I. Adalbert mainzi püspök
Megjelenés
I. Adalbert | |
mainzi érsek | |
Uralkodási ideje | |
1111 – 1137. június 23. | |
Elődje | Ruthart |
Utódja | II. Adalbert |
Született | 11. század |
Elhunyt | 1137. június 23.[1] Mainz |
Nyughelye | Szent Márton és Szent István-dóm |
Édesapja | Sigebert I, count of Saargau |
Édesanyja | NN |
Testvére(i) |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Adalbert témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
I. Adalbert (? – 1137. június 23.) mainzi érsek 1111-től haláláig.
Adalbert V. Henrik német-római császár kancellárja volt, és 1111-ben Henriket római útjára is elkísérte. Itt kezdetben Henriket II. Paszkál pápa elfogatására biztatta, azonban nemsokára átpártolt a pápai párthoz és kiátkozta a császárt, ezért a kúria 1118-ban legátussá nevezte ki őt. Később ismét a császár oldalára állt, és feltalálta azt a formulát, amely a wormsi konkordátum alakjában, 1122-ben véget vetett az invesztitúraküzdelemnek.
Henrik utóda, III. Lothár német-római császár alatt Adalbert befolyása lecsökkent. 1137-ben hunyt el, Mainz városa azonban tisztelettel emlékezett meg róla, ugyanis a város tőle kapta 1118-ban legfontosabb kiváltságlevelét.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. augusztus 14.)
Források
[szerkesztés]- Bokor József (szerk.). Adalbert (7), A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2015. november 4.