I. Oródész pártus király
| I. Oródész | |
| Nagykirály, Arszakész | |
 | |
| I. Oródész arcképe Szeleukeiában vert tetradrachmáján | |
| Pártus király | |
| Uralkodási ideje | |
| I. e. 80 – I. e. 75 | |
| Elődje | I. Gotarzész III. Mithridatész (?) |
| Utódja | Szinatrukész |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Arszakidák |
| Született | nem ismert |
| Elhunyt | I. e. 75 |
| Édesapja | I. Gotarzész |
| Édesanyja | Ariazaté(?) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz I. Oródész témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
I. Oródész (pártus nyelven: 𐭅𐭓𐭅𐭃 Wērōd/Urūd) a Pártus Birodalom királya i. e. 80-tól i. e. 75-ig.
Uralkodásáról csak keveset tudunk. Egyes elméletek szerint i. e. 87 és 80 között nagybátyja, III. Mithridatész elbitorolta tőle a trónt. Sikeres hadjáratot vezetett a függetlenedő Elümaisz ellen. I. e. 75-ben egyik távoli rokona, az Arszakida dinasztia egy idős hercege, Szinatrukész megdöntötte az uralmát.
Származása
[szerkesztés]Oródész I. Gotarzész pártus uralkodó és egyik felesége, feltehetően az örmény Ariazaté (II. Tigranész király lánya) fia volt.[1][2] Feltételezések szerint ő az egyik alak azon a megrongálódott nyugat-iráni szikladomborművön, amelyen apját és nagyapját (II. Mithridatészt) azonosították.[3]
Neve (görögül Ὀρώδης) a középiráni Wērōd vagy Urūd (𐭅𐭓𐭅𐭃) görög átirata.[4] A név etimológiája vitatott, mai iráni változata a Viru (ویرو).[5][6]
Uralkodása
[szerkesztés]Oródész uralma a pártus történelem i. e. 91 – i. e. 57 közötti ún. "sötét korszakára" esik, amelyről csak kevés információ áll rendelkezésre és csak II. Oródész uralmától kezdve lehet ismét megbízhatóan követni az eseményeket.[7] Az egyik elképzelés szerint Gotarzész i. e. 87-es halála után fivére, III. Mithridatész bitorolta el a trónt a kijelölt utód Oródésztől.[8] I. e. 80 augusztusában vagy szeptemberében Babilonban megdöntötték Mithridatész uralmát, majd röviddel később Oródész Szúzából is kiűzte.[9] Mithridatész északra menekült és folytatta az ellenállást, míg a következő évben meg nem halt.[10] Egyes történészek azonban kétségbevonják Mithridatész 80-as évekbeli uralmát, mert azt elsősorban numizmatikai bizonyítékok támasztják alá, amelyeket lehet másképp is interpretálni.[11] Eszerint Gorazész i. e. 80-ban halt volna meg és őt közvetlenül Oródész követte.[12]
I. Oródész pénzeinek többségét Ekbatanában és a mai Teherán melletti Rageszben verték.[10] Egy i. e. 80. április 11-i holdfogyatkozást leíró babiloni csillagászati beszámoló szerint ekkor már ő volt a birodalom uralkodója.[13] A babiloni krónikák megemlítik feleségül vett nővérét, Iszpubarzát is.[14] Nem tudjuk hogy teljes testvérek voltak-e; az Óperzsa Birodalomban nem tekintették vérfertőzésnek a féltestvérek házasságát, de arról sincs elég információnk, hogy a pártusok rendszeresen követték-e ezt a gyakorlatot.[15]
Rendszeresen használt címei között szerepelt a "nagykirály" és az "arszakész", de arra nincs elegendő bizonyíték, hogy felvette volna-e a nagyapja, II. Mithridatész által kedvelt "királyok királya" címet is.[16] I. Gotarzész és I. Oródész uralkodása idején a babiloni feljegyzéseket az Óperzsa Birodalomban szokásos ékírással jegyezték le; feltehetőleg azért, mert a pártusok ezzel is hangsúlyozni akarták uralmuk korábbi birodalommal való folytonosságát.[17][18]
A Perzsa-öböl menti Elümaisz királysága i. e 124 után pártus ellenőrzés alatt állt.[19] I. e. 81-80 körül azonban megjelennek III. Kamnaszkirész és felesége, Anzazé pénzei, ami arra utal, hogy az ország visszanyerte függetlenségét.[20] Babiloni források szerint Oródész i. e 78-ban hadjáratot indított Elümaiszba és legyőzte Kamnaszkirészt, aki azonban pártus vazallusként megmaradhatott trónján.[19]
I. e. 75-ben a királyi Arszakida dinasztia egy régebbi ágából származó, kb. 80 éves Szinatrukész herceg, aki a szakák között élt, a segítségükkel megdöntötte Oródész uralmát.[21] Utódai, az ún. "szinatrukidák" – akiket többek között az egyik nagy pártus nemesi ház, a szakasztáni Szurenek támogattak – egészen i. sz. 12-ig uralták a Pártus Birodalmat.[22][23]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Shayegan 2011, 226. o.
- ↑ Assar 2006, 74. o.
- ↑ Shayegan 2011, 197, 226. o.
- ↑ Bivar 1983, p. 98; al-Rayhani 2006, p. 147
- ↑ Marcato 2018, 55. o.
- ↑ al-Rayhani 2006, 147. o.
- ↑ Sellwood 1976, 2. o.
- ↑ Assar 2006, 69–70. o.
- ↑ Assar 2006, 59, 70. o.
- ↑ a b Assar 2006, 77. o.
- ↑ Shayegan 2011, p. 232; Curtis 2012, p. 68; Olbrycht 2016, p. 23
- ↑ Shayegan 2011, 228, 232. o.
- ↑ Assar 2006, 74–75. o.
- ↑ Assar 2006, 71, 76, 80. o.
- ↑ Brosius 2000.
- ↑ Shayegan 2011, 228. o.
- ↑ Shayegan 2011, 291. o.
- ↑ Shayegan 2011, 292. o.
- ↑ a b Shayegan 2011, 325. o.
- ↑ Shayegan 2011, 324–325. o.
- ↑ Olbrycht 2015, pp. 362–363; Olbrycht 2016, pp. 23–24; Shayegan 2011, p. 230
- ↑ Olbrycht 2016, 3. o.
- ↑ Gazerani 2015, 20. o.
Források
[szerkesztés]- al-Rayhani, Ali ibn 'Ubayda. Persian Wisdom in Arabic Garb (2 vols.). Brill (2006. november 4.)
- Assar, Gholamreza F.. A Revised Parthian Chronology of the Period 91-55 BC. Istituti Editoriali e Poligrafici Internazionali (2006). ISBN 978-8-881-47453-0
- Cambridge History of Iran, Vol 3a, The Political History of Iran Under the Arsacids, pp 21–99
- Brosius, Maria. Women i. In Pre-Islamic Persia, Encyclopaedia Iranica, Vol (2000)
- Curtis, Vesta Sarkhosh. Parthian coins: Kingship and Divine Glory, The Parthian Empire and its Religions, 67–83. o. (2012. november 4.). ISBN 9783940598134
- Gazerani, Saghi. The Sistani Cycle of Epics and Iran's National History: On the Margins of Historiography. BRILL, 1–250. o. (2015). ISBN 9789004282964
- Personal Names in the Aramaic Inscriptions of Hatra. Digital Publishing (2018. november 4.). ISBN 9788869692314
- Mørkholm, Otto (1980). „The Parthian Coinage of Seleucia on the Tigris, c. 90-55 B.C.”. The Numismatic Chronicle 20, 33–47. o, Kiadó: Royal Numismatic Society. JSTOR 42667078.
- Olbrycht, Marek Jan. Arsacid Iran and the nomads of Central Asia – Ways of cultural transfer, Complexity of Interaction along the Eurasian Steppe Zone in the First Millenium CE, Bonn Contributions to Asian Archaeology, 333–390. o. (2015. november 4.)
- Dynastic Connections in the Arsacid Empire and the Origins of the House of Sāsān, The Parthian and Early Sasanian Empires: Adaptation and Expansion. Oxbow Books (2016. november 4.). ISBN 9781785702082
- Sellwood, David (1976). „The Drachms of the Parthian "Dark Age"”. The Journal of the Royal Asiatic Society of Great Britain and Ireland 1 (1), 2–25. o, Kiadó: Cambridge University Press. DOI:10.1017/S0035869X00132988. JSTOR 25203669.
- Shayegan, M. Rahim. Arsacids and Sasanians: Political Ideology in Post-Hellenistic and Late Antique Persia. Cambridge University Press, 1–539. o. (2011). ISBN 9780521766418
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben az Orodes I of Parthia című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
| Előző uralkodó: I. Gotarzész III. Mithridatész (?) |
Következő uralkodó: Szinatrukész |
