Ugrás a tartalomhoz

I. Sigebert frank király

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Sigebert
Sigebert pénzérméje
Sigebert pénzérméje
Frank király
Uralkodási ideje
561 – 575
ElődjeI. Chlothar
UtódjaII. Childebert
Életrajzi adatok
UralkodóházMerovingok
Született535
nem ismert
Elhunyt575 novembere (40 évesen)
Vitry
ÉdesapjaI. Chlothar
ÉdesanyjaIngunda
Testvére(i)
HázastársaBrünhilde frank királynő
Gyermekei
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Sigebert témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

I. Sigebert, más írásmóddal Siegbert, Siegebert (535[1] – 575 novembere) frank király Austrasiában 561-től haláláig.

I. Chlothar gyermekeként született, és édesapja halála után a területi osztozkodásban Austrasiát kapta.[2] Ez egyesítette Északkelet-Galliát, Türingiát és az auvergne-i területeket.[2] Az osztozkodás után fivéreivel megesküdött a szentek ereklyéire, hogy megelégszik részével, sem erővel, sem ravaszsággal nem foglalja el a másikét.[2] Az egyezség megtörése azonban nem sokat késett: 564-ben fivére, Chilperich kihasználva, hogy Sigebert Germániában hadakozott, részéből elfoglalta Reimst és még néhány várost.[2] A hadjáratból győztesen visszatérő Sigebert nemcsak városait vette vissza, de egészen Soissons faláig üldözte Chilperichet, ahol csatára kényszerítve megverte őt és bevonult a városba.[2] Sigebert ugyan erőszakos, hirtelen haragú ember volt, de lobbanékony természete igen hamar vált békülékennyé.[2] Így újabb esküvel és ígéretekkel a két fivér összebékült, megfogadva, nem sértik meg többé egymás birtokát.[2]

Sigebertet kivéve a három testvér, édesapjukhoz hasonlóan, nem elégedett meg egyetlen feleséggel.[2] Szeszélyeik szerint házasodtak és hagyták el asszonyaikat.[2] Miközben fivérei kicsapongó életet éltek, Sigebert elhatározta, hogy egyetlen feleséget vesz, méghozzá előkelő származásút.[2] Követséget küldött tehát gazdag ajándékokkal Hispániába, hogy Athanagild nyugati gót király szépségéről híres leányának, Brünhildének a kezét megkérje.[2] A követséget művelt, diplomáciai ügyességgel bíró férfi, Gogon, Sigebert háznagya vezette.[2] Megbízatását siker koronázta, s magával hozta a gót királyleányt jegyeséhez a frankok országába.[3] 566-ban, Metz városában tartották az esküvőt, fényes ünnepségek keretében.[4] Austrasia minden előkelő személye meghívást kapott Galliából.[4] A városok grófjai, a provinciák kormányzói, a Rajnán túlról érkeztek, a régi frank törzsek vezérei, alemanniai és türingiai duxok, gőgös barbárok és művelt rómaiak egyaránt ott voltak.[4][5]

Sigebert előkelő házassága kiváltotta Chilperich féltékenységét.[4] Ezért az feleségül vette Brünhilde testvérét, Galswinthát.[6] Ám később visszavette korábbi szeretőjét, Fredegundát, Galswinthát pedig álmában megfojtották.[7] A frankoknál éppúgy, mint a többi germán népnél, a legközelebbi rokon feladata volt, hogy a többi rokont fegyverbe hívja.[7] Sigebert, Galswintha nővérének férje feladatának tekintette a bosszú végrehajtását[7] és küldötteket menesztett Guntramhoz, hogy csatlakozásra kérje Chilperich ellen.[7] Mivel a frank szokásjog lehetővé tette a választást a magánháború és a nyilvános ítélkezés között: kihirdették mindhárom királyságban, hogy Guntram király negyven éjszaka elteltével nagygyűlést tart a Sigebert és Chilperich közti békesség helyreállítására.[7] A gyűlésen Guntram egy magasabb emelvényen elnökölt, míg a többiek egyszerű padokon helyezkedtek ell.[7] A résztvevők mindegyike oldalán kard volt, s mögöttük egy-egy szolga állt pajzssal és dárdával a kezében.[7] Sigebert előlépett és felesége, Brünhilde nevében vádolta Chilperichet, hogy tudatosan része volt Galswintha meggyilkolásában.[7] A vádlott negyven éjszaka haladékot kapott, hogy megjelenjen a bíróság előtt és tisztázza magát.[7] Sem a történetírók, sem más feljegyzés nem szól arról, hogyan zajlott le a bírósági gyűlés Sigebert és Chilperich ügyében.[7] Csak annyit tudunk, hogy a határozat kimondta: Brünhilde és örökösei birtokolják Bordeaux, Limoges, Cahors Béarn és Bigorre városait, amelyeket Galswintha férjétől házasságkötése másnapján kapott.[7] Sigebert és Chilperich között pedig álljon helyre a béke.[7]

Sigebert arcképe a Nürnbergi krónikából (1493)

573-ban mégis kitört a háborúskodás, amelyik megszakítás nélkül majdnem negyven évig tartott.[7] A viszálykodást Chilperich kezdte: legidősebb fiát Tours elfoglalására küldte.[7] Ez meg is történt, mivel Sigebert nem tartott katonaságot a városokban, csak ott, ahol éppen tartózkodott.[7] Poitiers-t pedig maga Chilperich király vette be, hasonlóan minden nehézség nélkül.[7] Sigebert értesülve az eseményekről, hírvivőket küldött Guntramhoz az eskü megszegéséről.[8] Mummolus, Guntram kiváló hadvezére visszavette Tours városát, ahonnét elmenekült Chilperich fia, és a lakosságot megeskette Sigebert király hűségre.[9] Ezután hasonlóan cselekedett Poitiers-ben is.[9] Miután megverte a frank sereget, feladatát teljesítve visszatért Guntram királyhoz anélkül, hogy a neustriai menekülőket üldözőbe vette volna.[9]

Chlodvig, Chilperich fia, megmaradt kisszámú csapatával birtokba vette Bordeaux városát, ahol egy hónapig uralkodott.[9] A pireneusi határ védője, az austrasiai Sigulf ekkor a terület lakosait felkelésre bírta.[9] A vadászattal és pásztorkodással foglalkozó nép Sigulf gróf vezetésével rajtaütésszerűen rátámadt a városban tartózkodó neustriaiakra.[9] Chlodvig és kísérete lóháton menekültek, Sigulf emberei pedig utánuk vetették magukat.[9] Fújták a kürtjeiket, s Chlodvig szüntelen hallotta maga mögött üldözőinek kiáltását, akik egész nap a nyomában voltak.[9] Mint az űzött szarvas, úgy vetette be magát az erdőbe.[9] Csak az este leszállta után halkult el a kürt s a zaj, vált szabaddá a menekülők útja, akiknek végül sikerült eljutniuk Angers-ba.[9] A vállalkozás nevetségességbe fulladt, ami csak jobban ingerelte Chilperichet.[9] Ezúttal második fiát, Theudebertet küldte jóval nagyobb sereggel a városok ellen.[9] Theudebert birtokba vette Tours, Poitiers, Limoges és Cahors városokat, akik hűségesküjük ellenére megadták magukat.[9] A hódító útját kifosztott templomok, felégetett falvak s a püspökök és a szenátori rend tagjainak Bibliai átka kísérték.[9]

Sigebert összegyűjtötte királysága haderejét.[9] Seregébe hívta a hatalmát elismerő Rajnán túli germán törzseket.[9] A még pogány alemannok, türingek, és bajorok, a frankok régi ellenségei indultak meg Gallia földjére.[9] Chilperich nem mert vállalkozni az ütközetre, békét kért, megígérte a városok visszaadását, kérve Sigebertet, ne büntesse azok esküszegő lakóit.[9] Az austrasiai és neustriai király tehát ismét békét kötött, de Sigebert zsákmányra éhes katonái elégedetlenkedtek emiatt.[9] A király szelíd szavakkal és ígéretekkel lecsendesítette ugyan őket, de azt nem tudta megakadályozni, hogy visszaútjukon végigdúlják, fosztogassák a vidéket.[9]

Sigebert más pénzérméje

575-ben Chilperich ismét behatolt Austrasia területére, felgyújtva a falvakat, elvíve minden elvihetőt.[9] Sigebert, aki ellenállt felesége sürgetésének, mivel az nem akart sem békét, sem fegyverszünetet nővére gyilkosaival, most rádöbbent, hogy kijátszották jóhiszeműségét.[9] Brünhilde biztatása így elszánttá tette a királyt a halálos párviadalra.[9] Újra visszahívta barbár szövetségeseit, s Chilperichet Párizsig szorította vissza.[9] Itt megszegvén egy korábban kötött egyezséget, fivérei jóváhagyása nélkül lépett be a városba.[9] Chilperich Tournaiba menekült, ahol az austrasiai csapatoktól körülzárva tehetetlenül várta az elkövetkezőket.[9] Ezalatt Brünhilde, hogy férjét egy újabb megegyezéstől visszatartsa, elhagyta Metz városát és Párizsba ment.[9] Annyira biztos volt férje győzelmében, hogy két leánya és négyéves kisfia mellett nagy mennyiségű aranykincset is magával vitt.[9] A királynőt egyháziak és világiak nagy tisztelettel üdvözölték, csak Párizs püspöke nem sietett eléje.[9] Szent Germanus, betegen levelet írt neki, amelyben megbocsátásra és megbékélésre intette.[10] Arra figyelmeztette a királynőt, hogy a testvérháború az egész királyság romlását okozza és nem hoz dicsőséget sem reá, sem fiaira.[11]

Amikor Sigebert seregével elindult Tournai ostromára, a szent püspök felkelt betegágyából, hogy megkísérelje visszatartani.[11] "Siegebert király – szólott hozzá – , ha fivéred megölésének szándéka nélkül mész, élve és győztesen térsz meg, de ha másféle gondolataid vannak, meg fogsz halni. Mert az Úr így szólt Salamon szájával: »Az árokba, amelyet azért ástál, hogy fivéred beleessen, te magad fogsz beleesni.«".[11] Miként Brünhildét, úgy Sigebertet sem ingatták meg a püspök szavai.[11] Erősen hitt győzelmében és szó nélkül folytatta útját.[11] Nemsokára eltűntek a szeme elől a város kapui, ahol felesége és három gyermeke várta visszatértét.[11]

Neustrián átvezető útja diadalmenet volt.[11] A városok gall lakói és a papság körmenetben jöttek eléje, a frankok lovaikkal érkeztek, hogy seregéhez csatlakozzanak.[11] Latin és frank nyelvű éltetések hangzottak mindenfelől.[11] Vitry mellett a terület lakói összegyűltek, hogy királyukká válasszák.[11] A szertartás a nyílt mezőn zajlott le.[11] A fegyveres frankok széles kört alkotva helyezkedtek el, amelynek közepén állt Sigebert fő hivatalnokaival és magas rangú előkelőkkel.[11] Négy robusztus termetű katona hatalmas pajzsot hozott, amire ráültették a királyt és vállukra emelve háromszor körülvitték nemesei kíséretében, a sokaság pedig éltette.[12] Hogy felkiáltásuk még hangosabb legyen, kardjuk lapjával ütögették vassal ellátott pajzsukat.[13] A harmadik kör után Sigebert királysága törvényessé lett, s ettől kezdve joggal nevezhette magát Austrasia és Neustria királyának.[13] Az elkövetkező napokat vidám mulatságokkal, harci játékokkal, ragyogó ünneplésekkel töltötték.[13]

Sigebert meggyilkolása

Ezalatt a körülzárt Tournai-ban a trónjavesztett és hívei által elhagyott Chilperich reménytelen helyzetében tétlenül maradt.[13] Azonban felesége, Fredegunda gyilkos tervet szőtt[13] Két fiatal katonát, odaadó híveit megbízta Sigebert megölésével[13] A két ifjú megérkezve a király szállására, kihallgatást kért az uralkodótól, mint mondták, az üdvözlésre jöttek.[13] Miközben a király jóindulatúan hallgatta őket, két oldalról egyszerre szúrtak az oldalába mérgezett késükkel.[13] Sigebert halálhírére a Tournai-t körülzáró austrasiai katonák sietve visszatértek országukba[13] Az ünneplő Vitryt is elhagyták a neustriaiak.[13] Csak néhány hű ember őrizte a holttestet.[13] Chilperich előtt szabad lett az út.[13] Vitryben lekiismeretfurdalás és talán gyűlölet nélkül nézte halott fivérét.[13] Elrendelte, hogy királyhoz méltó módon temessék el.[13] Germán szokás szerint díszes ruhába öltöztették, értékes fegyverével együtt nagy pompával hantolták el Lambres falu mellett.[13] Chilperich Párizsba ment, ahol Brünhilde a kincset őrizte.[13] A özvegyet Rouenba küldte.[13] A gyermek Childebertet sikerült Metzbe menekíteni, ahol még ez év karácsonyán királlyá kiáltották ki.[13]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Merovingians 1 (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2010. november 25.)
  2. ↑ a b c d e f g h i j k l Sz. Jónás Ilona: Barbár királyok, Kossuth Könyvkiadó, 1994, ISBN 963-09-3695-X, 68. oldal
  3. ↑ Sz. Jónás Ilona: Barbár királyok, 68–69. oldal
  4. ↑ a b c d Sz. Jónás Ilona: Barbár királyok, 69. oldal
  5. ↑ Ebben a vegyes összetételű vendégseregben, ahol az asztalokra arany és ezüst tálakon hordták az ételeket, drágaköves kupákból és állatszarvakból készült ivókürtből itták a bort, a köszöntők, a tréfák zaja töltötte be a termeket, jelen volt egy itáliai költő is: Venantius Honorius Clementianus Fortunatus a galliai udvarok mindenütt szívesen látott vendége. A művelt, elegáns stílusú költőt Austrasia püspökei ajánlották Sigebert figyelmébe. Metzben Fortunatust nagy vendégszeretettel fogadták. Lakást, ellátást, lovat kapott. Udvari költőként latin verseket írt a királyhoz és udvara nagyjaihoz. Az esküvőről komponált klasszikus ízlésű versét az összegyűlt társaság nagy figyelme közepette olvasta fel. Brünhildét Vénuszként, Sigebertet új Achillesként dicsőítette. A király és környezete meghatottan hallgatta. (Barbár királyok, 69. oldal)
  6. ↑ Sz. Jónás Ilona: Barbár királyok, 69–70. oldal
  7. ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p Sz. Jónás Ilona: Barbár királyok, 70. oldal
  8. ↑ Sz. Jónás Ilona: Barbár királyok, 70–71. oldal
  9. ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z aa ab ac Sz. Jónás Ilona: Barbár királyok, 71. oldal
  10. ↑ Sz. Jónás Ilona: Barbár királyok, 71–72. oldal
  11. ↑ a b c d e f g h i j k l Sz. Jónás Ilona: Barbár királyok, 72. oldal
  12. ↑ Sz. Jónás Ilona: Barbár királyok, 72–73. oldal
  13. ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r Sz. Jónás Ilona: Barbár királyok, 73. oldal

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]


Előző uralkodó:
I. Chlothar 		Következő uralkodó:
II. Childebert
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=I._Sigebert_frank_király&oldid=25870090”