. Maro Verlag, Augsburg 1993, ISBN 3-87512-198-8.
- Max Berbig: Ernst II. (Herzog von Sachsen-Coburg und Gotha). In: Allgemeine Deutsche Biographie (ADB). 48. kötet, Duncker & Humblot, Leipzig 1904, 403–413. oldal (németül)
- Ernst II. von Sachsen-Coburg und Gotha: Aus meinem Leben und aus meiner Zeit. 3 Bände. Berlin 1887–1889.
- Gerd Fesser: Ernst II. Herzog von Sachsen-Coburg und Gotha (1818–1893). Sympathisant und Schirmherr der Liberalen. In: Helmut Bleiber, Walter Schmidt, Susanne Schötz (Hrsg.): Akteure eines Umbruchs. Männer und Frauen der Revolution von 1848/49. Fides, Berlin 2003, ISBN 3-931363-11-2, S. 223–246.
- Edmund Frey: „Ich werde immer nur ein Dilettant bleiben“: Herzog Ernst II. (1818–1893) und die Künste. In: Edmund Frey, Reinhard Heinritz (Hrsg.): Coburg aus dem 'Dintenfas'. Literarische Streifzüge durch vier Jahrhunderte, quartus-Verlag, Bucha bei Jena 2005, ISBN 3-936455-32-5, S. 182–193.
- Friedrich Knorr: Ernst II.. In: Neue Deutsche Biographie (NDB). Band 4, Duncker & Humblot, Berlin 1959, ISBN 3-428-00185-0, S. 621 f. (Digitalisat)
- Kurt von Priesdorff: Soldatisches Führertum. Band 7, Hanseatische Verlagsanstalt Hamburg, o. O. [Hamburg], o. J. [1939], 367632829 dokumentumai a Német Nemzeti Könyvtár (DNB) állományában, S. 53–58, Nr. 2146.
